Ezt olvastátok ti: egymást fúró játékosokról beszélt a békéscsabai edzőlegenda

„Ha valaki egy hónapig nem játszik, majd beteszi az edző, persze, hogy tökön rúgja magát” – állítja Pásztor József, aki szerint a Békéscsaba NB II-es kiesésében erősen közrejátszott, hogy 35 főből állt a csapat kerete. A legendás edző hét meccsel a bajnokság vége előtt vette át a csabaiak irányítását, és igencsak megviselte, hogy szeretett klubja nem tudott bennmaradni. Úgy véli, a 90. perc után bekapott limonádégólok is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy nem sikerült megmenekülni, és hiányolta az olyan vezéreket a csapatból, akik a fontos pillanatokban felébresztették volna az „elalvó, tutyimutyi” társakat. Nem hisz viszont a Polar-felmérések piros zónás figyelmeztetéseinek, és nagy hibának tartja, hogy februárban a klub elszalasztotta Bognár György leigazolását. Tanácsadóként marad a klubnál, de több beleszólása lesz, mint eddig.

Hogyan élte meg, vagy inkább túl, hogy szeretett klubja, amellyel egybeforrt a neve, nem tudott bennmaradni az NB II-ben?
Megviselt nagyon. Főleg úgy, hogy a végén engem bíztak meg, hogy próbáljam benntartani a csapatot. Sajnos nem sikerült. A kiesés akkor is megviselt volna, ha nem én vagyok az edző az utolsó meccseken, így viszont különösen megviselt. De az élet megy tovább, talpra kell állni.

Az első két meccsén rögtön négy pontot szerzett a csapat, miután Nyíregyházáról elhozott egy pontot, majd otthon legyőzte az ETO FC Győrt. Ez miért nem adott elég muníciót a játékosoknak a sikeres folytatáshoz?
A gond az volt, hogy később kétszer is a véghajrában kaptunk egy-egy gólt. A Siófok a 93. percben egyenlített ellenünk, így három pont helyet csak egyet szereztünk. Majd Soroksáron a 92. percben kaptunk egy limonádégólt, és ezzel nyert az ellenfél. Ha nincs a Siófok gólja, bennmaradunk.

A soroksári bajnoki után tutyimutyinak nevezte a játékosait, kiemelve, hogy „mi abban az időben összeverekedtünk, amikor valaki hibázott, és elküldtük a másikat az édesanyjába, hiszen nyerni akartunk, benn akartunk maradni”. A nyilatkozata utána rögtön nyert a csapat. Ezek szerint segített a nyilvános fejmosás?
Nem ekkor, már korábban rendet kellett volna tenni a fejekben.

Borzasztó sok, 35 szerződtetett játékosa volt a Békéscsabának, így nem lehet csapatot csinálni. Klikkek alakultak ki, ami természetes, hiszen aki nem játszik, az morog. De nem is lehet ennyi játékossal edzeni. Egész ősszel így edzettek, 35-en, én pedig szóltam nagyon sokszor, hogy ez így nem jó, de nem hallgattak rám.

Nem ezért fejeződött be így a történet, de közrejátszott ez is benne. Ezzel az NB II-es és az NB III-as csapat is kiesett.

Milyen lenne az ideális létszám?
Csak mondok egy példát, 1993-94-ben, amikor harmadikok voltunk az NB I-ben, 17 játékosom volt – két kapussal. Volt még két ifistánk, de ők összesen egy meccsen játszottak. Ez a létszám kevés volt, de 20 mezőnyjátékosnál és két kapusnál nem kell több. Hiszen, ha valaki egy hónapig nem játszik, majd beteszi az edző, persze, hogy tökön rúgja magát. Ha valaki nem játszik egy hónapig, utána hogy lehet elvárni, hogy megnyerje a meccset? Nincs játékban, nincs önbizalma, nem lehet annyira tűzben tartani. A Békéscsabának ezzel a játékosállománnyal simán benn kellett volna maradnia. Nem azt mondom, hogy az első öt között kellett volna végeznie, de az 5-10. hely reális lett volna. Az anyagi háttér biztosított, tíz fillér tartozása nincs a klubnak. Ha nincs 35 játékos, csak 20, akkor 15 játékos bérét meg lehetett volna spórolni.

Mi változott, amikor szakmai tanácsadóból vezetőedző lett? Hiszen, ahogyan említette, amikor tanácsadó volt, nem fogadták meg ezt a tanácsát sem, hogy ne legyen olyan sok játékos a keretben.
Leültünk beszélni, azt mondták, a jövő héten változás lesz, aztán mégis ennyien edzettek a csapattal az egész ősszel. Csak nem fogadták meg a tanácsomat, mert minden ugyanúgy ment tovább. Megmondom őszintén, én ebbe bele is fáradtam, utána nem nagyon mentem már be az öltözőbe, de az edzői szobába sem. Azt hitték, rosszat akarok. Nem akartam már edző sem lenni, azt akartam, hogy a klub jól szerepeljen, a csapat bennmaradjon, nem azt, hogy kiessen. Azt hitték, fúrom a dolgokat, pedig dehogy fúrom, tőlem az nagyon távol áll.

Azt most is tartja, hogy a játékosoknak egy 90. perc után bekapott gólnál tüzelniük, akár szidniuk kellene egymást?
A bajt mindig meg kell előzni. A csapatban van két-három vezér, és ha az ellenfél szögletet rúg a 92-93. percben, akkor a vezér ordít, mint a sakál, hogy „figyelj oda!”, „koncentrálj!”, mert fel kell ébreszteni mindenkit. Hiszen van, aki elalszik, mert nem koncentrál eléggé. Sajnos, sok játékosnak mondani kell, hogy mit csináljon, mert már a 10. percre elfelejti, hogy mit kellene csinálnia, mivel olyan típus. Ilyenkor kell a vezéreknek közbelépniük. Ha ez megtörténik, akkor a csapat jobban fog szerepelni.

Az említett, hajrában elveszített pontok ellenére önnel a kispadon hét meccsen nyolc pontot szerzett a Békéscsaba. Hasonló 7 meccses sorozatokkal, az egész szezonra levetítve ez 43 pontot, 15. helyezést, bennmaradást ért volna. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a statisztika szerint jobb lett önnel a csapat.
Engem soha nem érdekelt a statisztika.

Azzal sem foglalkoztam, amikor a játékosok feltették ezt a Polart, és nézték, hogy piros zónában vagy zöld zónában vannak-e. Valaki vagy tud futballozni, látom én a szememmel, hogy tud futni, vagy nem tud futni. Egyfolytában néztük, hogy „jaj, öt perce piros zónában van, most meg fog halni vagy öngólt fog rúgni a játékos”. Tudom, a technika fejlődik, de valaki vagy tud futballozni, vagy nem.

Lehet, valaki 13 kilométert tud futni egy mérkőzésen, de ez semmit nem ér, ha minden labdát odaad az ellenfélnek. Zidane 8 kilométernél nem futott többet és lassú játékos volt, mégis, három évente egy labdát adott el.

Az utolsó fordulóban, az Ajka elleni meccs előtt bízott még abban, hogy meglehet a bennmaradás?
Akkor már csak a győzelem segített volna. Sajnos, az ellenfél az első helyzetéből rúgott egy gólt, vagy inkább úgy mondom, rúgattunk egy gólt velük. Rá 5-10 percre volt egy ziccerünk, amelyet Illyés Tamás az üres kapuba be akart rúgni, de lerántották hátulról. Nem adtak 11-est, az ellentámadásból gólt kaptunk, 2-0, ezzel vége lett a meccsnek, három gólt ez a csapat már nem tudott rúgni.

De még egy példa, a kinevezésem utáni első meccsen, Nyíregyházán 1-0-s vezetésünknél a 88. percben 10 centivel kint volt a labda az alapvonalon – a partjelző nem intette be -, beadták, berúgták. Ha ez nincs, akkor a Nyíregyháza esik ki.

Az utolsó mérkőzés után azt mondta, nem szeretne már a csapat vezetőedzője lenni. Ezt tartja?
Hogyne tartanám. Most sem akartam elvállalni, jövőre már 70 éves leszek, 49 éve a futballban vagyok. 1974-ben kerültem Békéscsabára, azóta benne vagyok játékosként vagy edzőként a futballban, az idegeimet megviselte ez az idő.

Nagyon nehezen tudom már elviselni a mai fiatalok mentalitását, hogy minden csak a pénz körül forog, nincs klubhűség, nem szeretnek futballozni. Ezt én nem szeretem, és tudom magamról, ordítottam volna velük, mint a sakál, ez se normális dolog, de nem tudom már elviselni ezt a kényelmes mentalitást, hogy edzés, játék nélkül keresnek egy csomó pénzt.

Borzasztó, ami a magyar futballban van. Ennyi pénzt soha nem fordítottak még a labdarúgásba, mint az utóbbi tíz évben, és a Fradin kívül nem volt előrelépés. Persze, a válogatott is sokat javult, de a csapat legjobbjai külföldön játszanak. A tíz kiemelt akadémia kapja az egymilliárd forintot, mégsem jönnek föl az NB I-es játékosok. Ezen is változtatni kellene. Mert, például, ha a Kisvárdából nem jönne ki egyetlen játékos sem, akkor csökkenteni kellene a pénzt mondjuk 800 millióra. Ha a következőben sem jön ki senki, akkor 600 millióra. Szabad ennyi pénzt elherdálni? A másik fontos dolog, hogy nem jó a 12 csapatos NB I. A fiatalokat nem merik betenni. Két vereség, és már mehet is el az edző, mert kiesik a csapat. Borzasztó nehéz.

Hogy tetszettek a magyar fiatalok az U17-es Eb-n?
Megerősített abban, hogy hogy Magyarországon a 18 éves játékosok még nem érettek arra, hogy az NB I-ben futballozzanak. Megnéztem az U17-es válogatott mindhárom mérkőzését az Eb-n, és egyértelműen látható volt, hogy fizikálisan nem vagyunk jó állapotban. Pedig akik ellen játszottunk (Wales, Lengyelország, Írország – a szerk.), nem a legerősebbek voltak, nem egy francia, angol, német, portugál, holland csapat volt, hanem olyan, amelyeket le lehetett volna győzni, de velük sem bírtunk. Régóta mondom, ennek a kevés edzés az oka. Jó, az akadémiáknál már napi két edzést tartanak, de nem lehet egy fiatalból napi másfél-két óra edzéssel 18 éves korban NB I-es játékost faragni. Ahhoz napi 4-5 órát kellene edzeni. De ez nem csak azt jelenti, hogy futballozni kell. Sportolni kell: lehetne úszni, lábtengózni, kézilabdázni, pingpongozni, jégkorongozni. Ezek a játékosok a futballon kívül nem tudnak kézilabdázni, röplabdázni, pedig ezek a sportok is fejlesztik a gömbérzéket. Tízezerből persze van egy-egy kivétel, de az nagyon kevés.

Mi lesz a Békéscsabával? Hiszen jövőre is csak osztályozóval lehet feljutni majd az NB III-ból.
Igen, négy csoport lesz az NB III-ban, és a négy bajnok játszik két feljutó helyért egy oda-visszavágós párharcot. Vissza lehet kerülni egyből, és ezt könnyebb is most elérni. Ez a játékosállomány NB II-ben játszott, ezért NB III-ból érintés nélkül vissza kellene kerülni. Aztért csak le vannak edzve, és egy osztállyal magasabb szinten futballoztak. Meg kell találni azt az edzőt, aki ezt jól levezényli, és kihozza a csapatból a jó teljesítményt.

Tanácsadóként marad-e a csapatnál?
Maradok, de a tulajdonossal (Barkász Sándorral – a szerk.) megbeszéltem, hogy több beleszólásom lesz.

Én örökké kritizáltam, és a viszony nem romlott meg, de láttam, hogy megsértődtek. Utána visszavonultam, és nem bonyolódtam bele annyira a mindennapokba, amennyire kellett volna.

Szóltam a tulajdonosnak, hogy edzőt kellene váltani, aki belátta, hogy hibázott. Idejött Bognár Gyuri, hogy átvegye a csapatot februárban, de a tulajdonos még várt egy kicsit, mire Gyuri visszament Paksra. Hívott két nap múlva, hogy aláírt Paksra. Pedig Gyuri már úgy utazott ide, mint edző.

A tulajdonosnak nagyon jó a szíve, és nem szeret senkit elküldeni, az utolsó leheletéig, a végsőkig kitart mindenki mellett, de ez sem jó. Mérnökember, cége van, ami pedig más kávéház, mint a futball. Belátta, hogy hibázott, de csak az hibázik, aki dolgozik.

Változik-e a klub pénzügyi helyzete az NB III-ban?
A tulajdonos azt mondta, ezt a pénzmennyiséget, amit eddig berakott, az NB III-ban is biztosítja majd. De vissza kell jutni rögtön! Most keressük az edzőt, majd meglátjuk, kire esik a választás.

Abban sikerült megegyezni, hogy hány játékos alkossa a keretet?
Természetesen. Húsz játékos és két kapus lesz. Belátták, hogy igazam volt. Hiszen, hogy lehet tűzben tartani annyi játékost? Morog, aki nem játszik, beülnek meginni két sört, fúrják a másikat, ami természetes dolog. Én is benne voltam, és tudom, ha nem morog a játékos, amikor nem játszik, akkor nem szeret futballozni. De 18 játékost tűzben lehet tartani.

A válogatott kerete 24 tagú.
Öten-hatan nem játszanak, de a fiatalok szokni tudják a légkört. A válogatott más, mert mindenki örül, akit meghívnak, jó a hangulat, mert remek szurkolótábor veszi körül a csapatot. Reméljük, ez még kitart sokáig.

Ott lesz a Puskás Arénában a következő válogatott meccsén június 20-án, Litvánia ellen?
Igen, minden meccsen ott vagyok Mracskó Misivel együtt. Most is pont hozzá megyek marhalábszárért, mert ugye hentesként dolgozik, hétfőn pedig jön hozzánk egy baráti társaság, amelynek marhapörköltet fogok készíteni.