Reggeli üzenet az ultráktól. A jelek szerint szükség lesz rá.
Megállt az életük!
Gyakorlatilag nincsen olyan Vasas-szurkoló, aki ne dőlt volna a kardjába akkor (ráadásul többször is, hogy tényleg legyen foganatja a rituális harakiriknek), amikor az MLSZ bejelentette, hogy lezárta az NB II-es bajnokságot úgy, hogy az éllovas MTK és a második Budafok nevezhet az NB I-re.
Amivel nincs is semmi baj, hiszen a két nevezett gárda végig kiemelkedett a mezőnyből, felváltva vezették a bajnokságot, rászolgáltak arra, hogy feljussanak az élvonalba, nincs miért magyarázkodniuk.
Ám a Vasas hívei még mindig talán a világ legszomorúbb emberei, hiszen a 2020-as eredménysor alapján viszont a piros-kékek voltak a bajnokság legjobbjai, ráadásul nem is kicsit.
Éppen ezért reménykedtek benne és álmodoztak arról a kijárási korlátozás minden lelki és fizikai terhe mellett, hogy a kedvenceik feljutnak az NB I-be, ha folytatódhatnak a küzdelmek.
Ez az ábrándozás adott nekik erőt a mindennapokhoz, a bezártság és a vírus miatti félelem által előidézett szorongás és reszketés leküzdéséhez. Nem érdekelte őket, hogy összeomlik a világ a gazdaságával együtt, az sem, hogy ez amúgy mennyire keményen kegyetlen, éveken át tartó brutális nehézségekkel jár majd, csak arra gondoltak, hogy a Vasas újra NB I-es lesz.
De nem lett az!
Legalábbis egyelőre.
És az elkeseredett angyalföldiek el is kezdtek emiatt szidni mindenkit tiszta szívből, mint a bokrot, csak hát éppen elfeledkeztek a legfontosabbakról.
Arról, hogy az MTK és a Budafok nem tehet semmiről, legfeljebb arról, hogy ugyanannyi meccsen jóval több pontot gyűjtöttek, mint a Vasas.
Arról, hogy a két éllovas megérdemelte a jutalmat.
És arról, hogy hiába remekelt a Vasas 2020-ban, az eredmények számolásába beletartozik és beletartozott 2019 ősze is, mely időszak viszont a klub nagyon korábbi múltjához képest siralmasra sikeredett.
És ezt a véleményt osztja a Nemzeti Sport volt főmunkatársa, a legendás, ikonikus, senki máshoz nem hasonlítható íráskészséggel megáldatott Sinkovics Gábor is, aki soha, sehol, egyetlen pillanatra sem volt még hajlandó letagadni (és nem is lesz soha), hogy megszállott Vasas-szurkoló.
És nem egyszerűen, hanem totál őrült módjára.
Sinkovicsnak egyébként hónapok óta hallatlan népszerűségnek örvendő blogja van a Vasas FC honlapján. Úgy ír benne szeretet, féltve imádott csapatáról, mint akinek az életénél és minden másnál is többet jelent a klubja.
És ma leírta az igazat.
Az igazat, a kegyetlen igazságot, mert az igazságnak az a legfontosabb tulajdonsága, hogy nagyon tud fájni.
Íme:
„Mi, öregedő félben lévő Vasasok versenyt futunk az idővel, riadtan nézzük a naptárat, mikor lehet megint újra bajnoki címért küzdő NB I-es csapatunk?
Mikor fogadhatjuk az új stadionban a Fradit, az Újpestet, a Honvédot…
És most megint átkozzuk a balsorsot.
Szidjuk a döntéshozókat, az MLSZ elnökségét, a jóistent, és közben elfeledkezünk arról, hogy elsősorban magunknak köszönhetjük: az őszi tétova, tanácstalan játéknak, a kihagyott ziccereknek, a bunkerfutball ellen begörcsölt, ötlettelen játékunknak is köszönhetjük mindezt.”
Sinkovics a Száz év magány címet viselő remekművében arra a fájdalmas időszakra is emlékezteti az angyalföldi híveket, amikor a modern kori időszak első csapataként az MLSZ kizárta a piros-kékeket az élvonalbeli bajnokságból és elméletileg az ötödosztályba száműzte 2003-ban. Akkor, fél évig nem volt Vasas, és mint írja, most is nagyjából ugyanaz történik.
Azóta viszont felnőtt, férfivá érett a Vasasnak egy olyan szurkolói csoportja, mely bőven megvívta már és megvívja majd a maga csatáit a lelátón és az utcákon, egy olyan csoport, az Armata Rossoblu, melynek tagjai még soha, egyetlen címnek sem örülhettek, mert a Vasas 77-ben volt utoljára magyar bajnok, 86-ban meg kupagyőztes.
Most viszont mégis ők azok, akik erőt és kitartást mutatnak minden elkeseredett angyalföldinek, mert reggel meglepték az Illovszky Rudolf Stadionba érkező játékosokat, edzőket és dolgozókat és velük egyik minden Vasas-szurkolót is.
Az egyik dalukból üzentek mindenkinek, amit az Omega együttes Gyöngyhajú lány című nótájának a dallamára szoktak énekelni:
„Vasas az életünk.
Érte mindig útra kelünk.
Célunk a győzelem.
Hitünk töretlen!"
A hit, melynek alapját az NB I-be való visszajutás generálja, tehát töretlen Angyalföldön.
A magyar labdarúgás berkeinek legelzártabb szintjeinek a színfalai mögött viszont már arról suttognak, hogy Szegeden, az ETO-nál és Nyíregyházán is eléggé komoly terveket kezdtek dédelgetni.
Az említett városokban/csapatoknál azonban még nem a szurkolók, hanem a gazdasági élet szereplői, tervezői.
És egyelőre az utóbbiak számítanak fontosabbnak!
Mert egyébként hinni nem csak a szurkolók tudnak!
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
