Szemtől szemben: Puskás Akadémia FC – Mezőkövesd Zsóry FC
Ha nem is országos 1-est, de hazai fölényt ígérő mérkőzésen okozna meglepetést Kuttor Attila Mezőkövesdje Felcsúton. Bár a matyóföldieknek voltak már bravúrgyőzelmeik a szezon során, a számok nem mellettük szólnak.
Ellentétes flowban várja egymás elleni mérkőzését a Puskás Akadémia és a Mezőkövesd. A leendő házigazdák egy finoman szólva is feszült meccsen hoztak el 3 pontot Debrecenből, míg a matyóföldiek a Vasas elleni csúfos hazai zakót feledtetnék.
A két vezetőedzőt nem lehet azzal vádolni, hogy nyomás nélkül dolgozna. Amíg a sajtóban egyre erősebbek a Hornyák Zsolt Felcsútról való távozásáról szóló hangok, addig, bár Kuttor Attila télen megmentőnek tűnt, mostanra a Mezőkövesdnek újra hátrafelé kell nézegetnie a tabellán.
A szezont még a Vasas padján kezdő Kuttor ráadásul a jelenlegi keretnél egyelőre nem tudta meghonosítani azt a fantáziadús és kezdeményező játékot, amely első korszakában jellemezte a kék-sárgákat. A Kövesd gólátlaga 27 forduló után kereken 1, Kuttor 19 bajnokiján valamivel rosszabb: ezeken 18-szor találtak be.
Mint látható, a matyóföldiek tűzereje az egész évben sokat bírált Honvédéval egyezik meg, azaz „csak” jó védekezésük menti meg őket egy a fővárosiakkal hasonlatos szerepléstől, akiknél 8 góllal kaptak kevesebbet. A gondok viszont nem az ellenfél tizenhatosánál kezdődnek, a Kövesd játéka ugyanis a támadásépítési fázisokban is akadozó.
Az NB I idei szezonjában a Zsóry juttatta a második legkevesebb labdát a támadóharmadba, meccsenként átlagosan 29,2-et, amellyel csak a szinte már biztos kieső Vasast előzik meg. Az ezzel szorosan összefüggő progresszív passzok terén már egyenesen utolsók: meccsenkénti 80 kísérletük a legkevesebb, 48 sikeres átadásukkal pedig a második legkevésbé hatékonyabb csapat. Ezzel szemben a felcsútiak mindkét mutatóban vígan(?) lubickolnak a középmezőnyben.
A támadásban kiesőjelölt, de védekezésben a középmezőny szintjét megütő együtteseknek gyakori eufemizmusa a „melós csapat” kifejezés – hogy mennyire nem jogtalanul, azt a Kövesd példája is igazolja.
Kuttor együttese a meccsenkénti védekező akciók terén már jóval előkelőbb helyen van, ötödikek. Itt azonban nem árt szem előtt tartani, hogy ebben a mutatóban előnyt jelent a Fradival és társaival szemben, hogy a Zsóry kevesebbet birtokolja a labdát, így több lehetősége, na meg oka van párharcokat keresni.
Ebben egyébként partnerre is lelnek majd vasárnap, hiszen e statisztika „ezüstérmese” a Puskás Akadémia. Ami viszont ebben az aspektusban is Felcsút felé billenti a mérleg nyelvét, az a csapat nyomástűrő képessége.
A látvány jelen esetben csalóka: a Puskás jóval többször kénytelen nyomás alatt passzolni, amit 77%-os sikerrátával old meg. A Mezőkövesd lényegesen kevesebbszer kerül ilyen helyzetbe, amikor igen, akkor 73%-os hatékonysággal dolgozik.
A két csapat minőségében – szigorúan ezt a mutatót vizsgálva – tehát nincs olyan ordító különbség, mint amilyet a fentebbi ábra sugall. Egységnyi nyomás alatti passzból nagyjából ugyanannyi pontos átadást produkál a két gárda, a 77 és 73 közti vékony különbség mellett viszont az is a felcsútiakat segítheti, hogy ők jobban hozzá vannak szokva az ilyen szituációkhoz.
Nem a Mezőkövesdnek áll tehát a zászló, pláne úgy, hogy idegenben játszanak. A felek két idei bajnoki mérkőzésén két 1-0-s hazai siker született, azonban ha bejön a papírforma, vasárnap Felcsút felé billenhet az idei mérlegük nyelve.
