Nagyító alatt: Eduvie Ikoba.
Sokan lenézően legyintenek az erőcsatárral játszó csapatokra, mondván: labdákat előre vagdosni mindenki tud. Ez a játékosprofil viszont okkal nem halt ki a futball modernizálódása során, a nyers erőt ugyanolyan nehéz legyőzni mint 50 vagy 100 éve volt, ha pedig megfelelő játékrendszert építünk köré, akár a nézők számára is unalmas meddő mezőnyharcba fulladástól is megmenthet. Valami ilyesmit komponál Zalaegerszegen Ricardo Moniz, dalának refrénje pedig az amerikai csatár, Eduvie Ikoba. „Nagyító alatt” rovatunkban az ő szerepét vizsgáltuk.
Nemrég a Paksi FC gólfelelősét, Varga Barnabást vettük górcső alá, aki a téli szünetben társbérletben foglalja el a góllövőlista első helyét a zalaegerszegi Eduvie Ikobával. A két 10 gólos csatár közül így utóbbi sem úszta meg a profilozást. Az iowai Bettendorfban született Ikoba 2019-ben igazolt Zalaegerszegre a tengerentúlról, egy év múlva Trencsénre szerződött, de a szlovák bajnokságból 2022 nyarán újra a ZTE FC-hez került. A támadó már első érkezésekor is magára vonta a figyelmet: 193 centis magasságához ugyanis 50-es lába mellett brutális, magyar szinten páratlan nyers fizikai erő társul.
Az idei évben szerzett 10 találatával hamar elnyerte a szurkolók szeretetét, s nem meglepő módon társai is élvezik a mellette való játékot. Mikor Szalay Szabolcsot kérdeztük a ZTE támadósoráról, az U21-es válogatott játékos is az amerikait emelte ki: „Mellette kicsit könnyebb játszani, hiszen termete miatt gyakran két védőt is elvisz magával a beadásoknál, sok labdát tart meg, amivel nagyon sokat tesz hozzá a támadásépítéshez. Az ő ’árnyékában’ könnyebb jól érkezni a labdákra”.
Sokszor látjuk, megyei meccsektől a BL-találkozókig színvonaltól függetlenül, hogy ha meddő a támadójáték, vagy szorít az idő, akkor az edző egy Ikobáéhoz hasonló karakterű játékost cserél be, hogy az őt célzó felívelésekkel áthidalja, vagy ha úgy tetszik, megússza a hosszas, földön való támadásépítést. Ha viszont adottak a megfelelő gyors léptű, labdaügyes társak, mint például Szalay, Németh Dániel, Meshack vagy Manzinga, akkor már egy ennél kimunkáltabb játékrendszerben is kimondottan hasznos egy ilyen csatár.
.png)
Mint látható, a ZTE a Fradi és az Újpest után a harmadik legtöbb alkalommal próbálta meg a támadóharmadba juttatni a labdát. Nem csoda, ha egy ilyen ék van elöl, akkor szorult helyzetben a védők előszeretettel cserélik a „rúgd, amerre állsz” filozófiát a „rúgd fel neki”-re, megadva az esélyt, hogy Ikoba levegye vagy megjátssza a labdát az ellenfél védekezőharmadában. Ez persze magában hordozza az alacsonyabb sikerrátát (a rangsorban a ZTE üldözői mind jobb arányt mutatnak a zalaiaknál), ugyanakkor így is sok előrevágott labda végzi felszabadítás helyett pontos előrepasszként a statisztikában, amiben Ikoba érdemei vitathatatlanok.
.png)
A nigériai származású csatár erényeit „pofátlanul” igyekszik is kihasználni Ricardo Moniz Zetéje, amely tudatosan keresi a hosszú, gyors felpasszok, felívelések lehetőségét. Ráadásul nemcsak a játékmester, Tajti Mátyás osztogat a támadóharmadba, ha a csapaton belül rangsort nézzük a veszélyes helyre juttatott átadások terén, azt látjuk, hogy rajta – és a védekező középpályás Szankovicson – kívül kizárólag védők vannak az élbolyban. Az, hogy a hátsó alakzatból sok labda megy előre, a futball jellegéből adódóan nem egy nagy találmány, a hátvédek ennyire túlnyomó fölénye viszont koncepcionális szándékot mutat.
Ikobát ráadásul meg is éri tömni a labdákkal, az eddigiek során 50 leadott lövése páratlan mutató, csak a mezőkövesdi Drazsics tudta megközelíteni (46), rajtuk kívül még a leglelkesebben tüzelők, Dzsudzsák Balázs és Zsótér Donát is alulról karcolják a 40-et. A célzórendszeren ettől persze még van mit igazítania az amerikainak, akinek lövéseiből 20%-ban születik gól, míg a fentebb is említett őszi társgólkirály, Varga Barnabás lőlapja 10/29-cel 34%-ot mutat.
Mindennek ellenére Ricardo Moniznak nincs sok oka bírálnia a csapat ékjét. A Zalaegerszeg ugyanis egy meccsel kevesebbet játszva 3 pontra van a harmadik Kisvárdától, s ha tartja őszi formáját, minden bizonnyal ott lesz a végelszámolásnál a nemzetközi kupás helyek közelében. A kérdés már csak az, hol lesz majd jövő év elején Ikoba, akinek őszi produkciója a becsült piaci értékét is kis híján megduplázta: a Transfermarkt szerint a nyári 175 ezer euró helyett már kerek 300 ezret ér.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
