Végre egy picit átmehetek hozzád!
Szörnyű időket élünk.
Itt van ez a fránya, undorító, szemétláda vírus, és valóban itt van, már több, mint egy éve, ráadásul alapjaiban változtatta meg az életünket. Az apámat, aki a példaképem és a legjobb barátom is egyben, alig láttam az elmúlt egy évben, de az előbb hívott, hogy megkapta a védettségi igazolványát, ami hírtől egész egyszerűen szárnyakat kaptam és hamarosan, ha csak pár percre, de megyek is át hozzá, hogy megkérdezzem tőle személyesen (ő a lakása egyik végében lesz, én meg a másikban), hogy ugye verjük 5-tel a lengyeleket, San Marinót és Andorrát, meg arra is kérdezek, hogy ugye a Gera Zoliék megnyerik az U21-es Eb-t…
Viszont továbbra is üresek az utcák, nincsenek nyitva az éttermek, a kocsmák, már sajnos a boltok sem, néhány kivételtől eltekintve, és az emberek már jó ideje elkezdték elkerülni egymás társaságát, zárt térben pláne, de már a nyílt utcán is.
Ismerkedni is eléggé necces manapság…
És ami a legszörnyűbb, az őszinteség helyébe is a félelem lépett.
Mert rengetegen nem vallják be, ha pozitív tesztet produkáltak erre a rohadék vírusra, mert félnek a megbélyegzéstől is.
Így vannak ezzel egyébként a szakmámban is (az nb1.hu-nál szerintem a három szerkesztőmből ketten legalább átestek már rajta, de látok rá esélyt arra, hogy valamikor én is, mert szerintem nálam több helyre ember nem ment az elmúlt egy évben, de nem vettem eddig észre magamon semmit és pozitív tesztet sem produkáltam még soha), de csak egy-két médium adott arról jelentést, hogy náluk mi történt vagy történik.
A focicsapatokon is végigment már a koronavírus, de még mindig vannak, akik nem adnak teljes tájékoztatást, nyilván a megbélyegzés miatt, pedig a szurkolóknak és a közvéleménynek is joguk van tudni az igazat.
„Betegség miatt vannak hiányzások”, lehetett olvasni többször is, de egyből lehet tudni, hogy mi az a betegség.
Ennél pár fokkal rosszabb, amikor semmilyen tájékoztatás nincs, csak azt lehet tudni, hogy sajnos vannak edzők, játékosok, akik hetek óta nincsenek ott a meccseken.
És szörnyű, hogy ez azért van, mert a tanulatlan, egyesek anyagi érdekei miatt megvezetett vírustagadók a hangosabbak ebben a szörnyű helyzetben, annak ellenére, hogy ők vannak kevesebben. Miattuk van a leginkább az, hogy emberek, szervezetek inkább a mély hallgatásba menekülnek, mert félnek a megbélyegzéstől, az ilyenek nevetséges, internetes fenyegetéseitől.
Márpedig, ha a lélek fél, az gyengíti a testet, ami soha nem jó, pláne betegségek, járványok idején.
Mindezt azért meséltem el, mert kora reggel Ádám Krisztina, a Vasas sajtófőnöke, aki Nagy Miklós sportigazgató talán legjobb igazolása volt már évekkel ezelőtt, küldött egy linket.
A link egy cikkre mutatott, amit már többször is el kellett, hogy olvassak, azért nem volt még egyből publikálva.
A cikkben a Vasas részletesen ír az elmúlt egy évéről, ami úgy kezdődött el, hogy az NB II-es bajnokság lezárása miatt, hiába volt az addigi 2020-as eredmények alapján a legjobb a másodosztályban, végül nem juthatott fel az élvonalba.
Amiért nem az a Budafok a hibáztatható (és ennek többször is hangot adtam már), amelyik gárda korábban verte a még tulajdonosváltáson át nem esett Vasast és vezetett előtte hét ponttal (a piros-kékek a váltás és a keret megerősítése után kezdtek el jobban szerepelni 2020-ban), pláne úgy, hogy Bélteky Róbert tulajdonos, aki az Ausztráliában érvényes korlátozások miatt másfél éve nem találkozhatott a csapatával, levélben kérte az MLSZ-t, hogy a Vasas is jusson fel az élvonalba, az NB I-ből meg csak egy kieső legyen, a menthetetlen Kaposvár…
Szóval a Vasasnak is nagyon kemény egy éve volt, a vírus és sérülések miatt volt, hogy 15 játékos nem lehetett ott egy-egy adott mérkőzésen.
És akkor most jöjjön a kiemelten őszinte összefoglaló, változtatás nélkül, de annyit még szeretnék jelezni, hogy az nb1.hu kollektívája mindenkinek a világon tiszta szívből kívánja, hogy legyen egészséges, és mindig legyen az.
ÍME, A VASAS BESZÁMOLÓJA:
Az ezerarcú szörnyeteg
Embert próbáló egy év a koronavírus árnyékában.
Tesztelés hetente többször, önkéntes karantén, folyamatos lázmérés és fertőtlenítés, félelem az eleinte csak banálisnak tűnő tünetek okán, majd a pozitív teszt utáni döbbenet és sokk, küzdelem – szerencsés esetben – otthon, a négy fal között, hogy aztán hosszú várakozás és vizsgálatok sora után egészségesen térhessünk vissza a pályára. Nagyjából ez jellemezte egy profi sportoló életét az elmúlt esztendőben, ha kifejezetten csak magát a fertőzést és annak szövődményeit, következményeit helyezzük fókuszba.
A Vasas labdarúgásában sem volt ez másként, 2020 tavasza óta 28 játékos és stábtag esetében zárult pozitív eredménnyel a Covid-teszt, sőt van olyan játékos, akinél az alig egy év alatt már másodszor jelenik meg a járvány. Kalmár Olivér egyike volt azoknak a labdarúgóknak, akik tavaly ilyenkor átestek a fertőzésen, ám a fiatal játékos két héttel ezelőtt újra pozitív tesztet produkált.
– Nagyon nehéz időszak ez számomra, hiszen egyedül élek, ez a tíz nap pedig betegen sokkal hosszabbnak tűnik. Még mindig pozitív a tesztem, időbe telik majd a visszatérésem, de ismerem a folyamatot, a protokollban előírt vizsgálatokon tavaly is részt vettem. Sajnos akkor eltérést mutatott a vérképem, így alapos kardiológiai kivizsgáláson estem ám, utána elővigyázatosságból csak fokozatos intenzitással vehettem részt a munkában. Most is az motivál, hogy minél hamarabb negatív legyen a tesztem, visszatérhessek a pályára és újra a csapattal edzhessek.
Olivér mellett több labdarúgónk is átesett a fertőzésen, ám a tavalyi év második hulláma már – a tavaszi néhány esethez képest – tömegesen söpört végig csapatunkon, előfordult, hogy a nyári-őszi edzéseken csak a keretünk fele tudott részt venni. A tünetek alapján és a betegség lefolyását tekintve teljesen eltérő kórképekkel találkoztunk. Volt, aki teljesen tünetmentesen vészelte át a karantén időszakát, így Ivan Rados saját maga is meglepődött, mikor a tesztje pozitív lett, azon pedig főleg, hogy mindezek ellenére csak a 20. napon lett először negatív a vizsgálat eredménye.
– Valóban nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy elkaptam a fertőzést. Este jött a telefon, hogy pozitív lett a tesztem eredménye, miközben az égvilágon semmilyen tünetem nem volt. Természetesen azonnal karanténba vonultam, s talán ezt viseltem a legnehezebben, hiszen a családom, a gyermekeim vidéken élnek, távol voltam tőlük annak érdekében, hogy megóvjam őket a betegségtől, ez sikerült is, egészségesek maradtak. A csapattársaim nagyon segítőkészek voltak, tudták mennyire nehezen tűröm az egyedüllétet, a bezártságot, Vernes Ricsi volt az, aki segített a bevásárlásban, de szigorúan fizikai kontakt nélkül. Emlékszem, mindig csak letette az ajtóm elé, amit hozott nekem, ami talán apróságnak tűnik, de emberileg nagyon sokat számított akkor.
Feczesin Róbert már nem volt ilyen szerencsés, támadónk esetében számos tünet jelentkezett, a visszatérése is elhúzódott, a koronavírus-járvány pedig családjának arra az időszakára is rányomta bélyegét, amit talán minden férfi a legjobban vár életében: októberben gyermeke, Noel születésénél nem lehetett jelen.
– Több szempontból is fájó pont ez számomra, életemnek abban a szakaszában lettem beteg, amit apaként a leginkább vártam, olyan szituációban nem lehetettem a párommal, amikor a leginkább szüksége lett volna rám. Nagyon sokáig nem tudtam a családom mellett lenni, a pálya közelébe sem mehettem, összesen négy hétig voltam pozitív. Hőemelkedéssel, levertséggel, illetve a szag- és ízérzékelés elvesztésével megúsztam a tüneteket, de a többhetes kihagyás alaposan kihatott a teljesítményemre. Szigorúan betartottam az orvosi utasításokat, fokozatosan tértem vissza a sportba, de szinte majdnem ugyanannyi idő kellett az állóképességem visszanyeréséhez, mint amennyi idő maga a betegség lefolyása volt. Nehéz volt utolérni magam, kellett néhány hét, mire végre hasonlítani kezdtem eredeti önmagamhoz.
A koronavírus-járvány második, őszi hulláma után úgy tűnt, talán végleg búcsút inthetünk a fertőzésnek, legalábbis csapaton belül. A 2021-es év panaszmentesen indult, a sorozatos tesztelés ellenére sem detektáltunk új esetet. A korábbi folyamatos negatív teszteredményeket követően azonban hármas csapás érte a csapatot: Nagy Miklós sportigazgatónál, Schindler Szabolcs vezetőedzőnél és Lippai József kapusedzőnél is koronavírusra utaló tünetek jelentkeztek, a vizsgálatok pedig sajnálatosan pozitív eredményt mutattak. Kapusedzőnk már a Szolnok elleni találkozón sem lehetett jelen, esetében rendkívül agresszív módon támadott a vírus.
– Aki ismer engem, az tudja, mennyire optimista és bizakodó ember vagyok, most mégis őszintén azt érzem, engem nagyon pofán vert az élet. Számtalan negatív teszt után nyugodt voltam, a körülöttem élő játékosok 80 százaléka szinte tünetmentesen átesett a víruson, valóban azt éreztem, hogy nekem semmi bajom nem lesz. Közel három héttel ezelőtt egy csütörtöki napon teszten voltam, de még meg sem érkezett az eredménye, már az éjjel gyanús volt, rettenetesen izzadtam. Reggel pozitív is lett a tesztem, a kálvária pedig olyan erővel indult meg, mint akit agyonvertek. 39 fok fölé szökött a lázam, ami 12 napig ott is maradt. Csak akkor tudtuk 38 fok alá vinni a testhőmérsékletemet, ha a teljes testemet vizes ruha borította, a lázcsillapítók semmit sem értek. Alvásról szó sem lehetett, hiszen bármerre dőltem, mindenem fájt. Talán a legjobb hasonlat, mint mikor elesel a betonon, leégeti a bőröd és a legpuhább ágynemű érintése is szörnyen fáj, mindez 12-13 napon át. Áldja az Isten azt, akinek csak eltűnik a szaglása, mert nekem éppen az ellenkezője állt fenn, elviselhetetlen büdös kámfor szagot éreztem, ami miatt az étvágy azonnal világgá szaladt. Éreztem a torkomban, az orromban, mindenhol, egy falat sem ment le, 10 kilót fogytam 12 nap alatt. Őszinte leszek, fogalmam sem volt, hogy mi lesz a vége, aggódni kezdtem, hogy talán infúziós kezelésre lehet szükségem, bevallom nagyon féltem a kórháztól. A 13-14. nap környékén lejjebb ment a lázam, kezdett eltűnni az a büdös szag, végre pár falatot enni is tudtam, de borzasztóan rosszul esik. A 18. napnál tartok, gyenge vagyok nagyon, de talán már látom a kiutat, annak ellenére, hogy pozitív vagyok még mindig.
Nagy Miklós sportigazgató esetében kapusedzőnkkel szinte teljesen megegyező tünetekkel jelentkezett vagy inkább robbant be a koronavírus. Bár közel húsz éve nem volt komolyabban beteg klubunk sportigazgatója, kiváló fizikai állapotát pedig rendszeres sporttal tartja fenn, hiszen a mai napig futballozik, mégis hasonlóan súlyos lefolyású volt nála is a vírus. Nagy Miklósnál és Lippai Józsefnél talán kicsit szerencsésebb volt Schindler Szabolcs, vezetőedzőnk esetében a vírus stábtagjaihoz képest enyhébb lefolyású volt, bár még mindig nem térhetett vissza a csapat élére. A Szolnok elleni találkozón még jelen tudott lenni Schindler Szabolcs, ám a Gyirmót FC Győr elleni bajnoki mérkőzésen már nem ülhetett a kispadon. Csapatunk – vezetőedző, kapusedző és sportigazgató nélkül – Tóth András pályaedző irányításával illetve Gaál Miklós erőnléti edző segítségével várta a Gyirmót elleni találkozót. Két utóbbi stábtagunk második hete készül a játékosokkal a folytatásra, s talán azért is maradtak "lábon", mert ősszel mindketten átestek a fertőzésen.
Az a tény, hogy az elmúlt egy év alatt összesen 28 Vasas-játékost és stábtagot érintett a koronavírus-járvány, sajnos nem mondható ki múlt időben. A vírus harmadik hullámában csapatunkban újra tömegessé vált a fertőzés, a fent említett stábtagokon kívül a játékosok közül többen is koronavírus miatt szenvednek. Kalmár Olivér mellett a hosszú sérülés utáni rehabilitációját végző Kleisz Márk tesztje is pozitív lett, a válogatott meghívó pedig azonnal érvényét veszítette Szilágyi Zoltán esetében, aki az U21-es Eb-re készülő keret meghatározó tagja lett volna, de az összetartás előtti napon – éppen a Gyirmót elleni találkozó előtt – betegedett le. Sajnos a névsor folytatódik, ráadásul olyan nevekkel, akik a Vasas labdarúgásának alapembereiként érezhetően hiányozni fognak: Berecz Zsombor, Pátkai Máté és Silye Erik is pozitív tesztet produkáltak.
Annyi bizonyos, hogy akár tünetmentesen, akár enyhe-mérsékelt vagy netán súlyos tünetek álljanak fenn, sajnos a fertőzés szövődményeként kialakulhatnak szervi elváltozások, ezért elkerülhetetlen, hogy játékosaink alapos orvosi vizsgálatok után, kellő odafigyeléssel, mindenképpen fokozatosan, folyamatos ellenőrzés alatt térhetnek csak vissza korábbi életritmusukhoz, majd az aktív sporthoz.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
