A 3 döntő ok, amiért a Kispest legyűrte a Vasast

A kispesti tartás, a gólok ritmusa és az egység döntötte el a rangadót.

A Vasas és a Kispest rangadója évtizedek óta külön világot nyit meg azoknak, akik ismerik ezt a viszonyrendszert. Nem számít osztály, nem számít helyezés: ez a találkozás mindig túlmutat a táblázaton. Hétfő este Angyalföld fölé is hideg, nyirkos, esős idő telepedett, mediterrán ciklon sodorta a párát a stadionra. A fények alatt finom vízfüggöny lebegett, és amikor a mérkőzés közben működésbe léptek a pirotechnikai eszközök, a füst sűrű, lassú ütemben ülepedett a pályára, rontotta a látótávolságot, de a hangulatot – mint mindig – most is csak erősítette. Ez a párosítás mindig történetet ír.

A hétfő esti meccs története hosszú útról érkezett.

Tavalyi december még más volt

Az előző idény decemberi Kispest–Vasas 1-0 emléke még ott zúg a két klub között. A piros-kékek akkor harmadik helyen zártak, de a szezon előtt mindenki az első helyre várta őket, a klub vezetése pedig a feljutást jelölte meg egyértelmű célként. Kispesten eközben tulajdonosváltás utáni nehéz hónapok zajlottak. A decemberi rangadóra az utolsó helyről érkeztek Laczkó Zsolt irányításával, de előtte a végül teljesen megérdemelten NB II-t nyerő Kisvárda otthonában hétfő esti 1-1-et játszottak, frenetikus szurkolás közepette.

A Honvéd akkor még az átalakulás elején járt. Aki jelezte, hogy baj van, páriává vált. Ennek ellenére azt a rangadót 1-0-ra megnyerték, mert jobban küzdöttek, összetartóbbnak tűntek.

A tél Feczkó Tamást hozta. Első meccsén még hazai vereség volt a Budafok ellen, de utána beindult a gépezet, és a piros-feketék a nyolcadik helyig futottak fel. Az utolsó forduló tömött, angyalföldi lelátók előtt lejátszott 2-2-je pedig azt jelentette: a Vasas végül nem jutott fel az élvonalba.

A mostani bajnokságra a Vasas szerényebb, de még mindig stabil költségvetéssel érkezett. A Honvédnál közben tudatos elhatározás született a fiatalok beépítéséről, miközben a női csapatnál már zajló, előre modellezett építkezés továbbra is érvényben maradt.

A Sportrádióban ezen sorok írója mondta el a bajnokság rajtja előtt: a Honvéd ereje a stabilizálódó anyagi háttér, a fanatikus szurkolók és az, hogy Feczkó már tavasszal megkezdhette közössége építését. A hétfő esti angyalföldi 2-1-es győzelem ezt igazolta. A Honvéd átvette a tabella élét – igaz, azonos pontszámmal.

Kulcspillanatok

A Vasas hivatalosan nem jelölt hiányzót, de Baráth Botond sérülés miatt nem ülhetett le a kispadra sem. A Honvédnak több gondja is volt: Szamosi Ádám, Zuigeber Ákos, Dúzs Gellért, Sigér Ákos sérült, Baki Ákos, Csonka Bonifác és Gyurcsó Ádám pedig betegség miatt hiányzott.

A kihagyott büntető

2. perc: Urblík az oldalvonal mellől ívelt szabadrúgást a hosszú sarok irányába, Hei visszafejelte középre a labdát, az érkező Tóth Milán ellen Szabó Alex szabálytalankodott. Vitathatónak tűnő ítélet! Egy perccel később Tóth Milán állt a labda mögé, de gyengén célzott a jobb alsó irányába, Tujvel védett.

Tóth Milán kettős karakter: a Vasas legértékesebb, legnépszerűbb játékosa, ugyanakkor sokszor kap sárgát törlesztésért vagy szövegelésért. A mozdulata szinte mindig ugyanaz, hanyagul a jobb alsót veszi célba. Október 26-án BVSC–Vasas 0-0: balra célzott – védés. A Budafokon elért 3-0-nál jobbra célzott – gól. Most ismét jobbra lőtt, de Tujvel Tamás hárította a gyengén helyezett lövést.

A riválisok szurkolói szerint sokat dobálja magát, de hasonlókat mindig az aktuálisan legveszélyesebb játékosról mondják.

Tomás Tujvel a magyar futball egyik különlegessége, biológiai csodája. 42 éves, 2001-ben került a Nitra első csapatához, és bár akadtak meccsek, amelyek rajta mentek el, Angyalföldön ismét megmutatta, hogy lehet rá számítani – beugróként és állandó kapusként is.

Ha a Vasas megszerezte volna a vezetést…

Csapategység

A Vasas futballistái derekasan küzdöttek, de a Kispest gólörömei mutatták meg, milyen ereje van ma ennek a társaságnak. A játékosok egymás nyakába ugrottak, minden mozdulatban benne volt az egymásért vállalt munka. Az ünneplésekből Feczkó Tamás sem maradhatott ki: érte is tűzbe mennek, ugyanazzal a lojalitással, ahogy a szurkolóik egymásért.

Egy vezetőedző akkor lesz hadvezér, amikor nemcsak csatába küldi a játékosait, hanem eléri, hogy érte is harcoljanak. Kispesten ez lassan másfél éve működik hibátlanul.

Az első gól lélektana

Minden meccsen, rangadón pláne döntő, ki talál először kapuba. A Kispest Medgyes Zoltán találatával a 44. percben szerezte meg a vezetést. Addig a Vasas többet tett a gólért, náluk volt a labda, náluk volt a lendület, és a kihagyott tizenegyes után még erősebben akartak. Aztán jött a gyors kontra.

A Kántor Kevin elleni fejpárbajt az az Otigba Kenneth veszítette el, aki májusban a Honvéd ellen az utolsó másodpercben ordító ziccerben fejelt mellé, így a Vasas az NB II-ben maradt – a jelenetet ma is felidézik a Vasas-szurkolók rémálmaikban. A csúsztatás után Pinte Patrik pontosan adott középre, a gólszerző megelőzte a fiatal és roppant tehetséges Girsik Attilát.

A gól közvetlenül a szünet előtt született – ez mindig súlyos pillanat.

Megváltozott játék

A második félidő nyíltabb, élvezetesebb ritmust hozott. A Vasas becsülettel ment előre, a kispesti kontrák pedig életveszélyesek maradtak. Mindkét kapus stabilan védett, ám a Honvéd lélektanilag ismét a lehető legjobb pillanatban találta meg a (második) gólt.

Pekár István bal oldali szöglet után senkitől sem zavartatva, öt méterről fejelt a kapuba Csontos Dominik beadása után. A Vasas erőssége hagyományosan a levegőben zajló játék – támadásban és védekezésben is –, de ezen az estén a Kispest ebben a szegmensben is felülmúlta a házigazdát.

Nemcsak a gólok időzítése döntött. A Kispest a Vasas legerősebb területén kényszerítette térdre az ellenfelet.

Frankó értékelések

A két vezetőedző egyik legnagyobb erénye, hogy soha nem beszél mellé, különösen nem a meccsek utáni értékelésekben, és ez most sem volt másképp.

Erős Gábor (Vasas) – Elvesztett csata és a háború

„Én azt gondolom, egy nagyon-nagyon jó hangulatú és összességében jó mérkőzést játszottunk. Mindkét csapat győzelemre törekedett. Azzal nem szeretnék különösebben foglalkozni, mi lett volna ha, mert az nem játszik a labdarúgásban. Annyiban biztos, más lett volna, ha mi tudjuk megszerezni a vezetést. Abban amiben a Honvéd kimondottan erős, a labdaszerzések utáni átmenetekben és ebben a kontrajátékban, ezt kevesebbet tudta volna játszani. A helyzeteit nagyrészt ebből sikerült kialakítani. A második gól rögzített szituáció után született.

Nekünk természetesen fájdalmas a vereség. Nagyon nagy lehetőséget szalasztottunk el. El tudtunk volna lépni akár a Honvédtól, vagy a minket üldöző csapatoktól. Nem éltünk ezzel a lehetőséggel. Most ez van. Gratulálni kell az ellenfél csapatának. Bízom abban, most csak egy csatát veszítettünk el.

Semmi sem tart örökké. Se a jó, se a rossz. Ez nem a világot eldöntő meccs volt. Ebből a szempontból fájdalmas, hogy tényleg egy olyan pontot tehettünk volna előre. Minden tiszteletem a Csákvár előtt. Elképesztő, amit véghez visznek ebben a szezonban. De úgy gondolom, a feljutásban nem ők lesznek majd a mi legnagyobb riválisunk.

A Mezőkövesdtől, Kecskeméttől nyolc pontra, a Honvédtól pedig hat pontra mehettünk volna. Ahogy említettem, a ha az nem játszik a labdarúgásban. Gratulálni kell a Honvédnak.

Mi pedig csináljuk a dolgokat tovább. A hétvégén megteszünk mindent. Azért, hogy Ajkánál el tudjuk hozni a három pontot.”

Feczkó Tamás (Honvéd) – A győzelem és a küzdelem

„Nincsen lehetetlen. Amit a csapatom csinált, az tényleg erre vonatkozik. Nincsen lehetetlen. Mindegy, hány hiányzónk van. Mindegy, kik esnek ki a csapatból. Mindig vannak olyan játékosok, akikre büszke lehetek. Minden játékosomra büszke lehetek. Tényleg hálával tartozom nekik. Minden megmutatják azt, mit jelent a Honvéd-mez viselése. Azt is, mit jelent az, hogy a Honvédban játszol. Megmutatják, hogy kell csapatként küzdeni. Élmény velük együtt dolgozni.

Nagyon jó csapat ellen játszottunk. Ők az első félidőben több helyzetet alakítottak ki. A második félidőben volt három minőségi helyzetünk. Ezzel el kellett volna dönteni a mérkőzést már. Ha Ujváry Ferenc nem 17 és fél éves, akkor biztosan nem csinál tizenegyest. A tizenhatoson belül rángatják, de ő még fiatal. Az biztos, a Vasas otthonában egy ilyen mérkőzésen nyerni óriási dolog. Tíz hete nem kaptak ki.

Nagyon büszke vagyok azokra a játékosokra is, akik most otthon vannak és szurkoltak a tévé előtt. Vagy Sigi, aki Finnországban nézte a meccset, kedden műtik. Volt, amikor foci volt. Volt, amikor harc volt. Volt, amikor küzdelem volt. Nagy csatákat akarsz megnyerni. Ezekre mindig szükség van. Szükség van minden egyes emberre, minden egyes játékosra. Ma ezt nagyon bebizonyítottuk.

Köszönjük a szurkolóknak. Ők megint hazai pályát teremtettek az első másodperctől az utolsóig. Ahogy egész évben mellettünk álltak és buzdítottak minket, amikor nehéz volt, ez nagyon-nagyon kellett hozzá. Így tudtuk megnyerni a mai meccset.

Szeretnék gratulálni Erős Gabinak is. Nagyon jó csapatot rakott össze. Nem véletlenül állnak azon a helyen, ahol mi is. Óriási versenyfutás lesz ez a tavaszi idényben. Nagyon boldogok vagyunk. Még van 16 forduló. Ugyanígy kell gyűjteni a pontokat. Minél több győzelmet kell aratni és hasonló nagy győzelmeket. Gratulálok minden játékosomnak. Tényleg nagyon büszke vagyok rájuk.”

Összegzés

A Vasas és a Honvéd is győzelemre ment, hogy szurkolói felemelt fejjel mehessenek haza. Az első félidő inkább a Vasasé volt, a második pedig olyan színvonalat hozott, amely az NB I-ben is megállná a helyét. A hangulat intenzív volt, a hideg levegő, az eső, a pirotechnika füstje, a sűrű páraréteg mind hozzátett a drámához.

A lefújás után a kispestiek úgy ünnepeltek, mintha feljutottak volna – és ezt meg is lehetett érteni. A Vasas játékosai, edzői és szurkolói pedig nagyon szomorúak voltak.

Ez a két klub már megtapasztalta, mit jelent rendet rakni: fájdalommal indul, szenvedéssel és kilátástalansággal. A kiút mindig ott kezdődik, amikor olyan szakvezető irányít, akiért a játékosok élnek-halnak.

És ezt nem szavak mutatják meg.

Hanem a tettek.

A pályán.

NB II 14. forduló
Vasas–Budapest Honvéd 1–2 (0–1)

Budapest, Illovszky Rudolf Stadion, 4016 néző. Vezette: Karakó Ferenc (Albert István, Buzás Balázs)

Vasas: Uram – Girsik, Hej, Otigba, Doktorics – Sztojka (Pethő B., 75.), Hidi M. S., Urblík J. – Molnár Cs. (Barkóczi B., 62.), Tóth M., Horváth R. (Németh B., 62.). Vezetőedző: Erős Gábor
Honvéd: Tujvel – Pauljevics, Szabó A., Csontos D., Hangya – Pekár I. (Szabó T., 87.) – Ujváry (Nyers, 71.), Gáspár D. (Somogyi Á., a szünetben) – Pinte (Kesztyűs B., 78.), Kántor K. (Kállai K., 71.), Medgyes Z. Vezetőedző: Feczkó Tamás
Gólszerző: Barkóczi B. (80.), ill. Medgyes Z. (44.), Pekár I. (74.)