Az NB II hetedik helyén álló Csákvár védelmének oszlopos tagja, Karacs Dániel idén minden bajnoki mérkőzést végigjátszott. A kőkemény védő az NB1.hu-nak adott interjújában a második vonal erőviszonyai és saját céljai mellett korábbi csapattársáról, Varga Barnabásról is beszélt.
A téli szünet előtti zárófordulóban korábbi gyirmóti edződ, Csertői Aurél csapata ellen 2-2-es döntetlent játszottatok a Honvéd otthonában. A kétgólos előny leadása vagy az öngólod fájt jobban?
Szerencsétlen mozdulat volt, nagyon rég nem történt velem ilyen, de inkább azért voltam dühös, hogy azzal a góllal felhoztuk őket és a végén sikerült kiegyenlíteniük. Csertői Auréllal jó emlékeim vannak, hiszen együtt jutottunk fel az NB I-be a Gyirmóttal. A meccs előtt össze is mosolyogtunk a mesterrel, mondjuk a meccs végén már nekem nem volt őszinte a mosolyom.
Úgy tudom, már régóta Kispesten laksz, és jó néhány barátságot kötöttél a kerület szurkolóival is. Ők mit szóltak a meccs után?
Nem kellett a meccs végéig várnom, sokan közülük kint voltak a stadionban, már a pályán hallottam, hogy többen cukkolnak és oltogatnak. De ez nyilván benne van egy ilyen baki után.
Milyen a kapcsolatod a csákvári vezetőedzővel?
Jó és korrekt edzőnek tartom, Tóth Balázs erős karakter, mindig segítőkész és amikor kell, kiáll a játékosok mellett. Hálás vagyok a csapatnak, mert megbecsülve érzem magam az edző és a csapattársaim által is.
A fejér megyei klub tavaly ilyenkor is előkelő helyen állt az NB II tabelláján, aztán májusban épphogy elkerülte a kiesést. Mik a csapat céljai a bajnokságra? Esett szó a feljutásról?
Amikor közel vagyunk az élmezőnyhöz, akkor szóba kerül, de számunkra az elsődleges cél a bennmaradás, amit szeretnénk végre nem az utolsó fordulóra hagyni. Az előző két szezonban mindig úgy jött ki, hogy még izgulnunk kellett a zárófordulóban.
Tavaly például az ETO elleni 2-2-nek köszönhetően nem kellett osztályozót játszanunk, ezúttal jó lenne már legalább három héttel az idény vége előtt készülni a nyárra. Szeretnénk az első tízben végezni, de nagyon szoros a mezőny és messze még a bajnokság vége.
Karacs Dániel (fehérben) kőkemény ellenfélnek számít az NB II-ben. Fotó: honvedfc.hu
Milyenek az erőviszonyok a ligában?
Az NB II mezőnye nagyon kiegyensúlyozott, van egy-két csapat, amelyiknek erősebb a játékoskerete, ők ott is vannak a tabella elején. Minden egyes meccs teljes mértékben kiszámíthatatlan, szerintem 15-16 csapat azonos erősségű kerettel rendelkezik – konkrétan bármi megtörténhet. Például: nemrég kaptunk egy hetest a Nyíregyházától, ők 3-0-ra kaptak ki a Vasastól, mi pedig ikszeltünk a Vasassal.
Mik a saját céljaid és terveid a jövőre nézve?
Amióta focizni kezdtem, azóta szeretnék az NB I-ben játszani, ez volt mindig is a fő célom. Nagyon jól érzem magam Csákváron, de jó lenne egyszer megmérettetni magam a legjobbak között. Főleg, hogy 29 évesen szerintem az utolsó lehetőségem lenne a magyar élvonalban játszani.
Korábbi csapattársadra, a válogatottban remeklő Varga Barnabásra is viszonylag későn figyeltek fel.
Valóban, de ő támadó, tehát hamarabb kitűnik a teljesítményével. Barnival 2021-ben csapattársak voltunk a Gyirmótnál és magasan kiemelkedett a mezőnyből. „Hogy fejel így a csávó? Ez nemzetközi szint! A fejéből meg fog élni” – beszéltük róla az öltözőben. Amikor a Pakshoz igazolt, írtam is neki, hogy be fogják hívni a válogatottba, mert kiváló befejező csatár. Bognár György visszatérése után pedig még jobban kiteljesedett, és jött is a meghívó.
Nem mindennapi, hogy valaki az NB III-ból kap válogatott meghívót. Te ezt hogy élted meg?
21 éves voltam és a harmadosztályban a Budafoknál fociztam, amikor behívtak az U21-es válogatott edzőtáborába, ahol Kecskés Ákos volt a szobatársam. Ekkor kezdtem elhinni magamról, hogy érdemes komolyan vennem a labdarúgást. Ha akkortájt magasabb osztályba kerülök, talán jobban felkeltettem volna a szakvezetők figyelmét.
Egy régi edzőm mondta mindig, akivel nem voltunk túl jó viszonyban, hogy “nem biztos, hogy egy adott csapatban tudod megmutatni, hogy mennyire vagy jó játékos. Lehet, hogy egy másik csapatban egy másik edző tudja kihozni belőled a maximumot.” Nem sokkal utána el is igazoltam, és teljesen igaza lett!
Mi volt az idei szezon legemlékezetesebb pillanata számodra?
A Tiszakécske ellen december elején semmi nem akart összejönni, és úgy nézett ki, hogy simán ki fogunk kapni. Aztán az utolsó percben az én gólpasszom után sikerült kiegyenlíteni, az nagy élmény volt. De talán a legszebb emlékem a második fordulóban a Haladás elleni meccs, amikor gólt fejeltem. A győzelem mellett ez azért is maradt emlékezetes, mert pont kint volt a kisfiam, és ki tudtam hozzá futni a gólörömnél.
Karacs Dánielt nyáron a Galatasaray elleni felkészülési mérkőzés után megtalálták a török szurkolók, mert a kelleténél keményebben fogta Nicoló Zaniolót, a klub akkori sztárjátékosát. Eddigi pályafutása és céljai mellett erről is beszélt az NB1.hu-nak adott 1az1-interjújában.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
