Nagyító alatt: Kalmár Zsolt.
A 33-szoros válogatott Kalmár Zsolt az átigazolás horderejéhez képest sebtiben került Fehérvárra, ahol jó játékkal jelentkezett első meccsein, a csapat pálfordulása azonban még várat magára.
Bár ezt a hivatalos bejelentés előtt pár nappal még nem láttuk jönni, augusztusban Kalmár Zsolt a felvidéki DAC-tól Fehérvárra szerződött. A győri nevelésű középpályás az öltözői hangulat terén cseberből vederbe esett: Dunaszerdahelyről egy rövid és csalódást keltő Ekl-szereplés után távozott, a fehérvári viszonyokat ismerjük.
Bár ez több posztról is elmondható, a Fehérvár játéka hosszú ideje kiált egy minőségi teljesítményt nyújtó irányító középpályásért. A válogatott labdarúgó így azonnal a pályán találta magát: elsőre, Kecskeméten 36, azóta három bajnokin kezdőként további 253 percet futballozott.
A korábban súlyos térdsérüléssel bajlódó középpályás tagja volt a válogatott keretnek Szerbia és Csehország ellen, utóbbi mérkőzésen egy félidőt játszott. Bár képességei továbbra sem vitásak, a meghívó önmagában nem feltétlen szól a pillanatnyi formájának, mint inkább hosszú távú szerepének. Erre példa a félig még lábadozó Gulácsi Péter, és az a Fiola Attila is, aki úgy kap folyamatosan meghívót, hogy szegény talán már maga sem tudja, mikor jött le utoljára boldogan a pályáról klubmérkőzésen.
A Vidinél egyből magára vállalta a karmester szerepét
Kalmár egyből meg-, és azon nyomban felkapta a Vidi csapatában a karmesteri pálcát, a középpálya középső területiről vezényli a támadásokat. A teljes NB I-ben eddig ő a 13. legaktívabb játékos a labdabirtokás során. Ahhoz, hogy kontextusba helyezzük teljesítményét, összehasonlítottuk azt néhány „kollégájáéval”.
Egy annyi változóval bíró sport esetében, mint a futball, az ilyen összehasonlítások sosem tökéletesen pontosak, ugyanakkor a megfelelő kontextusban értelmezve őket, néhány következtetést le lehet vonni. Sok múlik az adott játékos csapatának játékstílusán és erején, valamint a labdarúgók szerepkörén is. Kalmár a középpálya közepén játszik, míg például Jonathan Levi (Puskás Akadémia) általában egy sorral feljebb, a kapuhoz közelebb kap szerepet. Az ő, mármint Levi – és az MTK-s Bognár – esetében ezért melléjük tettük azon társaikat, akik „eggyel visszább” szervezik a játékot. Az igazságosság jegyében a legtöbb helyen (az eltérő játékpercek miatt) a 90 percre vetített adatokat vettük alapul.
Az első kör pofon egyszerű: az összehasonlításban szereplők közül Kalmár passzol a legtöbbet előre. Ez önmagában nem bűn és nem érdem, inkább egy értelmezési keret a következőkre. A listán mögötte szereplők közül többen feljebb játszanak nála, illetve a legtöbbeknek van társa előrébb vagy hátrébb, Kalmár esetében ez a mellette játszó Tobias Christensen. Utóbbi feladata a labda közvetlen veszélyzónába juttatása, míg Kalmár játéka jellemzően ezt készíti elő.
A sikeres progresszív passzok terén csak a bajnokságban eddig kiválóan működő Fradi játékosa, Abu Fani előzi meg Kalmárt. A támadóharmadba adott átadások terén viszont megelőzi az izraelit, aki csapata dominanciájából adódóan gyakran maga is az ellenfél védekezőharmadában sertepertél.
Ezek, ha nem is perdöntő, de közvetett bizonyítékai annak, hogy Kalmár házát nem sok szó érheti az egyéni teljesítményét illetően, hiszen hatékonyságban sem okoz csalódást. Van viszont egy mutató, amely sokat elárul arról, hogy az egy fecske hogy nem csinált egyelőre(?) nyarat.
Egy fecske ritkán csinál nyarat
A fentebbi összehasonlítás alanyai közül ugyanis messze Kalmáré a legkevesebb tizenhatoson belülre irányuló átadás, négyből ráadásul csak egy volt sikeres. A probléma gyökere azonban nem ez, hiszen a csapattársak sem dísznek vannak, egy jó szervező bőven elő tudja készíteni azt, hogy a mellette lévők hajtsák végre azt az átadást, amely a közvetlen veszélyhez vezet.
Az ábrán Vidi eddigi összes, tizenhatoson belülre küldött passza látható személyenkénti bontásban. Kilóra mondhatni megvan a csapat, hiszen érkeznek a labdák az ellenfél büntetőterületén belülre, de nem mindegy, hogy kiktől. A rangsorban előkelő helyen állnak a szélsővédők, Csongvai és az azóta távozó Zeke, akik nagyrészt beadásokkal érték ezt el. Ez ebből a szempontból nehéz műfaj, hiszen még ha emberhez is megy, ki tudja, milyen testhelyzetben, hány védővel birkózik éppen a társ.
Emellett egyedül Tobias Christensen tűnik valódi veszélyforrásnak, ám a Vidi eddigi játékának összképe továbbra sem fest biztatóan. Az biztos, hogy Kalmár Zsolt megszerzésével erősödött a csapat, de látható az is, hogy hiába teljesít jól az új szerzemény, a gondokra egy személyben ő sem lesz megoldás.
A fehérváriak szerencséjére azonban Kalmár távoli lövésekben és közvetlen illetve közvetett szabadrúgásokban is kiemelkedő. Ezek olyan játékelemek, amelyek bevetéséhez még kiforrottabb csapatjáték sem kell, erős képzavarral: Kalmár jóvoltából várható néhány nem várható gól is. Ha viszont ez lesz a döntő, akkor a Vidi arra lesz ítélve, amelyet tavaly végigszenvedett a csapat szurkolótábora. Meccsről meccsre, azokon belül pedig percről percre fognak futballozni, bízva abban, hogy játékosaik minősége és némi szerencse felmenti őket az alól, hogy olajozott, fantáziadús előrejátékot kelljen megszervezniük.
