Gyászol a Tatabánya

Búcsúznak a korábbi kétszeres KK-győztes labdarúgótól.

Az NB III Nyugati csoportjának második helyén álló Tatabánya, hivatalos Facebook-oldalán jelentette be, hogy hetvenhét éves korában, gyógyíthatatlan betegségben elhunyt Hernádi László a Tatabányai Bányász kétszeres KK-győztes korábbi labdarúgója.

ÍME, A TATABÁNYA TRAGIKUS HÍRE:

“HERNÁDI LÁSZLÓ (1945-2023)

Ismét szegényebb lett a tatabányai futballtársadalom egy nagyszerű sportemberrel. Hetvenhét éves korában, gyógyíthatatlan betegségben hétfőn elhunyt Hernádi László a Tatabányai Bányász kétszeres KK-győztes korábbi labdarúgója.

Az egykori kitűnő csatár majd védőjátékos 1945. október 14-én született Olaszliszkán. Valójában Miskolcon élt, ott nevelkedett hatgyermekes családban. Az MVSC kölyökben kezdett futballozni és már ifjúsági játékos korában az NB I/B-ben szereplő felnőtt csapatban is szóhoz jutott. Sorkatonai ideje alatt a szintén másodosztályú kaposvári Honvéd Táncsics SE-ben szerepelt ahol Arany Mihállyal hétről-hétre a csapat legjobbjai voltak. A tehetséges futballistákra hamar felfigyeltek a szakemberek. Aranyt a Vasas, Hernádit a Diósgyőr szerette volna leigazolni de Bödecs József TBSC elnök olyan szerződést tett eléjük amelyet nem tudtak visszautasítani.

NB I-es bemutatkozásukra 1968. március 2-án került sor az Egyetértés elleni 0:0-ás találkozón. Hernádi gyors, erőteljes, jól cselező csatár volt, a támadósor szinte minden pontján lehetett rá számítani. Az 1972-73-as bajnokságban edzője, dr. Lakat Károly javaslatára a védelem jobb oldalára került. A „próbaévben” még csak tíz találkozón szerepelt, az 1973-74-es szezonban már kihagyhatatlan volt a csapatból. Kétszer volt tagja a Közép-európai Kupa-győztes Bányásznak.

Kitűnő formában volt amikor egy vakbélműtéten esett át majd alighogy folytatta a játékot, izomszakadást szenvedett. Tetézte a bajt, hogy felépülése után vesesérüléssel bajlódott ami ugyancsak zavarta a játékban. Egyre kevesebbszer szerepelt a neve a kezdőcsapat összeállításában. Ráadásul a klubban végbement fiatalítási hullám őt is elérte. Az 1975-76-évi bajnoki szezonban már csak 6 találkozón jutott szóhoz. Az élvonalban utoljára 1976. június 16-án Kispesten öltötte magára a kék-fehér mezt a Honvéd ellen 1:0-ra megnyert találkozón. Tatabányán eltöltött kilenc idénye során 144 NB I-es mérkőzésen lépett pályára és 15 gólt szerzett. Rengeteg élménnyel gazdagodott sportpályafutása során, bejárta Európa országait, eljutott Koreába és a Közel-Keletre is.

1976 augusztusában, a bajnokság kezdete előtt a TBSC búcsúmérkőzést rendezett két visszavonuló legendája, Hernádi és Takács tiszteletére. A Bányász stadion füvesítése miatt a KOMÉP pályán megrendezett találkozón a Tatabánya 3:1-re győzött a kuvaiti válogatott ellen. A két kiváló futballista negyedórányi játék után hagyta el a pályát és köszönt el a szurkolóktól.

Visszavonulása után a XV/a bányaüzemnél helyezkedett el majd Csordakútra került. Egy rövid ideig a Mány csapatánál dolgozott majd amikor pályaedzőnek hívták Bacsó István mellé munkahelyi főnöke lebeszélte a bizonytalan kalandról. A futball azonban továbbra is megmaradt az életében, amíg bírta rendszeresen pályára lépett az öregfiúkkal. Szabadidejében hű maradt a családi hagyományokhoz. Édesapja vadász szenvedélyét folytatva csatlakozott korábbi játékostársához Kovács Tiborhoz akivel együtt járták az erdőt, de sosem a vadászat miatt. Sokkal inkább az erdő, a természet szeretetéért.”

A következő fordulóban a Tatabánya hazai pályán fogadja a Vidi második csapatát.