Szemtől szemben: Kecskeméti TE-MOL Fehérvár FC
A tabellán a számok a lilák mellett állnak, a statisztikában már kevésbé.
Ha tavaly nyáron valaki azt mondja, hogy az NB I első tavaszi fordulójában a Kecskeméti TE-MOL Fehérvár FC mérkőzés egy dobogós és egy valamivel a kiesőzóna felett tanyázó csapat összecsapása lesz, aligha szólta volna meg bárki is. A papírformához képest viszont szerepcsere történt: a kecskemétiek jóval túlugrották a lécet, míg a fehérváriak esetében mindenki jóindulatára bízzuk, hogy leverték, vagy el sem érték azt.
Az év végére persze még így is visszaállhat a rend(?), a Kecskemét éremszerzése még a jelenlegi állás dacára is komoly meglepetés lenne, a Vidinek pedig aligha lesznek valós kiesési gondjai, tekintve hogy a mögötte lévő riválisok az ősszel egy kivétellel nem mutattak az aktuálisnál számottevően jobb helyezésre érdemes teljesítményt.
A Fehérvár az ősz folyamán úgy „végzett” a 8. helyen, hogy mind lőtt, mind kapott gólok terén alulmúlta önmagát, pontosabban az xG-modell alapján számolt várható találatokat. Támadásban mérkőzésenként átlagosan 1,36 gólra elegendő helyzetet sikerült kialakítaniuk, amiből 1,25-nyit értékesítettek. Hátul termékenyebbek voltak, amire persze szintén nem lehetnek büszkék, az ellenfelek átlagosan 1,28 gólnyi lehetőségéből 1,43 találat született.
Nem csoda, hogy a Vidi háza táján – klubszékházon belül és kívül egyaránt – az elégedetlenség jellemző, hisz az ősz során leadott kísérletek rangsorában a fehérváriak a tabellának megfelelő helyezést foglalják el. Ez a mutató egyben kiváló alkalom arra, hogy rákanyarodjunk a Kecskemét csapatára, amely hiába marad el a Fehérvártól a lövések számában, fél szezonnyi parádés túlteljesítésének hála egyelőre messze van attól, ahova várták, azaz a kiesőzónától.
A két év alatt a harmadosztályból feljutó gárda eddig 16 mérkőzésen 26 pontot szerzett az OTP Bank Ligában, ami csaknem kétszer annyi, mint amennyi a teljes 2019/20-as szezonban a szintén két egymás utáni osztálylépéssel élvonalba jutó Kaposvárnak (14) sikerült anno. De vajon át tudja-e menteni ezt a formát a Kecskemét az idény második felére is?
A kérdés azért kulcsfontosságú, mert a a KTE per pillanat a bajnokság leginkább felülteljesítő együttese: átlagosan meccsenként 0,83 gólnyi helyzetből 1,43 találatot érnek el, illetve 1,72-es mérkőzésenkénti xGA ellenére csupán 1-et kapnak. A kettőt összefésülve találkozónként 1,32-vel jobb a gólkülönbségük, mint amit a valószínűségszámítás „előír”. Ha ez önmagában nem lenne elég beszédes, tegyük hozzá, hogy ebben a mutatóban a Kecskeméten kívül kizárólag a Ferencváros tudott 1 fölé menni (1,07).
Mindenkinek a saját megítélésére bízzuk, hogy a szerencse és Szabó István vezetőedző aprólékos munkája milyen arányban elegyedik a sikerreceptben – a Fradinál ugyanis a túlteljesítés magyarázható a ligaátlag feletti minőséget képviselő kerettel, a liláknál aligha. Mindenesetre hogy maga a tréner mit gondol minderről, azt a Magyar Aranylabda díjátadóján megtudtuk.
Nem csoda, hogy a Kecskeméten lassan utcanévadó szakember mindent megtesz, hogy játékosai két lábbal a földön maradjanak, mert a csapatnak igenis van miért tartania a matematika törvényeitől.
A lilák a támadóharmadba szánt passzkísérletek terén, s ezzel együtt az ugyanoda irányuló sikeres átadásokban is sereghajtók. A progresszív, azaz az előrejátékot segítő passzok terén hasonló a helyzet, ha pedig visszapillantunk a lövések összesítésére is, azt látjuk: a Kecskemét egész ősszel kevés töltényből, a vártnál jóval hatékonyabban sebezte riválisait.
A valószínűségszámítás első törvénye, hogy minél nagyobb a mintavétel, annál pontosabb az adott prognózis, magyarán: egy ilyen brutális túlteljesítés aligha fenntartható egy komplett bajnoki szezon erejéig.
A Vidi-szurkolóknak ezzel együtt sem érdemes előre innia a medve bőrére, hiszen a Kecskemét első félszezonja a papírforma módszeres borogatásáról szólt. A csapatok közötti hat helyezésnyi különbség ugyanakkor csalóka, egy esetleges győzelemmel a Fehérvár négy pontra közelítené meg a „hírös” város együttesét.
