Gera Dániel középpályásként indult, majd jobbhátvéd lett, kalandos útja során pedig felnőtt Nego és Bolla mögé.
A magyar futballt figyelmesebben követők leghamarabb az MTK-ban, legkésőbb pedig a Ferencvárosban ismerkedhettek meg Gera Dániel nevével. Az akkor 25 éves középpályást 2021 januárjában igazolta le a magyar rekordbajnok, ám ott nem találta meg számításait.
Egy felcsúti kölcsönév után 2022 nyarán Diósgyőrbe szerződött. Azóta viszont többször is beszélt arról, hogy nem bánta meg a Rebrov keze alatt eltöltött rövid időszakot. Az ott majd, később Diósgyőrben szerzett tapasztalatok ugyanis szépen lassan a válogatottságig terelték.
Bár a nemzeti csapatba Nego Loic sérülése nyitotta meg neki az utat, nem azért került végül oda, mert annyian „kihaltak” volna előle, hanem mert az elmúlt években a harmadik legjobb magyar lett azon a poszton, amit szárnyvédőként emlegetnek, de Marco Rossinál talán még ennél is többet jelent, és nem utolsósorban követel meg.
MTK-s alapra Rebrov és Kuznyecov téglái – így épült Gera Dániel
A Ferencvárosban Gera nyolc meccsen mindössze 217 percet kapott. Karrierje ezen szakaszát így nagyvonalúan elintézzük annyival, hogy hiszünk neki abban: a legerősebb magyar csapatban, s annak közelmúltjának sokak szerint legjobb edzője alatt olyan képzést kapott, amilyet azelőtt keveset.
DVTK: „Rebrovnál tapasztaltam Kuznyecovéhoz hasonló szemléletet”
Sokoldalúsága inkább diósgyőri éveiben alapozódott meg, ahol Kuznyecov Szergej NB I-es félévében az átlagnál komplikáltabb szerepkört kapott. Az ukrán-magyar tréner ugyanis a támadásépítések során előszeretettel vezényelte be őt a pálya középső hosszanti harmadába.
Ezt korábban például Jürgen Klopp – nyilván jóval magasabb szinten – Trent Alexander-Arnolddal tette Liverpoolban, kiaknázva jobbhátvédje kivételes szervezőkészségét. Noha Gera nem ugyanazt a mélységi irányítóra hajazó feladatkört kapta, mint az angol, mozgását tekintve hasonló küldetése volt.
A korábban középpályásként magára szedett passzjátékát ugyanis a DVTK Kuznyecov jól meghatározott sémáira alapozott pozíciós játékának szolgálatába lehetett állítani.
A fentebbi ábrán jól látszik, hogy szélsővédő létére Gera jellemző előrepasszainak egy része a pálya középső hosszanti harmadából indult. Ebből levonható az az „eget rengető” következtetés, hogy rendszeresen oda mozgott, mielőtt ezeket az átadásait végrehajtotta. Ennek jelentőségét igazolandó, az alábbi grafikán megmutatjuk ugyanezt a Radenkovics-érában.
Első blikkre ordító különbség nincs, az viszont látszik, hogy „hiányoznak” azok az átadások, amelyek a középpálya tengelyéből irányulnak a pálya széle felé. Ennek oka, hogy ebben a félszezonban Gera sokkal inkább egy klasszikus szélsőhátvéd feladatait látta el.
Ugyanezen a vonalon haladva hőtérképeken összesítjük Gera azon támadómegmozdulásait, amelyek a támadások során a gólszerzés esélyének növeléséhez járulnak hozzá (xT). Itt a szemléletesség kedvéért felrúgjuk az időrendiséget, és a Radenkovics-féle időszakkal kezdünk. Ekkor ugyanis a 29 éves játékos xT-hőtérképe is a szótári felfutó szélsővédőt testesíti meg, aki túlnyomórészt beadásokkal lép be a támadásokba.
A Kuznyecov-érában ez is egy komplikáltabb szerepkört örökít meg. A hőtérkép vörösen izzó része kiterjedtebb, ami annak köszönhető, hogy Gera a beadások mellett a labdajáratásban is aktívabban részt vett, legtöbbször lapos befelé passzok útján.
Válogatott: más feladatok előtt, a korábban tanultakkal felvértezve
Hogy mit mutatott meg most a válogatottban konkrétan a fentebbiekből? Nagyjából semmit. És nem azért, mert 7+27 perc alatt nem sok ideje volt rá, hanem mert közel sem ez volt a feladata. A Rossi-féle játékban ugyanis a szárnyvédők alapvonaltól alapvonalig játszanak, és megszokott feladataik mellett az átlagosnál jóval többször kerülnek közvetlen gólszerzési lehetőség közelébe. (Ez Gerának is megadatott a bosnyákok ellen, ám lassan jutott el hozzá a labda Gazdagtól, így a védőkkel szembeni helyzeti előnye addigra elveszett.)
Ha pedig valaki hosszában ekkora területet játszik be, annak nincs kapacitása a fentebb taglalt kuznyecovi szerepkör betöltésére. Ráadásul a magyar válogatott játékrendszerében erre szükség sincs. Mindezt azért mutattuk be, hogy visszafejtsük, hol és mi rakódott Gerára abból, ami most válogatott meghívót ért neki.
Eredendően középpályásként nevelkedett, a Fradiba is így került, és ezen a poszton valószínűleg ott érte el csúcsát, még ha megmutatnia ezt kevés alkalma is volt. Később jobbhátvéd lett, ahol a védekezés terén kellett elsajátítania az alapokat.
Eközben Kuznyecov keze alatt egy a magyar közegben ritka szerepkörbe kellett beletanulnia. Ez viszont megadta neki azt a taktikai képzettséget, ami ha nem is egyetlen okozója, de fontos komponense annak, hogy Nego hiányában és Bolla cseréjeként rá számítottak Marco Rossi folyamatosan fejlődő, egyre kreatívabb, ám alapjaiban mégis néhány világos sémákra épülő futballjában.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
