Nyugodjon békében!
AZ MLSZ SZOMORÚ KÖZLEMÉNYE:
"88 éves korában elhunyt Fenyvesi Máté, korábbi 76-szoros válogatott balszélső, az egyetlen játékos, aki a klasszikus nagy nemzetközi kupák az ötvenes évek óta íródó történetében magyar klubot a trófea megnyeréséhez tudott segíteni.
Fenyvesi Máté Jánoshalmán született, a helyi csapatban kezdett játszani, 1951-ben Kecskemétre igazolt. Már ott Kinizsi-játékos lett, hiszen Kecskeméti Kinizsinek hívták új alakulatát. Még jóval a huszadik születésnapja előtt élete klubjába, az akkor még Budapesti Kinizsinek nevezett ferencvárosi együttesbe igazolt. 1953. február 22-én, a Vasas Ganz Vagon elleni Magyar Népköztársasági Kupa-mérkőzésen mutatkozott be az első csapatban. A nagyszerű kvalitású és rendkívül szorgalmas balszélső szinte villámkarriert futott be: másfél évvel később, 1954. szeptember 19-én már az Aranycsapatban játszhatott, az elveszített berni világbajnoki döntő utáni első találkozón.
Alapember lett a Kinizsiben, majd a névváltozás után a Ferencvárosi Torna Clubban is. A zöld-fehérekkel 1958-ban megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát, majd közel a harminchoz, 1963 tavaszán végre bajnoki címet is ünnepelhetett. A bajnoki cím sorsa Salgótarjánban dőlt el, a Fradi 2-1-re nyert a vereséggel az élvonaltól elbúcsúzó bányászcsapat ellen. Fenyvesi II József szerezte az egyenlítő, majd Fenyvesi Máté doktor a győztes találatot. Két testvér!
1963 őszén, a félidényes bajnokságban „csak” meg kellett volna nyerni az utolsó, a dorogi mérkőzést az ismétléshez. A zöld-fehérek már az előző fordulóban révbe érhettek volna, de kikaptak Szegeden, viszont még maradt javítási lehetőségük. Csupán el kellett volna hozniuk egy pontot Dorogról, ám a 86. percben Szuromi Antal „talált” egy gólt, s ezzel a ferencvárosiak nyakából átemelte az aranyérmeket a győriekébe. 1964-ben aztán a franzstadtiak visszavették a bajnoki címet, három ponttal maguk mögé utasítva a Honvédot, s héttel a harmadik helyezett Tatabányát. Még Fenyvesi II játszott többnyire jobbszélsőt, de mellette már összeállt a Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi csatársor.
A Fradi nemcsak a hazai porondon tündökölt, hanem a nemzetközi kupákban is.
Az 1964–1965-ös nagy menetelés során a Ferencváros a Spartak Brno (2:0, 0:1), a Wiener SC (0:1, 2:1, 2:0), az AS Roma (2:1, 1:0), az Athletic Bilbao (1:0, 1:2, 3:0) és a Manchester United (2:3, 1:0, 2:1) legyőzésével – mint az eredmények is mutatják, óriási csatákat vívva – került a VVK-döntőbe. Eredetileg két mérkőzésen dőlt volna el a Juventus ellen a kupa sorsa, ám a magyar fél lemondott a hazai találkozóról, vállalva, hogy egyetlen meccs döntsön, az is Torinóban. Jó döntés volt belemenni abba, hogy csak egy mérkőzésen dőljön el a kupa sorsa. Hiszen a 90 perc során egyetlen gól született, azt pedig Fenyvesi Máté fejelte! Mindmáig ez az egyetlen magyar győzelem az európai labdarúgókupák 1955 óta íródó történetében.
A közben állatorvosi diplomát szerzett Fenyvesi Máté négy bajnoki címet nyert. 1969-ig játszott klubjában, utolsó bajnoki mérkőzése az 1968-as, megnyert bajnoki idény utolsó, a Győr elleni találkozója volt. Tényleges utolsó meccsét Bécsben, 1969. augusztus 14-én, a Vienna ellen játszotta. A válogatott tagjaként részt vett három világbajnokságon (1958, 1962, 1966, utóbbin nem lépett pályára), tagja volt az 1964-es kontinensbajnokságon bronzérmet szerzett csapatnak is. Az angliai torna előtti utolsó felkészülési mérkőzésen, június 5-én, Svájc ellen játszott hetvenhatodik alkalommal, mint kiderült, utoljára. A visszavonulása után elsősorban szakmájában, állatorvosként dolgozott, 1998 és 2006 között két ciklusban parlamenti képviselőként is tevékenykedett."
A FERENCVÁROS SZOMORÚ KÖZLEMÉNYE:
"Gyászol a Ferencvárosi Torna Club, 88 évesen csütörtökön elhunyt egyesületünk egykori kiváló, legendás sikereket elért labdarúgója, sportvezetője, az FTC örökös bajnoka, Fenyvesi Máté. A korábbi remek balszélső örökre beírta magát a klub történelmébe azzal, hogy a Vásárvárosok Kupájának 1965-ös döntőjében, Torinóban fejesgóljával eldöntötte az 1-0-ra megnyert finálét a Juventus ellen.
Fenyvesi Máté Jánoshalmán született 1933. szeptember 19-én, s a Kecskeméti Kinizsin keresztül vezetett az útja a Fradiba, igaz a Honvéd is csábította. 1953-ban debütált az FTC-ben, amelyet akkor még Budapesti Kinizsinek neveztek.
„Dorogi játékvezető egyik sikeres cselem után odajött hozzám és gratulált. Nagyon emlékezetes volt az első meccsem…” – nyilatkozta Fenyvesi a Vasas Ganzvagon elleni MNK-találkozón való bemutatkozásáról.
Tehetségét kamatoztatva gyorsan beilleszkedett, remek játékának köszönhetően hamarosan pedig már válogatott játékosnak is mondhatta magát. 1954 szeptemberében debütált az Aranycsapatban Románia ellen. Nem volt könnyű helyzetben, ez volt a berni elvesztett világbajnoki döntő után az első találkozója a nemzeti együttesnek. Erőssége volt a vonal mentén felfutás, szép cselek és pontos beadások.
„A kezdetektől fogva mindig úgy léptem pályára, hogy a maximumot kell nyújtanom. Egy kicsit sem szabad lazsálni, mert akkor legközelebb még többet enged meg magának az ember. Tulajdonképpen ez volt az ars poétikám. Rengeteget edzettem Gyetvai Laci bácsival, a Fradi korábbi klasszisával. Máig hálás vagyok, hogy annyit dolgozott velem. Indított kívül, belül, elfutottam, beadtam neki, aztán kezdtük elölről, százszor, ezerszer. Érdemes volt, hiszen a pontos beadásokat nagy hatékonysággal tudták értékesíteni belül a jól fejelő csatárok: Mátrai, Orosz, Mészáros, Kertész, Vilezsál. Igyekeztem úgy fölemelni a labdát, hogy a csatárok jól rá tudjanak bólintani, úgy ugyanis nagyobb erőt lehet beleadni a mozdulatba” – mesélte fradis éveiről Fenyvesi.
Első sikere klubunkkal a 1958-as Magyar Népköztársasági-kupa megnyerése volt, amelyet a hatvanas években négy bajnoki cím követett (1963, 1964, 1967 és 1968), valamint a VVK-diadal. Az égnek álló hegyes frizurája miatt Tüskének becézett labdarúgó 1962 és 1965 között testvérével, Józseffel is együtt játszhatott a Fradiban, amelyből 1969-ben vonult vissza. Klubunk színeiben 551 mérkőzésen 164 gólt ért el.
„1955-ben a Honvédnak rúgott bombagólomra emlékszem vissza legszívesebben, ráadásul jobblábas gól volt. A kispestiek aranycsapata már 3-0-ra vezetett, amikor rákapcsoltunk és sikerült a hihetetlen eredményt elérni: 4-4 volt a 90. percben az állás! Az egyenlí¬tő gól, az a bizonyos bombagól tőlem származott” – idézte fel a rangadót Fenyvesi.
A magyar válogatottban – ahol gyakran védekező feladatokat is kapott – 1954 és 1966 között 76 alkalommal lépett pályára, ezeken 8 találatig jutott, s tagja volt az 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmet szerző csapatnak.
„Ha felejthetetlen válogatott mérkőzést kellene említenem, az osztrákok elleni 1-0 lenne, amikor is a döntő fontosságú, továbbjutást jelentő gólt fejeltem, í¬gy az én találatommal jutottunk ki az angliai világbajnokságra! Nagy volt a tét, ha csak döntetlen, már nem mi utazunk a vb-re!” – emlékezett vissza Fenyvesi az 1965-ös találkozóra.
1968-ban azon a Győr elleni meccsen búcsúzott az aktív játéktól, ahol a Fradi bajnokcsapatként vonult le a pályáról! Az aranyérem sorsát eldöntő gólt szép elfutás végén Fenyvesi beadásából Albert Flórián szerezte. Szélsőnk arra is büszke lehet, hogy 16 éves karrierje során egyszer sem állították ki.
Pályafutása lezárása után állatorvosként dolgozott és politikusként is szerepet vállalt a közéletben. 1999-ben, a százéves jubileum idején visszatért a Ferencvároshoz, mint a klub ügyvezető elnöke. Haláláig az FTC baráti kör tiszteletbeli elnöke is volt.
„Fenyvesi ritka ember és futballista. Mindenki szereti, nincs egyetlen ellensége sem. Egyrészt példás magaviselete miatt, másrészt a pályán való viselkedése miatt. Pályafutása alatt egyetlen egyszer sem szidta a szabálysértést elkövető játékost, ha buktatták, felkelt és játszott tovább, s ha ez nem ment, mert súlyosabb sérülést szenvedett, nem rázta az öklét és nem szitkozódott. Fenyvesi kiváló ember és sportoló volt” – mondta róla néhai klasszisunk, Szűcs Lajos.
A Ferencvárosi Torna Club Fenyvesi Mátét saját halottjának tekinti.
Nyugodjék békében, emlékét örökké megőrizzük!"
