80 éves lett a magyar futball egyik legendája

Sikerekben bővelkedett a karrierje.

Ma ünnepli 80. születésnapját Dunai II Antal, akinek a karrierje bővelkedett a sikerekben. Az MLSZ így köszöntötte az egykori kiváló futballistát:

„Ma ünnepli 80. születésnapját Dunai II Antal, olimpiai bajnok labdarúgó, az egyetlen magyar, aki két „nemesfém cipőt” is szerzett az európai gólkirályok versenyében. Akinél senki sem játszott több mérkőzést, s nem szerzett több gólt az olimpiai futballtornák történetében.

Dunai Antal 1943. március 21-én született az alig kétezres lélekszámú Garán, Dujmov Antal néven. 1950-ben kezdett futballozni a Bajai Bácskában, a Duna-parti város közgazdasági technikumában érettségizett 1961-ben, nem mellékesen pedig az NB III-ban gólkirályi címet szerzett. Akadt olyan idénye, amelyben 30 gólig jutott.

1961 nyarán igazolta át a Pécsi Dózsa. 1961. augusztus 13-án a Győri ETO elleni mérkőzésen győztes góllal mutatkozott be az élvonalban. Már ekkor kitűnt a tehetségével. Gyorsasága, lövőereje, fejelő készsége, kapu előtti határozottsága és gólképessége nagy veszélyt jelentett minden védelem számára. 1964 végéig maradt a pécsi lila-fehéreknél, addigra már olimpián is járt sportolónak mondhatta magát, ott volt a tokiói olimpián, Lakat Károly válogatottjában, igaz ekkor még – nagy fájdalmára – nem kapott lehetőséget az aranyérmet nyerő csapatban.

Mexikóban viszont már főszerephez jutott: kiválóan játszott az aztékok földjén, aranyéremmel térhetett haza. Hat mérkőzésen hat gólt jegyzett.

Abban az évben, tehát 1968-ban, a legjobb magyarként tizenkettedik lett az európai Aranylabda-szavazáson. Úgy, hogy még mindig várnia kellett arra, hogy bemutatkozhasson az A-válogatottban! Még egyszer: Európai legjobb játékosai közé választották, de még nem volt magyar válogatott!

Ha manapság a szurkolók visszaemlékeznek a pályafutására, mint a verset, úgy fújják a legendás ötösfogat névsorát: Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó. A balösszekötő imponáló éremkollekciót gyűjtött lila-fehérben: hétszer lett bajnok (1969, 1970 tavasza, 1970–1971, 1971–1972, 1972–1973, 1973–1974, 1974–1975), kétszer ezüstérmes (1967, 1968) és kétszer bronzérmes (1965, 1976). Nyert három Magyar Népköztársasági Kupát (1969, 1970, 1975).

Dunai II Antal 326 élvonalbeli bajnokiján 202-szer vette be az ellenfelek hálóját.
1969 tavaszán bejutott az Újpesttel a Vásárvárosok Kupája döntőjébe, majd hat hónappal később a Labdarúgás ankétján az Év csapatába. Az 1973–1974-es BEK-szezonban a legjobb négy közé jutott a lilákkal, s csak a későbbi győztes Bayern München tudta megállítani őket.

1969 májusában, 27 évesen, végre válogatott lett! A Népstadionban, a csehszlovákok ellen 2:0-ra megnyert világbajnoki selejtezőn esett át a tűzkeresztségen 80 000 néző előtt. Ekkor már olimpiai bajnok, kétszeres gólkirály, európai ezüstcipős és bronzcipős labdarúgó volt. Ő volt az egyetlen futballista egész Európában, aki az Aranycipő-verseny első két évében kétszer is az első három közé került.

1972-es müncheni olimpián nyolc fellépésén kilencszer „köszönt be” az ellenfelek hálójába, így az NSZK-ból ezüstmedállal jöhetett haza.

Három olimpián járt, ezeken két arany- és egy ezüstérmet nyert a válogatott. Ha Tokióban csak egy percet is játszott volna (persze, akkor még nem lehetett cserélni), ő lenne a világ legeredményesebb futballistája az olimpiákon. Így Novák Dezső.

Későn debütált, s viszonylag korán köszönt el a nemzeti tizenegytől: 1973. május 16-án, az NDK elleni mérkőzésen viselte utoljára a címeres trikót. Összesen 31-szer szerepelt a legjobbak csapatában, és 9 gólt jegyzett a képviseletében.

Újpestről 1977 nyarán egy idényre a DVSC-hez szerződött. Bár tíz gólt rúgott a Loki szolgálatában, mégis be kellett érnie az NB II bronzérmével, mert a Hajdúság fővárosában a hőn áhított feljutás nem sikerült. 1979 és 1981 között az újpesti Chinoinban futballozott, majd 1981 őszén az ausztriai Simmeringben.

1972-ben a belgiumi Európa-bajnokságon 4. helyen végzett a nagyválogatottal. A szovjetek ellen 1-0-ra elvesztett mérkőzés Dunai Antal kommentálásában került fel teljes egészében az MLSZ TV archív csatornájára.

Még aktív korában, 1976-ban megszerezte a Testnevelési Főiskolán a szakedzői diplomát, tudatosan készült a tréneri hivatásra.1978-tól 1979-ig az újpesti utánpótlásszakági vezetője volt. 1979 és 1981 között a lila-fehérek utánpótláscsapatánál volt állásban. Ezt követően közel egy évtizedet spanyol klubok kispadján töltött: Xérez Deportivo (1981–1982), Real Betis Balompié (1982–1983), Xérez Deportivo (1983–1984), Club Deportivo Castellón (1985), Murcia Deportivo CF (1987–1989), Levante UD (1990), közben 1986-ban rövid ideig a Zalaegerszegi TE-t irányította.

1990-ben a Veszprémi SE szakvezetője lett. 1993 és 1998 között az olimpiai válogatottat vezette, és együttesével kijutott 1996-ban az atlantai olimpiára. Párhuzamosan az UTE labdarúgó-szakosztálya igazgatói posztját is betöltötte (1995–1996). 1996-tól 1997-ig a DVSC mestere volt, 2001-ben az utánpótlás-válogatottnál vállalt feladatokat.

1985-ben az Újpest örökös bajnoka kitüntető címmel ismerték el a pályafutását. 1999-től az Ifjúsági és Sportminisztériumban miniszteri biztosként és tanácsadóként dolgozott. 2006-tól MLSZ szakmai alelnökeként tevékenykedett 2010-óta az MLSZ utazó nagyköveteként rendszeresen feltűnik ünnepi eseményeken, pályaátadásokon, létesítményavatásokon. Aktív tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak és a Halhatatlanok Társaságának is. 2013. március 15-én a Magyar Érdemrend középkeresztjét vehette át.

Korát meghazudtoló aktivitása, nyitott életszemlélete, jó kedélye okán ma is rendkívül népszerű és elismert a futball világán belül és azon kívül is. Isten éltesse!”

Dunai (Dujmov) Antal
1943. március 21. (80 éves)
Születési helye: Gara, Magyarország
Olimpiai aranyérmes: 1968, Mexikóváros
Olimpiai ezüstérmes, 1972, München
Magyar bajnok: 1969, 1970-tavasz, 1970–71, 1971-72, 1972–73, 1973-74, 1974-75
Magyar gólkirály: 1967, 1968, 1970
Európai ezüstcipős: 1967
Európai bronzcipős: 1968
Magyar Népköztársasági Kupa győztes: 1969, 1970, 1975
Vásárvárosok Kupája (VVK) döntős: 1968-69
Az Újpesti Dózsa örökös bajnoka: 1985