Fájdalmas élménybeszámoló.
Bobál Dávid finoman szólva sincs jó passzban. Az MTK Budapest védője alig épült fel Achilles-ín-szakadásából, máris újabb komoly sérülés sújtotta: február 21-én a Diósgyőr elleni mérkőzésen elszakadt a keresztszalagja, ráadásul a porc is levált a térdéből. A védő a Nemzeti Sportnak mesélt a műtéti beavatkozásról, a felépülés előtti kihívásokról és arról, hogy már most mennyire hiányzik neki az öltözői légkör.
Egy újabb műtét árnyékában
„Bár a múlt pénteken megműtöttek, ez még csak a kezdet” – kezdte Bobál Dávid, aki már mosolyogva beszél a megpróbáltatásairól, bár a neheze még hátravan. „A Diósgyőr ellen szakadt el a keresztszalagom, de sajnos a porc is levált, amelyet vissza kellett varrni, emiatt lassabb lesz a felépülésem.”
A védőnek sajnos nem ismeretlen a térdsérülés fogalma.
Ugyanaz a bal lábam sérült meg, amelyet tizenhárom éve már egyszer műtöttek szalagszakadással. Akkor csavarokat és drótokat helyeztek be, amelyek idővel annyira hozzánőttek a csontokhoz, hogy most nehezen tudták kiszedni, kifúrni onnan. Az ezzel járó fájdalmak három-négy napig nagyon megviseltek, de szerencsére, amikor kedden hazaengedtek, már enyhültek.”
Bobál az érzéstelenítés terén is új élményt szerzett. „Tavalyelőtt az Achilles-ín-szakadásom műtétjénél altatást kértem, de most a gerincérzéstelenítést javasolták, amire végül ráálltam. Azt mondják, ennél az új eljárásnál már két beavatkozás szükséges, így körülbelül négy hónap múlva műtik meg a keresztszalagomat, addig pedig az erősítésre kell koncentrálnom. A csavarok helyén pótolni kell a csontot, és idő kell, hogy kiderüljön, minden rendben van-e.”
Hosszú út a visszatérésig
A védő már előre tekint, de tudja, hosszú út áll előtte.
A porcleszakadás miatt öt hétig nem állhatok rá a lábamra, így marad a mankó – szerencsére már jól ismerem ezt az Achilles-ín-műtétem után… A családom mindenben segít, anyukám, anyósom is besegít a mindennapokban. De a legnagyobb öröm az, hogy végre otthon lehetek a feleségemmel és a két gyerekkel.”
A sérülés pillanata szinte még mindig előtte van. „A Diósgyőr ellen csereként léptem pályára, labdát szereztem, lepasszoltam, majd Bognár Istvántól kaptam vissza. Sprintből akartam visszafele húzni, de leragadt a lábam és kifordult. Pattanást éreztem, és rettenetesen fájt a hajlítóm. Akkor még reménykedtem, hogy nem komoly, de a vizsgálatok után csalódnom kellett.”
A lelki megpróbáltatás és az új célok
„Amikor megtudtam a diagnózist, öt-hat napig nagyon mélyen voltam lelkileg” – vallotta be őszintén. „De aztán rájöttem, hogy nincs értelme emésztenem magam azon, miért történik ennyi baj velem rövid idő alatt. Inkább előre kell néznem, és kisebb célokat kitűznöm: sikeresen túl lenni a műtéten, hazatérni a családhoz, majd fokozatosan elkezdeni a rehabilitációt.”
Ami azonban talán még ennél is jobban megviseli, az a futball és a közeg hiánya. „Nagyon hiányzik az edzés, a mérkőzések előtti készülődés és az öltözői légkör. De tudom, hogy ezt az akadályt is le kell győznöm. Ismerem magam: fel fogok épülni, és erősebben térek vissza a pályára.”
