Annak a szezonnak a végén Kuttor bennmaradást ünnepelhetett, míg az angyalföldiek utolsóként estek ki.
Nagy volt a csend Kuttor Attila körül, aki a tavaly februári, Mezőkövesdről való távozása óta nem vállalt munkát a labdarúgás világában. A játékosként 19 válogatottságig jutó szakember most az M4 Sport műsorának vendége volt.
„Arra jutottam, hogy ebben élek hosszú ideje, de nem mindenáron szeretnék edzést vezetni és dolgozni. Most ott tartok, hogy várok a testhezálló feladatra, amelyben alkothatok. Nem csömörtem meg, de óriási nyomás van és nagy energia kell hozzá. Ha ez nincs, akkor nem megy. Csodálom azokat az edzőket, akik évtizedeken át tudnak eredményesen dolgozni. Úgy éreztem, hogy nekem most szünet kellett ahhoz, hogy jó mentális állapotban legyek” – mondta Kuttor.
A tréner visszaemlékezett arra az esetre is, amikor a Mezőkövesd vezetőedzőjeként 2 millió forintos büntetést kapott az egyik nyilatkozatáért.
„Ahhoz képest azóta komolyabb kijelentések is elhangzottak, amelyeket nem toroltak meg ennyire. Tanulságos volt. Úgy mentem oda az élő interjúra, hogy előtte megmutatták nekem a meccs jeleneteit. Ebből adódott az, hogy hirtelen felindultságból olyat mondtam, ami miatt aztán megbüntettek” – fogalmazott.
Kuttor a legutóbbi váltásakor gyorsan talált új munkát. A Vasastól való távozása után bő egy hét múlva már újra a Mezőkövesd első csapatát irányította. Ehhez képest sokak számára meglepő lehet, hogy jelenleg bő egy éve kispad nélkül van.
„Szokták mondani, hogy amikor az ember leesik a lóról, akkor gyorsan vissza kell ülni, de ahogy mondtam is, ezt nem mindig magunknak választjuk, hanem az élet írja. Akkor nem is nagyon gondolkodtam, hiszen olyan helyre mente, amit ismertem. Bajban volt mindkét klub, végül mi jöttünk ki ebből győztesen, hiszen mi NB I-esek maradtunk, a Vasas kiesett” – mondta.
A Vasastól való menesztése kapcsán viszont elmondta, akkoriban volt benne emiatt tüske. „Van úgy, hogy van az emberben egy kis dafke, mert ez nem volt korrekt. Nincs benne titok, nem éreztem jogosnak, hogy eltávolítottak és volt bennem bizonyítási vágy” – emlékezett vissza.
