Interjú a Fehérvár FC fiatal támadójával, Tóth Tamás Viddel.
Saját nevelésű játékosként mit jelent számodra a Fehérvárban futballozni?
Büszkeséggel tölt el, hiszen egészen kis korom óta arra vágytam, hogy fehérvári színekben pályára léphessek. Négy évesen kezdtem el itt focizni, tehát már több mint tizennégy éve játszom a csapatnál.
Ekkortájt André Alves és Nikolics Nemanja rúgták a gólokat Fehérváron. Van példakép abból a generációból?
Az egy erős és sikeres csapat volt, nem volt nehéz kisgyerekként gyorsan megszeretni. Ha példaképet kell mondanom, akkor egyértelműen Nikolics. Sokat tett a klubért, rengeteg gólt szerzett, az ő játéka minden fehérváriban szép emlékeket ébreszt.
Az elmúlt egy-másfél évben nehéz időszakot élt meg a klub. Ti, a felnőtt csapatba vágyó ifisták hogyan éltétek ezt meg?
Én az előző félévemet Siófokon töltöttem a kooperációs szerződés keretében. Főleg az azelőtti, tavaszi időszak volt nagyon kemény, nem ment a játék a csapatnak és a szerencse sem volt velünk. Amikor egyetlen gól életről vagy halálról dönthet, akkor mindenki érzi a terhet a klubnál. Szerencsére, most az eddigi jó szereplés egy nyugodt légkört teremtett a csapatnál. Ez jó a fiataloknak is, hiszen az edző nyugodtabb szívvel adhat lehetőséget nekünk.
A siófoki szereplésedből mit profitáltál? Miben tudtál ott fejlődni?
Sok jó tapasztalatot szereztem a felnőtt szintű labdarúgáshoz, legfőképpen fizikálisan tudtam javulni. Megtanultam, hogy a párharcokban hogyan vegyem fel a kontaktot, hogyan használjam a testemet. Az NB II-ben a rutinos védők ebben nagyon jók, könnyedén kibillentenek az egyensúlyodból. Ellenük megtanultam, hogyan álljak bele úgy egy ütközésbe, hogy ne tudjanak elnyomni. Szerintem ebben fejlődtem a legtöbbet.
Télen kulcsjátékosok távoztak a Viditől, azóta pedig érkeztek új igazolások is. Volt szó arról a téli felkészülés során, hogy a fiatalok mennyi lehetőséget kapnak majd?
Az őszi szezon végén még nem tudhattam előre, hogy maradok-e a Vidinél vagy még egy fél évet Siófokon játszom, de a személyes szempontomból szerencsésen alakult a tél. Az átigazolások során megnyílt előttem az út a csapatba. Bartosz Grzelak vezetőedző beszélt velem, elmondta, hogy elégedett azzal, amit a felkészülés során látott tőlem, és nem ajándékba kapom a lehetőséget a ZTE ellen. Váratlanul ért, hogy a kezdőbe tett, de nagyon örültem, hiszen gyerekkori álmom vált valóra.
Milyen vele dolgozni? Hogyan fordul a tehetséges, de felnőtt szinten még rutintalan játékosok felé?
Én csak pozitívat tudok róla mondani. Nagyon segítőkész a hozzáállása, odafigyel ránk. Néhány edzővel már dolgozhattam együtt, de ritkán éreztem azt, hogy így törődnek velem. Folyamatosan segíti a fiatalokat, sokszor kint marad velünk edzés után a pályán, hogy külön foglalkozást tartson nekünk.
A légiósok közül ki az, akire leginkább felnéznek a Vidi fiataljai?
Személy szerint én Nikola Szerafimovnak köszönhetek a legtöbbet. Sok támogatást kapok tőle, a pontrúgásoknál mindig segít, hogy hogyan helyezkedjek. Civilben is jófej és barátságos, és ha valamit elrontok meccs közben, akkor sem szid le, hanem inkább biztatni próbál. Ha egyes helyzetek megoldásához még nincs meg bennem a rutin, mindig ott van és próbál segítséget nyújtani.
Miben érzel magadon fejlődést mióta a Fehérvár első csapatával készülsz?
Elsősorban gyorsaságban, Fel kellett vennem a játék ritmusát, mert az NB I-ben már magasabb tempóban zajlik a foci. Fejlesztenem kellett az átvételeimet, mert a gyors játék alapja a pontosság. Edzéseken már a helyzetkihasználásom is javult, remélem ez hamarosan meccsen is megmutatkozik majd.
És mi az, amiben még lemaradásod van?
Ami azt illeti, nagyon várok az első gólomra, hiszen egy csatár elsősorban ezzel tudja kiharcolni a bizalmat. Ezen a poszton akkor tudsz érvényesülni, ha eredményes vagy. Éppen ezért a kapu elé érkezésben szeretnék a legtöbbet javulni. Ez a legfontosabb ahhoz, hogy megüssem az NB I-es csatárok szintjét.
A szezon elején a magabiztos középmezőnyt tűzte ki célul a klub, az őszi eredménysor után viszont több szurkolónak megjött az étvágya. Pontosan mi az jelenleg, amiről az öltözőben célként beszéltek?
Az elsődleges és a legfontosabb, hogy érjük el azt a 40 pontos határt, ami elég szokott lenni a bent maradáshoz. Merészebb célokról csak ezután lehet majd beszélni. Én titkon reménykedem, hogy harcban lehetünk a dobogóért, hiszen jó csapatunk van. De előbb teljesítsük a minimumot, és majd aztán lehet arról beszélni, hogy ezen felül milyen célkitűzést fogalmazhatunk meg.
Neked mik a személyes ambícióid? Gólokban vagy játékpercekben gondolkozol a tavaszt illetően?
Természetesen mindkettőben, de nem tűztem ki konkrét számot. Úgy érzem, részben már sikerült felvennem a ritmust, de továbbra is sokat kell dolgoznom azért, hogy az edző téthelyzetben is számíthasson rám. Ha ez az alap meglesz, akkor majd a gólszerzés is sikerülni fog.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
