Hol vagytok, magyarok, az Újpestet bíztam rátok - élménybeszámoló

Pintér Attila és a viking harcosok.

Forrás:

„Nincsen magyar az Újpestben!”

Ehhez hasonló, de sokkal keményebben megfogalmazott, kötőszavakkal bőven ékesített, őszinte üzenetek sokasága kezdett el záporozni Messengeren kedden délután fél öt magasságában.

Egyből tudtam miről van szó, hiszen az aznapi utolsó adag fél literes gyömbér teámat kortyolgatva készülődtem arra, hogy kifigyeljek az Újpest és a Mezőkövesd kupameccsére.

Újpesten jártam gimnáziumba, pontosabban mellé, mert sokkal jobban érdekelt a lakótelepek világa, mivel Óbudán, a Kaszásdűlőn nőttem fel, mint az, hogy zárt térben valaki halál unalmasan okoskodjon nekem arról, ami le van írva egy jó esetben előttem lévő, vagy inkább otthon hagyott könyvben, amit el tudok olvasni magamtól is. Pár hónapja itt élek (nem vagyok Újpest-szurkoló), így ezer szállal kötődöm a negyedhez (a piaca a világon a legjobb!), ezért pontosan tudom, hogy miről és miért rappel(t) Curtis...

A Mezőkövesdet is csipázom, mert mindig kedvesek, segítőkészek ők is velem, arról nem beszélve, hogy Tóth Lászlót a legvagányabb sportigazgatónak gondolom, ha meg focicsapat tulajdonosa lennék, akkor nálam Pintér Attila élete végéig plusz még egy évig lenne a vezetőedző.

„Nincsen magyar az Újpestben...”

Kavarodtak bennem a gondolatok, miközben a világ toronymagasan legfinomabb és leghatásosabb vírus és baktériumölő növényéből készült tea marta szanaszéjjel a nyelőcsövemet és a torkomat egyszerre, majd a következő játékosok jutottak eszembe az Újpestből:

„Véber Gyuri, Urbán Flóri, Törő, Szusza Ferenc, Bene Ferenc, Szlezák Zoli, Lőw Cica, Kabát Peti.”

Így és ebben a sorrendben!


Nem az a legfontosabb ebben az esetben, hogy amit látunk élőben (pláne kisdrazsé korban), az sokkal nagyobb hatással van ránk, mintha csak hallunk, olvasunk vagy archív felvételeket látunk róla, hanem az, hogy mindannyian magyarok.

Azt tiszta szívből adom, hogy egyetlen embert sem a származása, a vallása és a bőrszíne alapján kell előre megítélni, hanem a viselkedése és a tudása/teljesítménye alapján (pláne a labdarúgásban), de akkor is jobban érdekel az, hogyan éli túl a koncertnélküliséget a Tankcsapda, mint mondjuk a Metallica.

Mikor magamhoz tértem az Újpest és a magyarok gondolatvilágából, már élőben jelentkeztem be a Szusza Ferenc Stadion elől, ahol a Himnusz taktusai csendültek fel, a pályán 4 magyar játékos állt (mind a Kövesdben), meg a magyar bírók...

Fontos megjegyeznem, hogy a biztonságiak, akárcsak a többi pályán, most is rendkívül előzékenyek és kedvesek voltak, még a bejárati ajtót is odajöttek, hogy kinyissák...

Azt, hogy beérek egy stadionba és nincsenek nézők, azt soha nem fogom megszokni, sőt, bevallom azt is, hogy egyenesen undorodom tőle.

A lakótelepek mellett a lelátókon, a stadionokba vezető utcákon és az ezeknek a szent helyeknek a díszítését szolgáló késdobálókban szocializálódtam szerencsére. Sokkal jobb volt az ilyen jellegű intézményekben a régi vágású ultrák élethű sztorijait hallgatni szájtátva, levegővétel nélkül és hüledezve, mint egy tanteremben arról tudomást szerezni például két elbóbiskolás között, hogy „a mól annak a rendszernek az anyagmennyisége, amely annyi elemi egységet tartalmaz, mint ahány atom van 0,012 kilogramm szén-12-ben”.

Szóval, most is mint mindig és mindenhol, hiányoztak a szurkolók, akikkel most sem tudtam végigbeszélgetni az egész meccset, ezért kitaláltam, hogy úgynevezett szakmai elfoglaltságot választok, és megírom ezt a gyors tudósítást a kupameccsről, miközben figyelem a két edzőt, akik eget és földet jelentenek egymáshoz képest.

Magyar Kupa: 11-esekkel jutott a 4 közé az Újpest - NB1.hu

Voltak és vannak is olyan hangok, hogy mi értelme a mostani Magyar Kupa sorozatnak a járvány, az eleve feszített tempó, a sok meccs, a vb-selejtezők és a nyári Eb árnyékában.

Michael Oenninget ismerem onnantól kezdve, amióta a Vasas vezetőedzője lett, és nyugodtan kijelenthetem, emberfeletti munkát tett le az asztalra Angyalföldön. Amikor kinevezték vezetőedzőnek, szerintem ő sem hitte el, hogy azt az alakulatot benn lehet tartani az NB I-ben, a következő évben meg harmadik helyre vezényelte a kiesőjelöltnek gondolt csapatát úgy, hogy a Magyar Kupa-döntőjében az FTC ellen 11-esekkel kaptak ki. Egyébként Kire Risztevszki hibázott akkor, aki most is vele dolgozik, és azért tett akkor így, mert hibásan úgy érezte, hogy ő maga Antonín Panenka...

A következő évben kiesett a Vasas, de azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy Oenning kérte, hogy annyian távozzanak a játékoskeretből, a helyükre meg azok érkezzenek, akik érkeztek.

Oenning tanár ember, egyetemi oktató, ez látszik a stílusán is, hiszen végig nyugodt, megfontolt, olyan típus, aki előre elmond mindent pontosan a játékosainak, akikkel mások előtt nem kiabál, hogy ne hozza szégyenbe őket, viszont megbízik bennük, hogy képesek végrehajtani azt, amit eltervezett és kért tőlük.

Pintér teljesen más habitus, nekem mindig a viking vezérek jutnak az eszembe róla, akik nem a domboldal tetején okoskodtak egy háborúban, hanem teljes elánnal vetették bele magukat a küzdelembe.

Az összecsapásuk érdekes volt, két remek formában lévő csapat találkozott egymással, mindkettőt lesajnálták már akkor, mielőtt átvették volna az irányítást a jelenlegi szakmai vezetőik, meg még egy kicsit utána is.

A meccs nem volt túl jó, de legalább izgalmasra sikeredett. Mindkét gárda nyerhetett volna a rendes játékidőben, a hosszabbítás során és a 11-eseknél is, ilyenkor van az, hogy a szerencsésebb csapat továbbjutásáról szoktak beszélni vagy írni...

Őszinte válasz az Újpest edzőjétől a magyarok hianyára - reakciók - NB1.hu

A vezetőedzők így értékeltek a mérkőzést követően.

Pár nappal ezelőtt egyébként felhívott a magyar labdarúgásban még ma is dolgozó rutinosabb legendák közül az egyikük, aki számomra a szakterületén az egyik valaha volt legnagyobb ikon, akihez az utókor tehetségei közül senki nem fog soha felérni. Nem azért, mert rosszak lennének, hanem azért, mert a sportbarátom ennyire jó.

Megtiszteltetés volt, hogy pontosan tudta, mióta nem írtam meccsriportos blogot, majd megkérdezte, hogy miért van ez.

Annyit válaszoltam neki, hogy szurkolók nélkül mi értelme van bárminek is?

Igazat adott nekem.

És akkor most visszatérek a gyömbér teámhoz: a gyömbér teának mi értelme van a gyömbér nélkül, ami nemcsak védelmet, egészséget, de mentális motivációt is biztosít?

A választ mindenkinek tudnia kell!
 

Legfrissebb híreink