Hamis kilences vagy erőcsatár? Is-is. Játékszervezés balhátvédből? Igen! Sallai szárnyvédőben? Mikor, ha nem most?
A magyar labdarúgó-válogatott Montenegróban egy döntetlent, a Puskás Arénában Litvánia ellen pedig győzelmet, ezzel összességében 4 pontot könyvelhetett el júniusi Eb-selejtezőin. Marco Rossi csapata ezzel három mérkőzés után a szerbekhez hasonlóan 7 ponttal áll, jobb gólkülönbségének köszönhetően viszont vezeti a csoportot.
Nemzeti csapatunk Podgoricában 65%-ban, míg Budapesten 69%-ban birtokolta a labdát. Ilyen mérkőzésekből aránylag kevés volt a válogatott életében az utóbbi években, akkor viszont többször okozott komoly fejtörést az együttesnek. A reaktívról domináns játékfelfogásra való átállásról az előbbit tavasszal a Magyar Kupában szinte tökéletesen művelő Budafok akkori asszisztensedzőjét, Felipe Matost faggattuk Gegenpressing című műsorunk legújabb adásában.
A mezőnyfölény a montenegrói meccsen nem ért győzelmet, sőt gólt sem. A 0-0-s végeredmény ugyanakkor a teljes selejtezősorozatot szem előtt tartva nyugodtan nevezhető megfelelőnek. A találkozón Kerkez felfutásai nyomán a labdakihozatalt vezénylő játékosaink gyakran húzódtak vissza a balhátvéd pozíciójába, innen indítva az építkezést.
Ez része volt a stratégiának. Ott volt Kerkez, akinek volt üres területe, ahova be tud mozogni. Ilyenkor ott van 5-6-7 montenegrói védő, ha ide berakod Szoboszlait háttal a kapunak, úgy nem tud hasznos lenni, nehezebb neki. Ha viszont ott van a bal szélen Kerkez, aki ott tartja a védelmet, Szoboszlai pedig visszalép és így ismét szemben tud lenni a kapuval, akkor miért ne?
– mondta a játékelemről Matos.
A tréner szerint egy olyan helyzetben, amikor az aktuális eredmény kedvező, ez a húzás jó választás Marco Rossitól. „Kerkez itt egy csali volt. Igaz, hogy a szervező játékos így messze volt a kaputól, de jobb, ha messze van a kaputól és tudjuk tartani a labdát, mintha közelebbről a falnak passzolgatjuk a labdát és jönnek belőle a kontrák.”
Szoboszlai Dominik szerepkörét más szempontból is elemezte az A-licenszes labdarúgó edző – immár a litvánok elleni, 2-0-s győzelem kapcsán. „Most ő a fő attrakció a válogatottnál, a csapatkapitány, a tízes. Mindenki ráfigyel, ahogy megkapja a labdát, már két embere van. Most jön neki az az időszak, amikor akár labda nélkül is kell játszania, területet csinálnia másoknak. Ez lesz a jövő: ő üresít másoknak területeket, és majd a megfelelő ütemben kapja meg a labdát, hogy gólt lőhessen, vagy gólpasszt adhasson” – vázolta Matos.
Sallai Roland jobb oldali szárnyvédőként való játszatásáról a tréner azt mondta, Litvánia ellen belefért ez a fajta kísérletezés: „Hazai pálya, 60 ezer ember, gyengébb ellenfél. Mikor, ha nem most?”
Arra a kérdésre, hogy az idei meccsek tanulsága szerint erőcsatárral vagy hamis kilencessel érdemes játszania a válogatottnak, a tréner egyszerű választ adott: mindkettő.
Egyik mérkőzésen az egyik, másikon a másik lehet jó. Mi anno a Haladásnál játszottunk 4-6-0-t és 4-2-2-2-t is, mert olyan volt a keret. Rossi is fel tudott építeni egy olyan keretet, amit tud variálni, úgyhogy miért ne tartsuk meg mindkét opciót. Lehet, hogy lesz olyan meccs, ami meleg lesz, és kell majd Ádám Martin és Varga Barnabás egyszerre, és akkor 4-4-2-ben játszunk. Lehet, hogy lesz olyan is, amikor nem kell egyik sem, és játszhatunk hamis kilencessel mondjuk Gazdaggal.
A két selejtező legfőbb együttes tanulsága Matos szerint az, hogy bízni kell a folyamatban. A szakember úgy látja, Marco Rossi vezetésével a a válogatott folyamatosan fejlődik: a már jól működő reaktív játék mellé viszont csak hosszú idő alatt lehet hatékony, kezdeményező stílust kidolgozni.
