Budapest – „Saját szemszögéből a legjobb döntést hozta.”
Újfent nagy port kavart Dzsudzsák Balázs átigazolása, de amint pár percet a témával foglalkozva forgatjuk gondolatainkat, kicsit talán beleképzeljük magunkat Dzsudzsi helyzetébe, be kell látnunk, hogy a saját szemszögéből a legjobb döntést hozta, megint.
Vegyük végig, hogy miért is.
Mindenki, mikor munkahelyet vált talán az alábbi pontokat gondolja végig.
1. KÉPESSÉGEK
Legyünk abban biztosak, a profi labdarúgásban érzelmek szinte teljességgel kivesztek, a labdarúgók számára is ez egy munka, ahol naponta (ha tetszik, ha nem) teljesíteni kell. Nem különb, mint egy újságírói, asztalos, orvos, vagy vezetői munkakör. MUNKA, PÉNZÉRT.
Balázs esete azért ennyire kiemelt, mert az egyik, ha nem a legjobb magyar játékosról beszélünk hazai kis futball-valóságunkban…
Ebből kilépve viszont, abban a környezetben, ahonnan az arab világ csapatai válogatnak, Dzsudzsák igazából közepes tudással, labdarúgó pályafutással rendelkező játékos. Nemzetközi szinten egy „tucat-futballista”, akiből van a világban jó pár ezer. Miatta ott sem fognak többen kimenni a stadionokba, nem lesz a mezeladási listák vezetője, nem fogja a csapat PR akciói során az arcát használni, nem lesz már egy klubnak sem az ikonja.
Ehhez képest hozzá fog tudni tenni annyit a csapatjátékhoz, hogy megéri leigazolni. A csapat hierarchián belül valószínűleg a legnagyobb nevek alatt fog szerepelni, de összességében senki nem várja tőle a „megváltó” szerepét.
Itt kell azt is megvizsgálnunk, hogy milyen erőfeszítésre lesz szüksége a csapatnál, és valljuk be, itt lép vissza talán a legnagyobbat. Balázs talán ezt a versenyszellemet, ezt a fajta „csak azért is megmutatom” szellemiséget árulja el minden egyes átigazolásával kapcsolatban az utóbbi 3-4 klubváltása során. Egyre inkább választ olyan klubokat, ahol az érdemi erőfeszítés, a küzdelem, a valódi siker lehetősége minimális és egyre kevesebbet kell „betenni”. Nagy átlagban azt mondják, hogy a „középszerű” játékosok mennek el pénzért „bárhova”, míg az igazán nagy, kiemelkedő egyéniségek a trófeákért, a sportértékkel bíró győzelmekért is küzdenek.
Balázs pályafutása során ez került egyre hátrébb. PSV > Anzsi > Dinamo Moszkva > Bursaspor > al-Vahda. A trendvonal sajnos egyértelmű.
A nagy kérdés talán ez, amit ő is feltett magának? A képességeimhez képest anyagilag a maximumot hoztam ki a pályafutásomból? A cikk szerzőjének a véleménye az, hogy MAXIMÁLISAN. Ez is egy teljesítmény, ez is egy fontos szempont.
100-ból talán egy focista adna erre ugyanilyen választ!
2. CSALÁD
Dzsudzsák esetében családról ugye nem beszélhetünk, hisz (könnyen lehet, csak mi nem tudunk róla) de komoly párkapcsolata, adott esetben házassági tervek, gyerek(ek) nincsenek a láthatáron, így döntésére igazából a menedzserén kívül nincs rá senki befolyásoló hatással.
Köztudott, hogy ilyen szempontból szinte Apa-Fia kapcsolatot ápol évek (talán lassan egy évtizede) Vörösbaranyi Józseffel, aki az egyik legismertebb magyar fociügynök. Az átigazolásokkal kapcsolatban Balázs mindig kiemelten kezelte az ő tanácsát, aki e tekintetben, valószínűleg a köztük lévő üzleti megállapodás értelmében is, mindig a nagyobb bevétellel, nagyobb fizetéssel kecsegtető lehetőségeket kereste Balázs, és saját maga számára is. De ezzel nincs baj, mert a „közös célt”, valószínűleg ketten fogalmazták meg és közösen döntöttek minden esetben.
Ami egyértelműen látszik, hogy a „mozgásirány” kifejezetten tudatosan egy irányban történt, a szakmai érveket majdnem minden esetben az anyagiak előzték be.
Egy dolgot viszont szögezzünk le, mielőtt elítéljük mindezt, valószínűleg 100 emberből 90 hasonlóan döntene.
3. JÖVŐKÉP
Dzsudzsák Balázs idén decemberben 30 éves lesz, és a legmagasabb szinten körülbelül 3-4 éves pályafutás vár még rá. Tippem az, hogy levezetni hazajön Debrecenbe ezt követően, Gera Zoli – FTC példáját követve, de ez a távolabbi jövő.
Eddig is a jobban kereső focisták egyike volt, de mai divatos, de kicsit csúnya szóval is élve most tudja „kimaxolni” azt, ami a pályafutásában maradt.
Én itt látom a legerősebb, legnyomósabb érveket az átigazolási döntése mentén. Fentebb boncolgattuk, hogy képességekben, népszerűségben nem keletkezett egy „Dzsudzsák-brand”, sem itthon, sem külföldön. Nem kap és nem is kapott korábban sem „zsíros” reklámszerződéseket, neki nem lesz 34 éves kora után saját márkája, nem lesz „DZSB7”, nem lesz TV műsorok állandó résztvevője (bár szakértő még lehet), semmi nem garantálja, hogy a civil életben is sikeresen fog tudni megjelenni a labdarúgó pályafutására alapozva. Ezeket ő/ők is felmérték és tisztán látnak ez ügyben. Sokak szerint nem, de alapvetően ez is egy érdem, egy fontos dolog.
Most kell megszereznie azokat a vagyonelemeket, befektetéseket, amik aztán neki, a családjának és gyermekeinek a boldogulásához szükséges lesz az elkövetkezendő évtizedekben.
Ne zárjuk ki, hogy sikeres edző, esetlegesen játékos-menedzser, klubvezető lehet itthon, de akár a befektetései is átfordulhatnak egy állandó, jelentős bevételt termelő vállalkozássá, de ehhez az alapot most kell megszereznie, tovább növelnie. 3-4 éven belül.
Ez a klubváltás ennek a garanciája, ezt a biztos jövőt készíti elő. Itt jövök megint azzal, hogy ez pedig egy rendkívül okos, és racionális döntés. Nézzünk körül, hogy szenvednek, mennyire tanácstalanok, vagy épp szegényednek el 40-45 éves korukra olyan itthon kiemelkedő labdarúgók, akik 20-30 vagy akár 50 válogatottsággal is rendelkeznek és képtelen voltak megoldani az életüket profi pályafutásuk végét követően.
El lehet ítélni a lassan 30 éves Dzsudzsákot mindezért, de a fenti pontokat figyelembe véve, a közeget, aki befolyásolja és saját ambícióját tekintve is a lehető legrelevánsabb, a lehető legkézenfekvőbb döntést hozta.
4. FIZETÉS
Mindenki szeret eljátszani azzal a gondolattal, hogy nagyon sok pénze van. Ha a pletykák igaznak bizonyulnak, akkor Balázs körülbelül 2 millió eurót, azaz 630.000.000 forintot fog keresni egy évben. Ez gyenge kerekítéssel 12.000.000 forint / HÉT!! Ki az, aki a saját szakmáján belül egy ilyen ajánlatra, bárhol is van a világon NEMET MOND?
Nagyon kisarkítva induljunk el egy átlagos magyar NB1-es focista béréből, ami körülbelül prémiumokkal együtt 800.000 – 1.000.000 forint körül mozog havonta. Ez nagyvonalúan heti 250.000 forint. Ehhez képest ennek 48-szorosát kapja Balázs kint.
TEGYÜK A SZÍVÜNKRE A KEZÜNKET, egy a korábbinál kevesebb erőfeszítéssel járó „munkakörben”, egy manapság nagyon divatos országban, városban, a hazai fizetések 50-szereséért cserében, elmennénk dolgozni Szaúd-Arábiába?
De legyen ez bármilyen más szakma hazai átlagkeresete. Azt gondolom az emberek többségének, szándékosan nem mondok arányszámot, de 50-szeres fizetésért cserében a világ BÁRMELY pontjára elutazna, hátrahagyva vagy adott esetben felkarolva az egész családot.
Mit tesz Balázs? Ugyanezt.
V.D.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
