Szemtől szemben: Diósgyőri VTK – Debreceni VSC
Két máshogyan sikeres edző és csapat, Kuznyecov Szergej DVTK-ja és Szrdjan Blagojevics DVSC-je csap össze szombaton, Miskolcon.
A Kelet-Magyarország által az egyik legjobban várt mérkőzést hozza el az NB I 7. fordulója: a Debrecen Diósgyőrbe látogat. Aggódni a meccs hangulata miatt sem kell, a két szurkolótábor (hang)ereje ismert, jelen találkozónak pedig pikáns fűszerezést ad, hogy a két fél történelmileg jó kapcsolatot ápol egymással. A csata viszont azok számára is csemegének ígérkezik, akiknek nincs helyi kötődése, hiszen mindkét edző üde színfoltja a ligának.
„DJ Kuznyecov” slágergyanús szerzeménye
Kuznyecov Szergej az NB II-ből érkezve a magyar pályákon ritkán látható pozíciós játékkal rukkolt elő, amelynek kulcsposztjaira nagyszerűen illesztette be a nyáron érkező légiósokat is. A DVTK hat meccsen 11 gólt lőtt, mindezt 8,76-os xG-re – mindkét mutató jó teljesítmény egy újonctól. A diósgyőrieknél ráadásul a csapat összjátékában is fellelhető a minőség, így komplex módon tudnak veszélyt teremteni az ellenfél kapuja előtt.
Kuznyecovnak mindkét oldalon megvannak a direkt vagy közvetetten veszélyes emberei, a széleket pedig remekül köti össze a Vallejo vezette gerinc. A jobbon Lukács szervezőkészsége, a balon Vancas virgonc játéka és Stephen lendületes felfutásai adják a csapat fogsorának hegyét és élét.
A balansz a borsodiaknál jobbra dől: több mint másfélszer annyi beadás érkezik onnan, mint a bal oldalról. Ez egyrészt köszönhető annak is, hogy az itt futballozó Lukács már a helyzeteteket előkészítő játékban is aktívan részt vesz, így sokszor itt „alakul ki a játék”. Másrészt, a jobb oldal túltöltésével az ellenfél által szelősebben megszállt területeken potens játékosok maradnak üresen. Középen Edomwonyi köti le a védőket, míg a túltöltés után a bal oldalon keletkező űrben nagyobb terület jut a remekül egy az egyező Vancasnak és Stephennek is.
Ahhoz, hogy ezt egy csapat ki tudja aknázni, rendszeresen meg kell kísérelnie rövid idő alatt, egy hosszú passzal átforgatni a játékát egyik oldalról a másikra. Ha ez lassan történik, a védőfalnak van ideje áttolódni, ha pontatlanul, az pedig azonnali kontralehetőséget ad az ellenfél kezébe. Egyik rosszabb, mint a másik, így az ezt levezénylő játékosnak nemcsak a megfelelő technikával, de kitűnő helyzetfelismeréssel is kell rendelkeznie. Ezt Kuznyecov a spanyol Alex Vallejóra bízza.
A védekező középpályás a labdát az egyik legtöbbet birtokló játékos az NB I-ben. Látványos módon szervezi, irányítja és diktálja a Diósgyőr játékának tempóját, legyen az az építkezés bármelyik fázisa. A labdakihozataloknál ő indítja el a labdát valamelyik szél felé, míg az ellenfél térfelén is elsődlegesen ő végzi a forgatásokat. A csapat egyik legfontosabb tagja, modern zenei hasonlattal: ő az alap, a beat, amelyre „DJ Kuznyecov” rászerkeszti a zenei effekteket. A basszust Stephen és Edomwonyi fizikális játéka adja, a fülbemászó dallam Vancas kreatív játéka, amire még ráénekelnek páran, élükön Lukáccsal.
Hasonlóan szép nóta más hangszereléssel
Ezekbe a tratkusokba rondítana majd bele csapatával Szrdjan Blagojevics, akinek ugyanúgy megvan a saját műve Debrecenben. A tavaly érkező szerb edző az egyik legelismertebb NB I-es szakember, akinek játéka különbözik jelenlegi riválisáétól. A Loki futballjában ugyanis a progresszív játék során jóval nagyobb a hangsúly a középső területeken.
A nyári, Alaskert elleni hazai mérkőzés remek példája volt annak, hogy hogyan lehet a pálya középső hosszanti harmadában felfejlődve beadásokra játszani. A hátrányban lévő DVSC folyamatosan készítette elő a beívelési lehetőségeket Bódi és Dzsudzsák számára, akiktől számolatlanul érkeztek is a kiflik az örmény kapu elé. Mindennek viszont középen történő felpasszokkal és sok csatárvisszalépésekkel ágyaztak meg.
A debreceniek xG-mutatója szinte azonos a DVTK-éval (meccsenként 1,4), védekező munkájuk viszont jóval hatékonyabb. Átlagosan mindössze 0,74 gólnyi helyzetet engednek ellenfeleiknek, szemben a borsodiak 1,18-os mutatójával. Öt meccsen lőtt 11 góljuk mellé 5-öt kaptak, ami elég is a listavezető pozícióhoz.
A DVSC szintén jó a magas letámadásban, ami egy a labdát bátran kihozni igyekvő csapat ellen a semleges szurkolók számára mindig szórakoztató meccset ígér. A középső területeket támadó, szorongató presszingre képes Loki-gépezet ugyanis éppen a DVTK játékát vezénylő védekező középpályással fog találkozni felségterületén. Már a meccs előtt is izgalmas kérdés, hogy a két edző személyileg hogyan állítja össze csapatát: tehermentesíteni próbálja sajátjait, vagy ellenkezőleg, rálicitál ellenfelére az említett területen.
Az biztos, hogy a szombati találkozóra rásüthető az, ami a legtöbb háromesélyes meccsre gond nélkül: a középpályán fog eldőlni. Reményeink szerint a fentiekkel megvillantottunk valamit abból is, hogy miért. A két edző esetében pedig már a felrakott kezdőcsapat is beszédes lesz az adott tréner szándékait illetően. Ha változtat az eddig bevált rendszeren, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
