Nem jöttek a bringacselek, mégis leírtam!
Tavaly december 19-én, nagyjából 20.30 magasságában történt meg, hogy Bognár Tamás spori, 2-0-s hazai vezetésnél lefújta a ZTE-Újpest mérkőzést.
Azóta a magyar labdarúgást érintő átigazolási és felkészülési híreket leszámítva szerintem pont semmi izgalmas nem történt Magyarországon és a világban (a Netflix pattintott azért jó kis alkotásokat a vírusparádé árnyékában), így már eléggé vártam, hogy visszatérjenek a tétmeccseink.
Ezt szerintem eléggé bizonyítja, hogy a múlt héten csütörtökön megrendezett első bajnokin, a Puskás Akadémia-FTC (1-0) meccsen már ott voltam, de szintén a helyszínen néztem és dolgoztam végig szombat kora délután a Paks-ZTE (3-2), szombat este a Kispest-Gyirmót (0-1), vasárnap kora délután a Puskás Akadémia-Vidi (1-0), illetve vasárnap este az Újpest-Fradit (0-1) is.
Viszont bekövetkezett a „hétvégén” az NB II-es bajnokság folytatása is, hétfőn este meg rögtön csúcsrangadót rendeztek, mert a második Vasas az első DVTK-t fogadta. A valaha volt legcsodálatosabb időpontban, hétfőn este…
Miközben bandukoltam ki a Fáy utcába, eszembe jutott, hogy ennél az időpontnál mennyivel keményebb lett volna, ha mondjuk kedd délelőtt rendezik meg a mérkőzést, majd egyből arra gondoltam, hogy azoknak, akik kint lesznek a találkozón, egyesével illenék megköszönnie mindkét klubnak és az MLSZ-nek is, hogy ilyenkor is meccsre járnak.
És ezt nem csak a Vasas-DVTK-val kapcsolatban gondolom így, hanem minden más, érintett párosítás esetében is, kiemelten gondolva azokra a drukkerekre, akik a saját csapatuk miatt (nem mindenki lakik a pálya környékén) vagy a vendégcsapat miatt áldoznak fel mindent, hogy ilyenkor is ott lehessenek a lelátókon.
MINDEN ELISMERÉSEM TEHÁT AZ ELŐBB EMLÍTETTEKÉ!
A találkozóra szinte azonnal elkapkodták elővételben a diósgyőriek a számukra felajánlott 500 zsugát, majd kaptak még 70-et, így 570-en szurkolták végig a meccset, kiemelt színvonalon és nagyon hangosan, és utóbbit is olyannyira komolyan gondolom, hogy el kell meséljem nekik is, hogy éppen kezdésre értem ki, és bőven a stadionhoz vezető egyik kis utcában is lehetett hallani a buzdításukat, pedig az útvonalam száz méterre volt tőlük.
Egyébként a találkozóra majdnem 1900 Vasas-szurkoló is összejött, és amikor a meccs közben az éppen fölöttem elhelyezkedő angyalföldi hangosbemondó, Buck Miklós bemondta, hogy 2259-en vannak az Illovszkyban, felajánlottam neki, hogy kimegyek és még egyszer bejövök, hogy 2260-an legyünk, mert az mégiscsak kerek(ebb) szám, mire csak mosollyal válaszolt…
De térjünk vissza a pályán zajlott eseményekhez, mert bizony olyan találkozót rendeztek az Illovszky Rudolfról elnevezett stadionban, ami egyrészt simán (és göröngyösön is) megállná a helyét az NB I-ben, másrészt meg ugyanazt mondta róla a lefújás után (egymástól függetlenül) a két szakvezető, ami azért nem állandó tényező a világ labdarúgásában sem.
A Vasast egyébként alaposan megtépázta a koronavírus, sérültjeik is voltak (a klub drámai, meccs előtti bejelentését a blogbejegyzés aljára illesztem be változtatás nélkül), úgy tudom, az a mag, akik a mérkőzésre nevezve lettek, nagyjából csütörtökön edzettek együtt először, többen is nagyon hosszú napokig nem hagyhatták el az otthonukat az omikron miatt, melynek bizony már van lopakodó változata is és a szakemberek szerint mégsem hozza el a járvány végét (szerintem semmi nem fogja véglegesen, de ez már szintén egy másik történet).
Az első 20 perc egyértelműen a Diósgyőré volt. A lefújás után Kondás Elemér, a DVTK vezetőedzője megerősítette a kérdésemre adott válaszában, hogy előre eltervezték, hogy ilyen felfogásban kezdenek, azaz megpróbálnak minél magasabban labdát szerezni, míg Kuttor Attila, a hazaiak mestere (két igen kiváló szakemberről van szó) egyből elismerte, hogy a jelzett időpontban nem találták a ritmust, majd hozzátette, hogy azért, mert véleménye szerint NB I-es csapat ellen léptek pályára.
Egyébként Kondás is ezt mondta a Vasasról, és meg kell jegyeznem, jó kis sajtótájékoztató volt.
A Vasas meccsei után általában csak én szoktam kérdezni, az NB I-es mérkőzések után felváltva a Nemzeti Sporttal (üde kivétel volt ez alól a Derbi utáni konferencia, mert még egy-két médium szintén aktivizálta magát), és ez azért is van, mert az NS-nél is azt gondolják, amit én: az az újságíró ne járjon találkozóra, aki nem kérdez semmit, mert a mi szakmánk alapja a kérdezés.
A 10. percben járt a legközelebb amúgy a DVTK ahhoz, hogy megszerezze a vezetést, ekkor Könyves Norbert 10 méteres fejese után dupla kapufa sietett a Vasas megsegítésére. Könyves egyébként rengeteget és nagyon gyors tempóban dolgozott ezen a mérkőzésen is, bőven élvonalbeli minőségben.
A lefújás után, kint a főépület előtt láttam, hogy a menedzserével, Illés Zoltánnal beszélget, de szerintem csak azért nem nyargalászott akkor is megállás nélkül, mert tiszteletben tartotta, hogy atyai szintű jó barátja már inkább csak irányít és szervez, mintsem tempót diktál, ezért megkegyelmezett neki.
A Vasas először a már pedzegetett 20. percben veszélyeztetett, ekkor az angyalföldi rúgótechnika, Hinora Kristóf lőtt Bárdos Bence szorításából a 16-oson belülre érve, de a hárításért akár a testi épségét is feláldozni képes Póser Dániel remekül védett.
Meg kell jegyezni, a lüktető, nagy iramú, de azért hibákkal tarkított meccsen nagyon sokat lendített a hangulat, mert a diósgyőriekkel mellett az angyalföldiek is úgy szurkolták végig a meccset, mintha attól félnének, hogy életük végéig karanténban kellene maradniuk.
A pályán egyébként kemény küzdelem is volt, Berecz Zsombor és Oláh Bálint csatajeleneteit szerintem Sylvester Stallone bármikor és bármelyik Feláldozhatók filmbe bevághatná utólag is, vagy ami még jobb lenne, újabb rész forgatásához is felhasználhatná alapanyagnak.
A Diósgyőrben a téli igazolások közül a Kisvárdától megszerzett Lucas egyből olyan szintű központi szerepet kapott, mintha mindig is a DVTK-ért harcolt volna. A középpályán a tengelyből indult, kicsit kevesebbszer került a szélekre, mint ahányszor én azt észrevettem előző csapatában, ám talán így még több szervezési feladat hárult rá, mert amint újra kellett építeni a vendégek támadásait, egyből keresték újdonsült társai.
Szintén kezdett a DVTK-ban a 17 éves őstehetség Jurek Gábor, akiről csak annyit mondhatok, hogy ha Diósgyőr illetékese lennék, már most aláíratnák vele nagyjából egy 10 éves szerződést, ha meg NB I-es sportigazgató, akkor megpróbálnám átigazolni…
A Vasasban Ihrig-Farkas Sebestyén az egyetlen, aki más csapattól érkezett a télen és bevetették, ő a legvégén eldönthette volna a meccset a csukafejesével, ám már az is bravúr volt, hogy elérte a labdát.
Ihrig tavaly ősszel az akkor még NB I-es Budafok legjobbja volt, azon futballisták közé tartozik, akik nem azt a borzalmas tiki-takát erőltetik (add hátra, add oldalra, csak előre ne, mert abból gól lesz, miközben az a labdarúgás lényege és a szurkolók is azt szeretik), hanem átveszi a zsugát és igyekszik előre felé cselezni vagy kényszerítőből visszakapott zsugával az alapvonal (hogy beadjon, hiszen kétlábas szélső) vagy kapu felé törni, vagy 20 méternél messzebbről is kapura sütizni egy embereset…
Kicsit csalódást okozott, hogy a bringacseleit most nem vetette be, mert annyira szerettem volna leírni, hogy Majoros Árpád után ő lett az új angyalföldi Cristiano Ronaldo…
Nem tette meg, de ha én egyszer kitalálok valamit…
Róla is megkérdeztem Kuttor Attilát, aki azt mondta, csak pár napot tudott velük edzeni, de látszik rajta, ha minden rendben lesz vele, akkor hasznukra tud majd válni.
Kuttor elmesélte, miután szintén rákérdeztem, hogy a nagy teher ellenére, továbbra is az a tervük, hogy magyar és fiatal játékosokra is építsenek, ami igen becsületes, pláne az utóbbi.
És bizony mindkét csapat tényleg NB I-es teljesítménnyel rukkolt elő, de úgy, hogy az utolsó 20 perc meg a Vasasé volt, ezt meg Kondás Elemér ismerte el sportszerűen.
Azzal, hogy a két gárda ennyire fain teljesítménnyel rukkolt elő, bebizonyították azt, hogy az NB II azért borzasztóan nehéz, azért lehetetlen szinte látványos, élvezetes meccset játszaniuk ebben az osztályban, mert 1-2 kivételtől eltekintve minden gárda 10 emberrel védekezik ellenük és csak a játékuk elrontására koncentrál, ami a többi gárda szempontjából teljesen érthető, a labdarúgás, mint szórakoztató ipari termék szempontjából meg sajnálatos.
Azt viszont el kell ismernem, hogy régi álmomat, a középpályás védekezést és a betömörülés kötelező megszüntetését semmilyen szabályra hivatkozva nem lehet megtenni.
A meccsnek ízes pikantériát adott egyébként az örökifjú Feczesin Róbert és a diósgyőri fal, Hegedűs János remek párviadala. Feczesin nem szerzett gólt, de azért voltak lehetőségei, így kettőjük párviadala is döntetlennel végződött.
Mindkét játékosnak 7-es osztályzatot adtam volna, ha osztályoznék…
Eppel Márton csereként jutott szóhoz a vendégeknél, de a sok kihagyása és a betegsége után még van mit bepótolnia, és ezt nem csak én találtam ki, hanem a labdarúgáshoz nálam százmilliószor jobban értő Kondás Elemér (Kuttor Attila is ennyivel ért jobban hozzá nálam) is ezt mondta a kérdésemre válaszolva a lefújás után.
Akik adják a világ legfontosabb igazságát, hogy a magyar focinál nincsen fontosabb dolog a világon (és ez tényleg így van, nekem elhiheti mindenki), és látták a meccset vagy kint voltak a Fáyban, ráadásul nem befásult fikakirályok, azok tuti, hogy tök jól szórakoztak, még ha a két csapat szurkolói nyilván győzelmet kívántak ünnepelni.
A Vasas a bennmaradásért harcoló Csákvár vendége lesz a következő körben, a DVTK a középcsapatnak számító Siófokot fogadja.
Ha mindkét gárda még közelebb akar kerülni a táblázaton, és nem csak a véleményekben/tudósításokban az NB I-hez, akkor nyernie kell, mert az már a rajtnál is egyértelmű volt, hogy a két toronymagasan legesélyesebb csapat feljutása nem az egymás elleni mérkőzéseken dől majd el, mert azokért csak 6 pont jár összesen, hanem a többiek ellenin.
Márpedig az ellenfelek is látták, hogy milyen teljesítményre képes a Vasas és a DVTK is akkor, ha van területe futballozni.
Ami viszont még ennél is fontosabb a számomra az az, hogy magyar játékosokkal teletűzdelt klubcsapatok voltak képesek lázban tartani a közönséget az elsőtől az utolsó percig és ez nagyon fontos.
A Vasas és a Diósgyőr játékosai (és szurkolói)élvezhették a focit hétfőn este.
Ám ahhoz, hogy feljussanak, nem pengézniük, hanem szenvedve gürizniük kell majd a futballistáiknak.
Csak olyan játékosokat foglalkoztatva, akiknek az az érdekük, hogy valóban meglegyen az NB I-be való feljutás.
Mert ha nem így tesznek, akkor a többi csapat, mely rájuk feni/élesíti a fogát, nagyon csúnya sebeket tud majd rajtuk ejteni.
Akár végzeteseket is…
A Vasasnál tudnának erről bőven mesélni…
VASAS–DIÓSGYŐRI VTK 0–0
Illovszky Rudolf Stadion, 2259 néző. Vezette: Bognár Tamás (Buzás Balázs, Belicza Bence Péter)
VASAS: Jova – Szivacski, Litauszki, Iyinbor, Silye E. – Berecz Zs., Pátkai M. (Szilágyi Sz., 73.) – Hinora, Márkvárt (Hidi M. S., 73.), Radó (Ihrig-Farkas, 73.) – Feczesin. Vezetőedző: Kuttor Attila
DIÓSGYŐR: Póser – Eperjesi, Hegedűs J., Szatmári Cs. – Lucas – Németh M. (Eppel, 65.), Oláh B., Zsolnai R. (Bertus, 90.), Bárdos (Bokros Sz., 78.) – Jurek (Kispál T., 89.), Könyves. Vezetőedző: Kondás Elemér
Tabella a linkre kattintva érhető el
ÍME, A MEGÍGÉRT, MECCS ELŐTTI, DRÁMAI BEJELENTÉS A VASASTÓL:
„Sztojka Dominik és Molnár Zsombor bár meghívót kaptak az U19-es válogatott aktuális programjára, mely tegnap kezdődött, azonban két fiatal játékosunk még szerepel a mai keretben, így csak a mérkőzést követően csatlakoznak majd a válogatott programjához.
Múlt héten Szalai József visszakerült Angyalföldre Kecskemétről, illetve Ihrig-Farkas Sebestyén is szerződést írt alá, így mindkét labdarúgó szerepel a mai DVTK elleni keretben. Faragó Bálint személyében újoncot avathatunk, a Vasas Kubala Akadémia U19-es fiatal tehetsége először van keretben tétmérkőzésen.
Otigba Kenneth bal lábközépcsontja fáradásos törést szenvedett. Rehabilitációja zajlik, kezeléseket kap, a részterhelést megkezdhette, állapota folyamatosan javul.
Bobál Gergelynek Achilles-ín sérülése van. Jelenleg fizikoterápiás kezeléseket kap, terhelése fokozatos, rehabilitációjának hossza függ a további vizsgálatoktól.
Pekár László jobb oldali lágyékában fájdalomra panaszkodott. Az elsődleges képalkotó vizsgálatokból kiderült, hogy nincs izomsérülése, de a pontos diagnózishoz további vizsgálatokra van szükség.
Kapornai Bertalan és Terbe Botond esetében a szakemberek kardiológiai eltérést tapasztaltak. Mindkét játékos szív-MR vizsgálatra vár, egyelőre részterhelést kapnak.
Vida Máté vírusos mononukleózissal küzd, otthonában gyógyul. Visszatérése előtt további vizsgálatok lesznek szükségesek.
Balajti Ádám, Szatmári Lóránd és Birtalan Botond Kuttor Attila vezetőedző kérésére továbbra is a kerettől külön végzi a téli felkészülést. Birtalan Botond korábbi kardiológiai problémái miatt a napokban szív-elektrofiziológiai vizsgálaton vett részt, mely során a szakemberek katéteres ablációt hajtottak végre. A beavatkozással a szív ritmuszavarának kialakulásáért felelős ingerképző góc vagy kóros ingerületvezető pálya pontos helyének beazonosítása, majd annak katéteres hőkezeléssel való kiégetése, megszüntetése volt a cél. A műtét sikeresen lezajlott, Botondnak jobbulást és gyors felépülést kívánunk.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
