Hemingway: szakmailag- és emberileg egyaránt

Mozdulatlan volt.
 
Nem mondott semmit.
 
Csak állt a pályán.
 
Május 27-e volt két évvel ezelőtt, a Bozsik József Stadion végül dugig megtelt fanatikusokkal. Órákon át özönlöttek a létesítménybe a kispestiek, mert Magyarország és a világ egyik legfontosabb klubja ott állt az álmok kapujában. Ehhez már csak a Videotonon kellett túljutnia, a legnehezebb feladaton.
 
És túljutott, mert nyert 1-0-ra és bajnok lett. 
 
A Kispest tábora azóta ünnepel. Már előtte másfél évvel is ihletett formába lendültek a tagjai, az az állapot azóta is tart a mérkőzéseken és a hétköznapokon. 
 
Amikor véget ért a Vidi elleni meccs két évvel ezelőtt, felrobbant a Bozsik Stadion, ezrek éreztek felfoghatatlan, leírhatatlan eufóriát. Egymás nyakában volt edző, vezető, játékos, biztonsági őr, Kispest-szurkoló újságíró, pályamunkás.
 
Ő viszont mozdulatlan volt, nem mondott semmit, csak állt a pályán. Akkor, ott, abban a pillanatban bukott le, kiderült róla, hogy érző ember. Mert egyébként egy pillanatra nem állt le soha.
 
George F. Hemingway, a Honvéd immár volt tulajdonosa profitorientált, kőkemény üzletember. Csodát tett a Honvéddal, mert bajnokcsapatot faragott végül, Magyar Kupát is nyert a gárdával, felépítette, üzemeltette Magyarország legjobb akadémiáját és ami a legnagyobb varázslata, mindezt nyereségesen.
 

null

null

Voltak hibái neki is. Legfőképpen az érzelemmentes és néha bántó kommunikációja és rideg számításai miatt. Volt, hogy a Kispest-szurkolók megrongálták a helyét a VIP-szektorban, többször szidták, néha kegyetlenül, a többi táborról nem is beszélve.
 
Az sem tetszett sokaknak, hogy mindig elmondta a véleményét, más csapatokkal kapcsolatban is. A sajtó imádta, mert ha mondott (vagy írt) valamit és ahogy fogalmazott és előadta azt, arra mindig, mindenki felkapta a fejét.
 
Jelenség volt a magyar labdarúgásban. A kollégáiért mindig, mindenhol kiállt és mindig, mindent elhitt nekik...
 
És a magyar labdarúgásért is mindent megtett, azon túl, hogy fiatalokat nevelt. Olyan, háttérben zajló megbeszélések tárgyainak a kiagyalója volt, amik ha nem következnek be, akkor ma lehet, nem beszélünk klubfutballról Magyarországon. Ám azt, hogy ezek tulajdonképpen az ő ötletei voltak, soha nem verte nagydobra. Pedig megtehette volna, hiszen az NB I-es bizottság és a tulajdonosi tanács elnöke is volt.
 
Amikor a Honvéd bajnok lett, azon a meccsen az utolsó percekben és a lefújás után csak őt figyeltem.
 
Pár percre elérzékenyült, de azt költői túlzás lenne állítani, hogy elsírta magát, meg azt is, hogy egy-két könnycsepp megjelent a szemei sarkában.
 
Mert a következő pillanatban már irányított, feladatokat adott ki, mindenről tudni akart. Ez utóbbi annyira jellemző volt rá, hogy képes volt egybekötni a szurkolással is. Ha kellett, már reggel kilenckor ott volt az ifjú titánok meccsein, ha kellett, beutazta Magyarországot, hogy ott legyen mondjuk az NB III-as gárda meccsén vasárnap ebédidőben. Ezt, egyetlen elnök vagy tulajdonos sem csinálta rajta kívül.
 

null

null

Hemingwayt lehet szeretni és nem szeretni. De az érdemeit nem szabad elvitatni és letagadni. 
 
Saját pénzéből felújított egy stadiont, bajnokcsapatot csinált és felépítette, működtette a legjobb magyar akadémiát – mindezt nyereségesen. Ez volt az üzletemberi mérlege.
 
Magánemberként is elmond viszont róla mindent, hogy azon kevesek, akiket a közel engedett magához és együtt dolgozhattak vele, pontosan tudják, hogy a legnagyobb és legőszintébb köszönettel tartoznak neki – és amúgy a Honvéd és a magyar labdarúgás is.
 
Szakmailag- és emberileg egyaránt!
 
A Budapest Honvéd új tulajdonosáról a linkre kattintva lehet olvasni.
 
A legfrissebb, délelőtti fejleményekről és a lejáró szerződésekről erre a linkre kattintva lehet olvasni.

Legfrisebb híreink