Mennyiben Hornyák Zsolt érdeme a Puskás felemelkedése?
Előidézője, vagy résztvevője a klub fejlődésének, kormányosa vagy csak fedélzeti tisztje az edző a csapat hajójának? Sajtóhírek szerint komoly esély van rá, hogy nem hosszabbítanak a felcsúti klub rövid történetének legsikeresebb edzőjével. Ennek kapcsán értékeltük Hornyák Zsolt eddigi munkáját: pontok, helyezések és eurómilliók segítségével próbáltuk a megfelelő polcra helyezni a tréner érdemeit.
Az idei év történései is jól mutatják, hogy a magyar NB I-ben (és II-ben) nem kis kunszt edzőként szerződést kitölteni, Hornyák Zsolt viszont erre készül Felcsúton. A felvidéki tréner ráadásul nem is az első kontraktusát tapossa: 2019-ben két plusz egy évre szerződtették, 2021 tavaszán pedig folyó szezon végéig hosszabbítottak vele.
Bár Hornyák eddigi mindhárom szezonjában dobogós lett a Puskás Akadémia, azelőtt pedig sosem, a trénert sajtóhírek szerint nem biztos, hogy marasztalják Felcsúton. Az ezen eltöprengő futballrajongó és a felcsúti vezetés fejében most ugyanaz a kérdés forog: Hornyák Zsolt irányításával, vagy csupán Hornyák Zsolt ideje alatt lépett előre a PAFC? Nem mindegy.
A Hornyák-éra
A szakember szűk négy szezonnal ezelőtt vette át a felcsúti csapat irányítását, amelynek kerete a Transfermarkt adatai alapján akkor 9,28 millió eurót ért. Napjainkban ugyanez az összérték 14,78 millió euró, ami három és fél év alatt 59%-os növekedés. Persze az egész NB I gyarapodott e téren, cirka 115 millióról 140 millió euróra. Na de! Ebből a 25 millió eurós össznövekményből 22-t elvisz a Fradi, így a számok azzal együtt is beszédesek, hogy a matekot enyhén torzítja a (zömmel kisebb keretértékű) csapatok cserélődése a mezőnyben. A Fradi mellett tehát a Puskás Akadémia erősödött a leginkább játékosminőséget tekintve.
A Puskás kerete 2017-es visszajutása óta folyamatosan az NB I harmadik legdrágább állománya. Éppen Hornyák érkezésekor előzött be egy szezon erejéig félmillióval a Honvéd, amelynek azonban akkor jóval több játékosa volt a PAFC-nál, és egy játékosra átlagolva ekkor is a felcsútiak voltak értékesebbek.
Három teljes szezonja alatt a szakvezető ezzel a kerettel két bronz- és közte egy ezüstérmet szerzett, azaz a papírformát kétszer hozta, egyszer pedig túlteljesítette. A saját keretértékéhez mérten évek óta mélyrepülő Fehérvárt 2021-ben és 2022-ben is megelőzte, tavaly viszont surranópályán beúszott a Kisvárda.
Az elődök ettől a teljesítménytől elmaradnak: 2018-ban Pintér Attilával egy 6., míg 2019-ben Benczés Miklóssal, Radoki Jánossal és Komjáti Andrással egy 7. hely jött össze. Pontszámokban ez 43-at, majd 40-et jelentett, amihez képest a Hornyákkal gyűjtött 54, 58, majd ismét 54 egység egyértelmű szintlépés. Idén négy körrel a vége előtt 44 ponttal állnak a felcsútiak, tehát könnyen lehet, hogy ez lesz a Hornyák-korszak leggyengébb bajnoki idénye.
A riválisok
Csak önmagával összehasonlítva nehéz okosakat mondani egy csapat fejlődéséről, ezért érdemes kontextusba helyezni Hornyák és a Felcsút teljesítményét. A „Fradi és a többiek” alaprajzú NB I-ben nehéz jó partnert találni ehhez, az egyik a papíron második legjobb kerettel bíró Vidi. Hornyák eddigi három évében ugyanis kétszer is őket előzte meg a Puskás.
A sikert azonban mérsékli, hogy a fehérváriak kapcsán évek óta rendszerszintű problémákról beszélnek, jelenleg a kiesés elkerüléséért küzdenek. A csapat teljesítménye és játékosainak piaci összértéke idénre gyakorlatilag teljesen elváltak egymástól.
Ennek a Vidinek a másodszori legyűrésébe rondított bele némileg a Kisvárda, amely a Puskáshoz hasonlóan szintén kézzel fogható előrelépést realizált az elmúlt három évben – még ha ezt idén tavasszal igyekszik is feledtetni. 2020-ban 8., azután 5., tavaly pedig 2. lett a szabolcsi csapat.
Hornyák érkezésének szezonjában a Várda kerete 6,75 millió eurót ért, napjainkban 10,18 milliót, a növekedés csaknem 51%-os. Ha ezt párba állítjuk a Puskás hasonló számaival, az két dolgot mutat meg. Egyrészt, hogy a jobb focit a több pénz, meg az azzal érkező jobb játékosok hozzák, és csoda az sehol sincs, csak Kecskeméten. Másrészt, hogy koránt sem biztos, hogy egy ilyen fejlődési ívben az edzőnek kulcsszerepe van. Maradva a példánál: a szabolcsi sikerek kapcsán jóval többet forog Révész Attila sportigazgató neve, mint az időszak bármely vezetőedzőjéé, még ha ők nem is kaptak ennyi időt.
Bátor és vakmerő következtetések, avagy mit állítunk és mit nem?
A sportsajtó annak idején megugorhatatlan léc elé állította a Transfermarktot azzal, hogy ráaggatta a mértékadó jelzőt. Egy futballista pontos piaci értékét nem csak nehéz, de lehetetlen is meghatározni, így a cikkben használt adatok sem tévedhetetlenek, ugyanakkor viszonyítási, összehasonlítási alapnak megfelelők.
Szintén nehéz belelátni abba, hogy egy klubnál az edzőnek mennyi beleszólása van az átigazolásokba – ha sok, akkor az egy ilyen értékelést is más megvilágításba helyez. Hogy Hornyák Zsolt e téren nem volt néma, azt egyebek mellett Libor Kozák példája is bizonyítja. Azt ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy a magyarországi trendekkel ellentétben épp Felcsúton dominálna az edzői akarat az átigazolási kérdésekben.
A keret fejlesztésében vállalt konkrét szerepének ismerete nélkül jobb híján az alapján tudjuk megítélni Hornyák Zsolt munkáját, hogy a pályán milyen eredményeket hozott ki a rendelkezésre álló – rohamosan javuló – lehetőségekből. Nos, a Puskás számára középtávon reális célt elérte: a csapatról éremesélyesként kell beszélni, még ha idén esetleg le is marad a dobogóról.
Sőt, ténykedése alatt a PAFC időnként bele is tudott nőni mérkőzésein az esélyes szerepébe, olykor látványos, kezdeményező focit is tudott játszatni a csapattal. Elért eredményeit ugyanakkor más megvilágításba helyezik elődei, akik hasonló erőforrásokból dolgozva – Hornyákkal ellentétben – „leverték a lécet”.
Elnézve viszont az erőviszonyok elmúlt évekbeli átalakulását, aligha ő az egyetlen tréner, akinek ez sikerült volna. Mindezek fényében Hornyák Zsolt és a Felcsút elválása az NB I közelmúltjának egyik legabszurdabbika lehet. Egy olyan, amely után egyik fél sem mutogathat a másikra. A klub azért nem, mert az edző hozta az elvárhatót, az edző pedig azért nem, mert annál többet viszont nemigen.
