Megérdemelnék a csodát: mégis lehetnek Szegeden NB I-es meccsek?

Két hónapja, hogy ők is elveszítették a bajnoki címet.

„Ha feljuttok, akkor Szegeden játszátok majd az NB I-es meccseiteket!”

A fenti mondat hétfő este a Kecskemét-Szeged NB II-es rangadó után szűrődött be a sajtóterembe, azok után, hogy a KTE 4-0-ra legyőzte a vendégcsapatot, ezáltal meg mindenki számára biztossá vált, hogy a matematika törvényei ellenére a gyakorlatilag már feljutott Vasas mögött vagy a kecskemétiek, vagy a diósgyőriek jutnak még fel az élvonalba (papíron ugye a legyőzöttnek is van még erre esélye).

A mérkőzés egyébként nem úgy indult, hogy ennyire sima lesz a vége. A szegedieknek voltak lehetőségeik, ráadásul nagyon remek biztatást kaptak azoktól a lelkes szurkolóiktól, akiknek a két fordulóval ezelőtti, Vasas elleni, 3-1-es vereséggel végződött rangadó után ismét hétfőn este kellett idegenbe utazniuk, hogy ezúttal is kiálljanak a kedvenceik és imádott városuk mellett.

FOTÓ: Szeged-Csanád Grisocs Akadémia

Hogy ez így igazságos-e a szegediekkel szemben, azt nem tudom (legfeljebb igen erősen sejtem, tudva, hogy fontosak a tévés-bevételek és a megjelenés), az viszont igazságos volt, hogy az első rúgott gólja után a Kecskemét teljesen magabiztosan és végül ilyen különbséggel is megérdemelten győzött.

Az az első viszont olyan volt, amit nagyjából soha nem felejt el az ember. Amint bekövetkezett, gondolkoztam is rajta, hogy ha élőben írtam volna a meccset, akkor nem tudtam volna szakszerűen, pontosan leírni az események minden egyes szegmensét, csak a közvetítésből visszanézve. Méghozzá ezért…

Innentől kezdve viszont gyakorlatilag csak egy csapat volt a pályán, a vendégek 3-0-nál 11-est is kihagytak. Csoboth volt az, akit szabálytalanul állítottak meg a tizenhatoson belül, de a szegediek nem tartották be a labdarúgás egyik ősi szabályát, mely szerint a sértettel a legtöbb esetben nem túl szerencsés elvégeztetni a 11-est, mert másmilyen lelki állapotban van.

Varga remek vetődéssel hárította is a jó irányba (jobb alsó), de nem túl acélosan megeresztett balost.

Csoboth Kevinről viszont tudni kell, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Szegeden ismét élvonalbeli szereplésről álmodozhattak a fanatikusok, meg lennék lepődve, ha a Viditől kölcsönbe érkezett játékos nem valamelyik NB I-es csapatban folytatná a pályafutását a nyártól.

A Kecskemét végig nagyon szervezett volt, mint eddig gyakorlatilag az összes meccsén. Viszont az is szemet szúrt egyből, hogy nagyon tudatosak és magabiztosak a játékosaik, ami ugyanolyan fontos tényező, mint az, hogy milyen fizikai állapotban vannak a játékosok, illetve az is, hogy milyen mértékben tudják betartani az előzetesen eltervezett taktikát.

Szabó István vezetőedző és a csapata tehát ezen a téren is kiváló munkát végez annál a csapatnál, amelyről egy szintén fontos tényezőt nagyon sokan elfelejthettek már a remek szereplés miatt.

Mégpedig azt, hogy a Kecskemét újonc!

Szegeden viszont baj van, a DVTK-hoz távozott Dragan Vukmir távozása óta mindhárom mérkőzését elveszítette a csapat.

Angyalföldön 3-1-es zakó lett a vége, otthon a Siófok ellen 3-2 vereség, míg Kecskeméten 4-0.

Azaz, oda lett a stabilitás, a szervezettség, mely elengedhetetlen tényezőknek a fokmérője a csapatvédekezés…

Gajdos a 66. percben piros lapot kapott a vendégektől, de ez már egyáltalán nem osztott és szorzott.

A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón, és ez meglepett, csak az NB1.HU és az NSO volt ott (most a tévés szekciójának oszlopos tagja). Nem az lepett meg, hogy ez a két médium ezúttal is képviseltette magát, hanem az, hogy a többi nem…

A szegediektől Andorka Péter, a hazaiaktól Szabó nyilatkozott, mindketten az NB1.HU kérdéseire válaszoltak.

„Nehéz egy ilyen mérkőzés után bármit mondani. Jól kezdtünk, az első bekapott gólig volt három olyan lehetőségünk, amiből akár gólt is szerezhettünk volna. Utána öt perc alatt két olyan gólt kaptunk, ami lenullázta a csapatot. Jött a harmadik is, ebből pedig nem is tudtunk felállni már” – kezdte őszintén Andorka, akin azt lehetett érezni, mint a játékosaikon is: nagyon megviselte őket, de nemcsak a kecskeméti, hanem az előző két vereség is.

Andorkától azt kérdeztem, mivel említette a lényeget (hogy az első és fura gól döntő tényező volt), hogy utána ők omlottak össze vagy a Kecskemét tudott-e valami olyasmivel előrukkolni, ami miatt összeomlottak, mire őszintén megválaszolta, hogy összefüggnek a dolgok.

„De mit tehetnek a szegediek, akik 6 pontra kerültek a feljutó helytől és 4 forduló van még hátra? Hogy kell nyúlni a csapathoz, fizikálisan, mentálisan vagy taktikailag?” – folytattam, mire Andorka elmondta, dolgozniuk kell tovább, de már nincsen reális esélyük a feljutásra.

Majd megkérdeztem a lényeget: „mi a legfontosabb következtetés a Kecskemét elleni meccsből?”, mire annyit válaszolt, hogy erről nem szeretne beszélni.

Ez volt a legrövidebb, de a legsokatmondóbb válasza Andorkának…

Szabó István, érthetően, sokkal felszabadultabban érkezett meg a sajtótájékoztatóra. Róla tudni kell, hogy nyilatkozni is nagyon jól és őszintén tud, ami nagyon fontos kincs a labdarúgásban, aki hatalmas igazsággal indított:

„Rendkívül jó csapat a Szeged, de a mai napon a mi akaratunk érvényesült. Nagyon tisztelem ellenfelünket, tisztában vagyok a problémáikkal is, de a saját csapatomról szeretnék beszélni. Minden csapatnak van gyenge pontja, így a Szegednek is, a titok az volt, hogy a héten rendkívül jól felkészültünk erre, és ezt ki is tudtuk használni. Az volt az érzésem, hogy ma nekünk minden sikerül, nekik viszont nem, a fordulópontokból is rendre jól jöttünk ki, gondolok itt a kihagyott büntetőre. Összességében ma jobban játszottunk, így megérdemelten nyertünk.”

Szabótól azt kérdeztem, miért nem látszott a nagy tét a csapatán, mire kezdésnek megköszönte a kérdést, mert mint mondta, nem csak a taktika, a technika és az erőnlét számít a labdarúgásban. Hozzátette, 10-11 hónapja dolgoznak együtt a játékosokkal, ezért voltak megint magabiztosak, mert otthonosan érzik magukat a játékukban, nem kerülnek olyan helyzetekbe, amikre nincsenek felkészülve. Fontos, hogy a Kecskemét nem csinál titkot a játékrendszeréből, de azt nagyon jól játssza.

A Kecskemétnek tehát valós esélye van a feljutásra, ezért adta magát a kérdés, hogy erről a témakörről kérdezzem a szakembert, aki minden eddiginél jobban meglepett az őszinteségével:

„Nagyon álszentnek tűnne, ha azt mondanám, nem foglalkozunk vele. Jó pár hete, talán már két hónapja is azt mondtam a játékosoknak, hogy elveszítettük a bajnoki címet, de azt nem mondtam, hogy nem jutunk fel. Jó típusú játékosok, nem úgy készülünk, hogy mindenáron, de profi labdarúgók, tudják, hogy másodikok, az ő jövőjük is tét, az NB I komoly szint, természetesen szeretnék ezt megugrani, de egyetértünk abban, hogy mindig csak a következő mérkőzésre készülünk.”

A meccsen sokat gondolkoztam még Lukács Dániel helyzetén, aki tevékeny részt vállalt magára az első gólnál, maga is betalált és lőtt már 18 gólt eddig. Mégpedig azért, mert a télen aláírt egy szerződést, mely alapján a nyártól a jelenlegi legnagyobb szakmai rivális, a DVTK játékosa lesz.

Ez viszont most sem látszott a játékán, mert bár lehet, hogy Diósgyőrben nem mindenki örül annak, hogy továbbra is parádézik, a Kispestnél érthetetlenül nem marasztalt tehetség teljesen korrekt módon áll hozzá ahhoz, hogy a szerződése szerint még a Kecskemétet kell segítenie.

Ha a Kecskemét feljut, akkor nem játszhatja otthon a hazai bajnokijait, ami kiemelt anyagi terhet ró a gárdára.

Elsőnek Diósgyőr, Budapest (mondjuk az Illovszky Rudolf Stadion, mert mérete miatt azt lehet a legolcsóbban kibérelni a Hidegkuti mellett) jutott az eszembe a sajtótájékoztató kezdete előtt a teremben üldögélve átmeneti otthonnak vagy ha jobban tetszik, akkor albérletnek, amikor meghallottam Szegedet, mint opciót.

Ami nem is rossz ötlet egyik félnek sem.

Mert a Kecskemét ugye feljutna, de Szegeden is lenne élvonalbeli foci újra, még ha nem is pont úgy, ahogy arról a szegediek álmodoztak.

Mert a hazai csapat nem a Szeged lenne, de az ellenfelek azok, akik ellen küzdhetett volna, ha feljutna…

Ahhoz viszont, hogy ez bekövetkezzen, nagyon fontos az, amit Szabó szintén a kérdésemre válaszolva mondott, amikor a feljutási esélyekről kérdeztem (a válaszát már ugye idéztem).

Szabó ugye arról értekezett, hogy mindig a következő mérkőzésre készülnek, majd hozzátette, hogy nem akarnak a távolba nézni, mert akkor ami előttük van, abba elbukhatnak.

Ezért is hangsúlyozta ki, hogy vasárnap délután csak a Dorog elleni, idegenbeli mérkőzés létezik majd a számukra, majd hozzátette, hogy a játékosai is csak ebben hisznek.

Én teszem hozzá: meg benne is hisznek, ennek is köszönhető a Kecskemét álomszerű szezonja.

Melyre a végső végeredménytől függetlenül, mindenki, aki a klubnál dolgozik, élete végéig büszke lehet!