Egy korszak ér véget, amikor a pécsi futball egyik meghatározó alakja hátralép.
Kulcsár Árpád több mint tíz év után, egy agyvérzésen is túl, saját elhatározásból távozik a PMFC-től. Most először beszélt arról, miért lépett hátra, hogyan élte meg a klub legnehezebb éveit, és milyen jövőt lát maga előtt.
Több mint egy évtizednyi munka – előbb edzőként, majd sportszakmai vezetőként – ért véget. Az 51 éves szakember saját döntéssel búcsúzik, miután hosszú éveken át azon dolgozott, hogy a pécsi futball egyszerre tudjon fejlődni az első csapatnál és az utánpótlásban. Őszintén beszélt a klubhonlapnak a döntés okairól, a terhekről és arról a pontról, amikor már nem lehetett tovább halogatni a váltást.
Úgy érzem, eljött egy pont, amikor már nem lehetett tovább halogatni a döntést. Az elmúlt bő tíz évből rengeteg dologra vagyok büszke, de az ember kap jeleket az élettől. Én is kaptam, csak talán nem vettem észre őket időben. Pedig túl voltam egy agyvérzésen is. Mindez azt súgta: lehet, hogy ezt a fejezetet most már le kell zárni, s ennek szellemében búcsúzom a PMFC-től.”
A végső döntést egy őszinte, tiszta hangú beszélgetés hozta el. A tulajdonossal folytatott egyeztetés emberileg is támogató volt, és egyértelművé tette számára, hogy kimondja, amit hónapok óta érlelt magában. Hozzátette, hogy a hozzá közel állók pontosan tudják, mennyire nehéz volt meghozni ezt a lépést, hiszen a PMFC játékosként és szakemberként harminc éven át volt élete egyik legfontosabb része.
A tíz év súlya
Kulcsár Árpád a szakmai kihívásokról is beszélt, és ezek között találja a legnagyobb elégtételt is.
A legnehezebb az utánpótlásnál volt 2015-ben, amikor negyven gyerek távozott, és senki nem tudta, lesz-e holnap. De tíz év alatt eljutottunk oda, hogy olyan játékosokat neveltünk, akiket külföldre tudtunk adni, akik megállják a helyüket nemzetközi szinten is. Gondolok itt akár Kilvinger Leventére, akit az AS Roma csábított magához, de említhetném Katona Leventét, a Nyíregyháza NB I-es csapatkapitányát is.”
A szakember szerint ezek a történetek mutatják meg igazán, milyen hosszú és bonyolult építkezés áll mögöttük, és miért lehet büszke erre az időszakra.
Mielőtt új fejezetet nyitna, arról is beszélt, hogyan látja a saját jövőjét és a klub további útját.
„Nagyon sok jó ember van a klubban, a PMFC pedig velük megy tovább. Természetesen ott leszek a csapat mögött a lelátón, amikor csak tehetem, figyelni fogom a felnőtteket és az utánpótlást is. Az alapok megvannak. A jövőmet illetően egy dolog biztos: most a család az első. Az ünnepek közeledtével a pihenésé lesz a főszerep. Az elmúlt időszakban kevesebbet voltam velük, ezt szeretném legfőképpen bepótolni.”
A szurkolókat sem hagyta szó nélkül. Fontos számára, hogy a PMFC körül vannak olyan drukkerek, akik nem eredménycentrikusan, hanem a klub lényegi értékei miatt állnak mellette. Úgy érzi, előttük most egy kedvező időszak állhat, de ehhez elengedhetetlen a bizalom és az összetartás, mert csak ezek képesek átvinni a klubot a nehezebb korszakokon is. Hisz benne, hogy a pécsi futball jó irányba fordul, és azt kívánja, hogy mindenki része lehessen az örömöknek és sikereknek, amelyeket a labdarúgás adhat.
A több mint tíz év tapasztalata és az átélt próbatételek most válnak igazán láthatóvá: a mögötte hagyott munka mélyebb nyomot hagyott, mint bármikor gondolta.
