A 23, a 19 és a 18 éves támadóról is beszélt Marco Rossi, így megnéztük, melyikük mit adhatna a nemzeti csapatnak
Az Eb-re sikerrel kijutó magyar válogatott fontos hiányzói kapcsán előtérbe kerültek a lehetséges újoncokról szóló találgatások. Hármukról nevesítve is nyilatkozott Marco Rossi: „(…) a debreceni Bárány Donát és a felcsúti Gruber Zsombor például már majdnem készen állnak erre. Jobban, mint Lisztes Krisztián(…)” – mondta a szövetségi kapitány.
A három támadó közül utóbbinak nyilván üzenet is volt ez, valamint Rossi részben el is végezte a rangsorolást. Írásunk célja így nem is ez, hanem a három labdarúgó játékának bemutatása, külön tekintettel a válogatotthoz hozzáadható értékeikre.
Bárány Donát (idén az NB I-ben: 920 perc, 4 gól, 3 assziszt)
A trió legidősebb tagja a maga 23 évével, az U21-es nemzeti csapatban öt fellépésig jutott. Debrecenben edzője, Szrdjan Blagojevics tavaly még egyszer sem kezdette, a 2023/24-es szezonban viszont egyértelműen alapemberként számol vele. Bárány eddig meghálálja a bizalmat az idén is a dobogóért küzdő együttesben 131 percenként termel egy kanadai pontot. Ez durván másfél meccset jelent, mindeközben pedig a Loki bajnoki góltermésének harmadában volt közvetlen érintett.
Bárány nem az a kifejezett befejezőcsatár, játékának fontos eleme, hogy az ék pozíciójából visszamozogva vegyen részt a támadásban. Ezt mutatja xT-hőtérképe is. A legtöbb csatárhoz hasonlóan a tizenhatos vonalának magasságában a legaktívabb, extrája abban rejlik, hogy ennél hátrébb is mutat érdemi aktivitást. Ezzel a mozgásával a középcsatár az ő helyét jól támadó szélsőknek nyithat területet, ami a válogatott által is használt játékelem.
Nem különben a hosszú ívelések, amelyek még úgy sem tűntek el a Rossi-csapat játékából, hogy az együttes egyre többször próbál a földön építkezni. Ez a fegyver viszont Bárány szerepeltetésével csorbulna. A Loki támadója a földön jól használja testi erejét, ugyanakkor 73 idei NB I-es légi párharcából mindössze 22-t nyert meg. A 179 centiméter magas csatár 30%-os légi hatékonysága a hosszú ívelésekben jó eséllyel korlátozná a csapat sikerességét.
Mindent összevetve, Bárány Donát abban a játékrendszerben lehetne leginkább a válogatott hasznára, amellyel Rossi akkor kísérletezett, amikor Sallait játszatta ékként. Bárány valószínűleg kevesebb csellel, és több birkózással kapna az övékhez hasonló szerepkört.
Gruber Zsombor (idén az NB I-ben: 532 perc, 3 gól, 1 assziszt)
A Puskás Akadémia saját nevelésű támadója már tavaly megszerezte első bajnoki gólját, idén háromnál jár, míg a kupában a Fradi ellen duplázott. Bár játékpercei alapján nem egyértelműen első választás Felcsúton, utóbb rendre ő kezdett a szezont repülőrajttal indító Lamin Colley kárára.
Gruber igazából se nem klasszikus, se nem hamis kilences, inkább amolyan kilencésfeles. Nem lép annyit vissza, mint Bárány, de annál viszont többet, mint amennyit egy kimondott befejezőcsatár. Az átmeneti- és a támadóharmad határán a leghatékonyabb, aminek egyszerre okozója és feltétele, hogy a középpályáról több veszélyes ember is fellépjen mellé.
Ez a Puskásban megvan, a jól cselező Gruber így nem csak befejezője, de alakítója is lehet a támadásoknak. A Hornyák féle, egyéni kvalitásokból megoldott kontrákra előszeretettel építő játékstílus továbbá sok olyan tapasztalással ruházta fel, amiket a válogatott támadó átmeneteiben kamatoztatni tudna. Ívelni rá sem érdemes, légi hatékonysága 10% alatti, ráadásul ő a földi párharcaiban sem jó, 53-ból csak 18-at nyert meg. Noha az ő játékoskarakterének nem e mutatók a fő értékmérői, ezekben így is bőven van hová fejlődnie.
Lisztes Krisztián (idén az NB I-ben: 464 perc, 4 gól, 0 assziszt)
Az ifjabb Lisztes Krisztián tavasszal valósággal berobbant az FTC-be. Sztanyiszlav Csercseszov már akkor felnőtt meghívóról beszélt vele kapcsolatban, amikor ő mint klubedzője még egyszer sem vetette be kezdőként. A szezon végén Frankfurtba igazoló Lisztes gyorsan megcsillantotta átlagon felüli lövő- és cselezőkészségét, ma az egyik első számú magyar tehetség.
Bár játszott már kilencesben is, legtöbbször a balszélső poszton vetik be, ahonnan befelé indulva belső támadó (inside forward) szerepkörben futballozik. A klasszikus támadóerényekben, így cselezésben, lövésben, a levegőben és beadások terén sincs szembeötlő hiányossága, játékstílusában pedig extra is rejlik. Lisztes kifejezetten jól támad le, az ellenfél számára veszélyes területeken is képes a labdaszerzésre. Intenzitásában közrejátszik a fiatal játékos habitusa és a Fradi játéka (és minősége) is, ez azonban nem von le erényeinek értékéből.
Amíg a labda mögött van, addig kifejezetten hatékony, onnantól viszont, hogy átjátsszák vonalát, néha bizony az ő kelléktárából is előkerül a Messi-féle ténfergés. A fentebbi készségek mindegyike előny, utóbbi viszont bizonyosan főbenjáró bűn Rossinál, így ebben kétségtelenül előre kell lépnie a felnőtt meghívóért. Ha szigorúan a játékoskarakterek alapján nézzük, a levélért leginkább az újpesti Csoboth Kevin versenytársa lenne.
Három hasonló, de mégis különböző támadó
Ahogyan egyetlen statisztikai mutató, úgy önmagában az xT-hőtérkép sem árul el mindent egy játékos stílusáról, erősségeiről. Jelen esetben viszont kiválóan alkalmas arra, hogy bemutassuk a három támadó szerepköre és játékfelfogása közti kisebb különbségeket.
Marco Rossi támadósora általában három, világos játékosprofilt használ. A center legtöbbször erőcsatár (Varga, Ádám), mellette egy gyors, jól cselező, területbe futni képes támadó (Sallai) és egy progresszív játékban erős futballista (Szoboszlai) van. Utóbbinak fontos feladata, hogy kapocs legyen a középpályával, a sokat visszalépő Szoboszlai esetében ez hatványozottan jelen van.
A fentebbiek közül Lisztes játszik legközelebb a kapuhoz. Ez a Fradi hazai porondon domináns futballjából is adódik, ugyanakkor látható rajta, hogy minél fentebb játszik, annál inkább kijönnek az erősségei. A Rossi-féle hármasban így ő Sallai szerepében (csak a másik oldalon), de akár kilencesként sem lenne elképzelhetetlen.
Bárány és Gruber karaktere viszont egy az egyben nem feleltethető meg a három közül egyik szerepkörnek sem, ami egyszerre két dolgot jelent. Behívásuk új ötleteket és variációs lehetőségeket adhat Marco Rossinak, azonban a beiktatás elején épp ugyanez okból nagyobb kockázat is rejlik majd az ő játszatásukban a válogatott már begyakorolt és tudott játékához képest. A szövetségi kapitány sikerességének egyik legfontosabb záloga viszont éppen az, hogy jól méri fel, hogyan, mikor és mennyi kockázatot érdemes vállalni.
Ami biztos, hogy az újdonságok és javulási lehetőségek keresésében a sikerek után sem szabad megállni. Ehhez pedig mindhárom labdarúgónak meglehet a maga hozzáadott értéke. Hogy kinek és miként, annak eldöntése Marco Rossi egyik fontos feladata az Eb-kerethirdetésig hátralévő fél évre. Egy fiatal támadó „megfuttatása” a futball egyik legszínvonalasabb nagy tornáján (és ezáltal a nemzetközi piacon) ugyanis újabb kis lépés lehet a magyar futballnak, és egy nagy magának a játékosnak.
