A kapitány maximális komolysággal tekint a Nemzetek Ligájára, az új arcok száma azonban arról árulkodik, hogy kész a változ(tat)ásra.
Marco Rossi legfrissebb interjúja előrevetítette, hogy a következő kerethirdetés alkalmával bőven lesz majd beszédtéma a válogatott névsorát illetően. A Németország és Bosznia-Hercegovina elleni NL-mérkőzésekre készülő együttes összeállításakor ennek megfelelően alapos újraosztást végzett paklijából a szövetségi kapitány.
Néhány egészen új lap is lekerült az asztalra, hiszen a hat változásból négy egy-egy újonc érkezését jelentette. Tóth Balázs és Dárdai Márton újra, Yaakobishvili Antal, Gergényi Bence, Vas Gábor és Nikitscher Tamás pedig először kapott meghívót.
Rossi keretet hirdetett: meglepő nevek és nagy kimaradók a magyar válogatottban
Már maga a névsor is körvonalazza a védelem belső hármasát
Ha Rossi tartja magát azon szokásához, hogy újoncokat nem dob egyből a mély vízbe, akkor a kezdő védősor belső hármasa nagy eséllyel ki is rajzolódik. Itt a legstabilabb sarokpont Willi Orbán, akit csak sérülés vagy eltiltás képes a csapaton kívül tartani. Aligha lesz ez éppen most másként.
A bal oldali belső védő posztjáról kimaradt a nehéz szezont maga mögött hagyó Szalai Attila, aki az Európa-bajnokságon még megkapta a bizalmat. Ebben a pozícióban a kerettagok közül – bal lábasként – Dárdai Márton, Gergényi Bence és Yaakobishvili Antal jöhet szóba.
Utóbbi tavaly bemutatkozhatott a Gironában, ami már önmagában igazolja jelenlegi tudásszintjét, és a komoly potenciálban való bizakodásra is valódi okot ad. Ezzel együtt klubszinten is kevés felnőtt játékperc van egyelőre a lábában.
Gergényi balbekkből került eggyel beljebb, miután szűk egy éve Fehérvárra igazolt. Azóta immár új állomáshelyén, Újpesten, de ugyanazon edző, Bartosz Grzelak keze alatt bizonyított ezen a poszton, Rossit ismerve ugyanakkor meglepő lenne, ha a kezdőben látnánk. Ez minden bizonnyal az utolsó fennmaradó bal lábas belső védőnk, Dárdai Márton felségterülete lesz.
Ugyanez a poszt a túloldalon eddig jobbára Lang, Fiola, illetve Botka felségterülete volt. Közülük most csak utóbbi kerettag. Ám mivel a Fradinál Sztankovicshoz hasonlóan egyelőre Jansen sem halmozza el játékpercekkel, közel sem biztos, hogy nem veszít a konkurenciaharcban azzal a Balogh Botonddal szemben, aki a Serie A-ban újonc Parmában a Fiorentina elleni döntetlen és a Milan elleni győzelem alkalmával is mindvégig pályán volt.
A hátsó alakzat kapcsán érdemes egy szóra megállni Vas Gábornál is. A Paks saját nevelésű védője tavaly már teljes értékű tagja volt klubcsapatának, idény közben viszont komoly sérülés hátráltatta.
Védekezőképességei mellett a labdabirtoklásban is kifejezetten hasznos erényeket vonultat fel. Az NB I küzdelmeit követők számára aligha ismeretlen a neve, a válogatott kapcsán viszont eddig keveset emlegették.
A fentebbi diagram mindössze három idei bajnokija alapján készült, vagyis statisztikailag nagyon kis minta. Egy teljes szezonon át a nála érettebb, készebb játékosok pizzadiagramján is ritkán marad ennyi „feltét”, az viszont látszik, hogy a játék sok elemében van hozzáadott értéke.
Új arc, új lehetőségek?
Az újoncok közül az egyik legizgalmasabb játékosprofil Nikitscher Tamásé, aki három éve még az NB III-as Makó, majd egy osztállyal feljebb a Pécs színeiben szerepelt. 2023 januárjában, vagyis bő másfél szezonnal ezelőtt csapott le rá a zavarosban páratlanul jól halászó Kecskemét. A KTE-ben az érkezése után alapember lett, az előző szezont viszont súlyos sérülés miatt majdnem teljes egészében kihagyni kényszerült.
A levegőben szinte verhetetlen, és a hozzá hasonló alkatú játékosokkal kapcsolatos sztereotípiát megcáfolva cselezőkészségével is sokat tesz hozzá a kecskeméti támadójátékhoz. Előbbivel ráadásul egy érdekes opciót adhat hozzá a Rossi-csapat fegyvertárához.
Bár a magyar válogatott már rég túlhaladta azt, hogy a jó fizikumú centerére ívelget, és egyre kimunkáltabb labdakihozatali sémákkal dolgozik, teljesen nem tűnt el ez az elem a nemzeti csapat játékából. Már csak azért sem, mert a tarthatatlan testi erővel bíró Ádám Martinnal és a kiemelkedő súlypontemelkedésű Varga Barnabással vétek lenne ezt egyáltalán nem használni.
Amennyiben egy hátulról érkező ívelés esetén Nikitschert is a támadóharmadba tolná Rossi, úgy megugrana a magyar jelenlét az ellenfél uralta légtérben, növelve annak esélyét, hogy a veszélyzónában is magyar játékos játszhassa meg a labdát. Ha úgy tetszik, a két torony mellől már csak A Gyűrűk Ura többi szereplője hiányozna.
Ez esetben a megfelelő pozíciók tartása végett valakinek visszább kellene húzódnia a helyére, amit Rossi már eddig is örömest próbálgatott az alapvetően a támadósorba felrajzolt Szoboszlai Dominikkal. Esetében egy helycsere Nikitscherrel dupla haszon lehetne: elöl még egy célember lenne, a támadásban legjobb játékosunk pedig egy sorral hátrébb helyezkedhetne, ahonnan egy esetleges második labda megszerzése után az ő vezetésével indulhatna a támadás.
Régi alapok, de új téglák, mindez valódi téthelyzetben
Dacára annak, hogy Rossi a Nemzetek Ligáját is a nagy tornák selejtezőivel ekvivalens komolysággal kezeli, a kísérletezgetést még mindig ebben a sorozatban kíséri a legkisebb kockázat. Generációváltásról még részleges értelemben sem, új korszakról pedig csak némi túlzással beszélhetünk. Ennyi újítás azonban rég volt egyik kerethirdetésről a másikra a Rossi-érában.
A szövetségi kapitány helyesen látja, hogy az átalakításokra a védelemben van a leginkább igény, és az emberanyagot tekintve a legnagyobb mozgástér is. A Nemzetek Ligájában ezúttal az előzőnél kegyesebb volt a sors. Nem lebecsülve a bosnyák válogatottat, ezúttal nem lesz szükség (még egy) őrületes bravúrra az A-divíziós tagság megőrzéséhez. Ezzel együtt így is van két felső polcos ellenfél a csoportban Németország és Hollandia személyében.
Eltekintve attól a pár felkészülési találkozótól, ami megmaradt a válogatott meccsnaptárban, valóban ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy a kapitány megragadja kerti szerszámait, és elképzelései mentén metszegesse a közben továbbra is teher alatt növő pálmát.
Utóbbit igazolja a kapusposztot illető döntés is. Szappanos Péter vélhetően nem azért maradt ki, mert egy hete a Közel-Keletre igazolt, hanem azért mert vele ellentétben az egyébként hozzá hasonlóan elképesztő szezont záró Tóth Balázsban még közel tíz év lehet.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
