A rossz előérzetem sem jött be.
A magyar focit tartjuk a legfontosabbnak a szurkolás mellett, ezt azért fontos, mert azért más sportágak felé is ki szoktunk ám kacsingatni, mint gyakorlatilag majdnem mindenki. Éppen emiatt is gondoltuk azt, hogy karácsonykor egy-egy szép, nem magyar focival kapcsolatos emléket is megosztunk az olvasókkal.
Július vége és augusztus eleje között elég durván felborult a bioritmusom, mivel általában hajnali 3-kor keltem. A korai ébredésnek magyarázata is volt, méghozzá az OLIMPIA. Igen csupa nagy betűvel, ugyanis ezen az eseményen még mindig hősök születnek.
A hajnali ébredések miatt ezekben a napokban eléggé rákattantam arra az energiaitalra, amelyet Bruce Willis is reklámoz. A 21. századi Gombóc Artúr módjára ittam ezt a nedűt, nem számított, hogy hagyományos, gyümölcsös vagy cukormentes. Már azon sem lepődtem volna meg, ha a cég vezetősége Willis helyett engem kér fel a termékek népszerűsítésére…
Egyáltalán nem bántam meg, hogy eltértem a napi rutinomtól, ugyanis felejthetetlen sportélményekkel gazdagodtam. Pedig tartottam attól, hogy nézők nélkül milyen lesz az idei olimpia, ám a rossz előérzetem ellenére hamar túltettem magam ezen. Persze bízom benne, hogy többször nem kell ürességtől kongó lelátók előtt megrendezett olimpiát néznem.
Nehéz egyébként a magyar sikereket összeszedni, mert sportolóink Japánban is kitettek magukért. Az első aranyérmet Szilágyi Áron szerezte, aki zsinórban harmadik alkalommal állhatott a dobogó legmagasabb fokára az ötkarikás játékokon. Áron nem csak a sportteljesítménye miatt az egyik kedvencem, hanem azért is, mert a sikerek ellenére a földön maradt, a nyilatkozataira pedig mindig érdemes odafigyelni, hiszen nem a közhelyeket pufogtatja.
Szintén nagyot ordítottam, amikor kettős magyar győzelemmel zárult a férfi kajakosok 1000 méteres döntője. Bíztam abban, hogy nekünk is lesz olyan eredményhirdetésünk, amikor több versenyzőnk nyakába akasztanak medáliát, és ezen a futamon megvalósult az álmom. Kopasz Bálint állhatott a dobogó legmagasabb fokára, de szerintem Varga Ádám sem ezüstéremmel, hanem fehérarannyal gazdagodott.
Az olimpiának több varázsa van, az egyik az, hogy olyan sportágak is fókuszba kerülnek, amelyeket a hétköznapok során csak egy szűk réteg követ. Én is néhány perc után például karate szakértőnek gondoltam magam, ehhez pedig Hárspataki Gábor menetelése kellett. Hárspataki az elődöntőbe jutásról döntő összecsapásán egy másodperccel a vége előtt a parádés fejrúgásának hála fordított japán riválisa ellen, így rácáfolt arra a közhelyre is, hogy a magyarok a végjátékokat mindig elveszítik.
Lehetne még folytatni a sort, többek között Milák Kristóffal, aki 200 pillén adott leckét az egész világnak, a női és a férfi pólósokkal, akik a kisdöntőt sikerrel vették, Lőrincz Tamással, aki pályafutása végén az i-re feltette a pontot, de attól félek, hogy akkor jövő karácsonyig írhatnám az élményeimet.
Szavak helyett jöjjön egy videós összeállítás a tokiói hőseinkről, annyit megsúgok, hogy a libabőr garantált lesz mindenkinél:
A pandémia miatt általában rossz hírekről olvashatunk, most én egy jóval jövök az írásom végéhez közeledve: a következő olimpiára nem négy évet, hanem csak hármat kell várni.
Bruce Willis rajongóit is megnyugtatom, nem kértek fel arra, hogy én legyek annak a bizonyos energiaitalnak a reklámarca, így a filmsztár is fellélegezhet.
Boldog karácsonyt és sportsikerekben gazdag új évet kívánok!
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
