Szemtől szemben: Puskás Akadémia-Budapest Honvéd FC
Kuttor Attila remek kontrataktikája kiszemelte és kiemelte a Honvéd gyengeségeit az előző körben. A kispestiek Felcsútra sem esélyesként utaznak, furcsa módon viszont épp abban bízhatnak, hogy az ellenfél ezúttal biztosan többet akar majd támadni.
Izgalmas lesz az NB I 2022/23-as szezonjának utolsó köre: az elsőn és az utolsón kívül az összes többi helyezés kérdése nyitott. Ha nagyvonalúan eltekintünk a középmezőnybeli pozíciók anyagi vonzatai közti különbségtől, akkor egy olyan találkozó van, amelyen mindkét érintett számára markáns a tét. A 33. forduló legpikánsabb meccse a Puskás Akadémia-Budapest Honvéd lesz.
A két gárda hasonló előzésre készül, győzelme esetén a PAFC a Debrecen, míg a Honvéd a Fehérvár botlásával tudna előzni. A felcsútiak számára az ideális forgatókönyv bronzérmet és Ekl-indulást, míg a vendégeknek bennmaradást jelentene.
A döntetlen tehát egyik félnek sem elég céljához, ami végig feszült és izgalmas találkozót ígér, amelynek szórakoztatóértéke azon múlik majd, hogy a győzelmi kényszer adok-kapokba, vagy óvatoskodásba torkollik majd. Jegyezzük meg, mivel a találkozóval egy időben rendezik a DVSC-Újpest, és a Vasas-Fehérvár mérkőzéseket is, így az is benne van a pakliban, hogy egy másik pályán elszabaduló eredmény miatt az egyik csapatnak elszáll a motivációja.
A két csapat ellentétes formában feszül majd egymásnak, a PAFC 10, a Honvéd csak 5 pontot szerzett legutóbbi öt meccsén – előbbi a második legtöbb, utóbbi a harmadik legkevesebb. A kispestiek ráadásul egy kifejezetten morálromboló vereséget szenvedtek hazai pályán a Mezőkövesd ellen. A 3-2-es vendég sikerrel záruló meccs azt is jól láttatta, hogy a Honvéd nagy bajban van, ha egy defenzív ellenféllel szemben kezdeményeznie kell.
A kövesdiek trénere, Kuttor Attila mesterien játszott X2-re, és mivel a meccs folyamán egyszer sem hozta őt lépéskényszerbe aktuális eredmény, nyugodtan átadhatta a terepet a Kispestnek. Klafurics együttese a meccs kétharmadában birtokolta a labdát, aminél nagyobb mezőnyfölényben még nem volt a szezon során.
Hogy mennyire hiába, azt – az eredmény mellett – az is igazolja, hogy az első „k*rva gyenge” éppen akkor érkezett meg a lelátóról, amikor már fél perce nem is volt a Mezőkövesdnél a labda. A honvédosok ugyanis teljesen hatástalanul, a réseket keresve, de nem találva, kézilabdás ritmusban adogatta körbe a vendégek állásait.
Egyes mutatóiban így a Honvéd idén korábban nem, vagy ritkán látott magasságokba ért fel. Ha ezeket sorba rendezzük, szépen kirajzolódik, hogy a Kövesd meddig engedte ellenfelét, és hol rakta ki az „Eddig és ne tovább!” táblát.
A Honvéd összesen 140 progresszív passzt kísérelt meg a meccsen, míg korábban átlagosan meccsenként csak 93,7-et. Ezekből 80 volt sikeres, ami 57,1%-os sikerráta, szemben az átlagos 59,5%-kal, viszont így is huszonnéggyel több sikeres progresszív passza volt a Kispestnek.
A támadóharmadba irányuló passzok számában hasonló a helyzet. Ebből a Honvédnak a Kövesd ellen 83 volt, szemben az idei 51,4-es átlaggal. Ezekből az eddig megszokott 33-mal szemben 57 volt jó, azaz hatékonyságban 64,2%-ról 68,6%-ra léptek előre.
Mondhatni, Klafurics együttese régen látott mennyiségben és minőségben építette támadásait – egy bizonyos pontig. A Mezőkövesd ugyanis mélyen behúzódott, nem kockáztattak, a Vajda-Molnár-Besirovics trióból ritkán lépett fel egyszerre egynél több az elöl hagyott Drazsics mellé. A Honvéd így tulajdonképpen meddő módon kozmetikázta éves átlagait a fentebbi mutatókban, addig tudott gördülékenyen felfejlődni, amíg az ellenfél ezt hagyta neki.
Ennek látlelete a Honvéd összesen 9 darab leadott lövése, amely még annál a 10,9-nél is kevesebb, amely a bajnokság leggyengébb átlaga.
Ami tehát látszik, hogy a Honvédnak nem fekszik, ha egy defenzíven, kontrákra játszó csapat ellen, lassan felépített támadásokkal kell helyzeteket kialakítania. Ami viszont a vendégek malmára hajthatja a vizet, az a Puskás éreméhsége: szinte kizárt, hogy a PAFC a Mezőkövesdéhez hasonló stílusban lépjen pályára.
Klafurics csapatának sorsa egy gyorsan bekapott góllal szinte meg is pecsételődne, ha viszont sokáig meg tudják óvni a kapujukat, akkor játszhatják azt, amelyben jobbak, mint a domináns játékban: kontrázhatnak. Amíg iksz, a Puskás támadni fog, s amíg a Puskás támad, a Honvéd bízhat abban, hogy rések nyílnak majd a felcsúti pajzson. Ha viszont a szünetre hazai vezetéssel mennek a csapatok, akkor a felcsúti tréner, Hornyák Zsolt a második félidőre a bajnokság egyik, ha nem a leggyengébben ostromló együttesének adhatja át a kezdeményezés lehetőségét, várva arra, hogy a rivális saját magának adja meg a kegyelemdöfést.
