Kikérdezték az új vezetőedzőt.
ÍME, A DVTK NB1.HU-NAK KÜLDÖTT KÖZLEMÉNYE:
Zoran Zekics első teljes diósgyőri munkanapján beszélt a labdarúgó és edzői pályafutásáról, illetve a DVTK-nál rá váró hatalmas kihívásról.
Csütörtökön neveztek ki a DVTK vezetőedzőjének, az első napon az öltözőben beszéltél a játékosokkal, pénteken délelőtt pedig megtartottad az első edzést is. Milyenek az első benyomások?
Örömmel jöttem Diósgyőrbe, mert imádom a munkámat. Sok jó dolgot láttam és természetesen sok problémát is. Minőségi játékosaink vannak, akiknek csapatként kell játszani, mert eddig nem így volt, és ezt sürgősen meg kell változtatni. Dolgozni és küzdeni kell minden nap, és azon gondolkodni, hogyan tudunk nyerni, mert tavasszal sok győzelemre lesz szükségünk.
Labdarúgóként szép pályafutást tudhatsz magad mögött, melyik volt karriered legszebb időszaka?
Amikor még fiatal voltam, és semmire nem volt gondom, csak játszottam. Komolyra fordítva: 27-28 éves koromban a Kamen Ingrad támadójaként a horvát bajnokság egyik legeredményesebb csatára voltam, számításba vettek a válogatott bő keretében, majd izraeli bajnok lettem, szívesen gondolok vissza erre az időszakra.
A fiatalabb edzők közé tartozol 46 évesen, mégis már 10 év munka a hátad mögött. Mikor döntötted el egyáltalán, hogy edző leszel?
Emlékszem rá, a Dinamo Zagreb csapatában játszottam, és mintegy 30 éves lehettem, amikor eldöntöttem. A következő évben elkezdtem az edzőképzést, megszereztem a B-, majd az A-licencet is, és közben elkezdtem dolgozni (mára már természetesen rendelkezik UEFA PRO-licencel is – a szerk.). Egy amatőr klubban játékos-edző, sőt minden más is voltam. Kemény időszakot éltem át, de nagyon élveztem, mert a fiatal csapatunkkal, akik a játék szeretete miatt játszottak a 4. osztályból a 2. osztályig léptünk előre. Ante Čačić, a későbbi szövetségi kapitány mellett folytattam a NK Sesveténél, ami gyakorlatilag a Dinamo Zagreb második csapata, majd Moldovában vállaltam munkát a Sheriff Tiraspol akadémiai igazgatójaként, és a második csapat vezetőedzőjeként. Szeretem a kihívásokat, ezért örömmel fogadtam a moldáv csapat megkeresését.
A moldovai bajnoki bronz és kupagyőzelem után elég nagy kihívás lehetett átvenni az NK Osijek csapatát is.
Valóban, a csapat a tabella utolsó helyén állt, a játékosok hat hónapja nem kaptak fizetést, de megmutatták, milyen karakterük van, az utolsókig küzdöttek, és végül kiharcolták a bennmaradást.
Ezek szerint hasonló volt a helyzet, mint most Diósgyőrben?
Hasonló, ugyanakkor teljesen különböző. Jelenleg a DVTK is utolsó helyen áll, de a körülmények teljesen mások. Eszéken nem volt jövőkép, gyakorlatilag semmi nem állt rendelkezésre, még vitaminokat sem kaptak a játékosok. Diósgyőrben viszont minden feltétel adott a sikeres szerepléshez. Semmi sem lehetetlen, ha a srácok az öltözőben elhiszik, hogy együtt sikerülhet, és küzdenek a klubért, a városért.
Eszék közel esik a magyar határhoz, mennyire követted a magyar labdarúgást?
Az NK Osijek csapatával rendszeresen jártunk Magyarországra, élénken emlékszem a PAFC és a Videoton elleni edzőmeccsekre. Évről évre érezhető volt, hogy fejlődik a bajnokság, egyre jobb képességű külföldieket igazoltak a klubok. Természetesen azt is tudom, hogy a magyar válogatott kijutott az Európa-bajnokságra, a Nemzetek Ligájában feljutottak az A-csoportba. Ez is csak arra bizonyíték, ha keményen dolgozol, akkor végül bármi elérhető.
Az első edzésre kilátogató diósgyőri legendák közül Salamon József egyetlen szóval jellemezte a foglalkozást: zajos.
Tényleg az volt, mert temperamentumos személyiség vagyok. A labdarúgás olyan érzelmek nélkül, mint a leves só nélkül: fogyaszthatatlan. Néha többet, néha kevesebbet kiabálok, de számomra az egész nap az edzésről szól, ezért a pályán töltött egy-két óra a csúcs. Én is vallom, a mérkőzést nem hétvégén, hanem a szorgos hétköznapokon lehet megnyerni.
Milyen DVTK-t szeretnél látni a pályán?
Az biztos, ha küzdesz, ha futsz, ha játszol, ha folyamatosan azon jár az eszed, hogyan érd el a célodat, akkor sikerülni fog. Még nem ismerem olyan alaposan a csapatot, hogy részleteiben is válaszolni tudjak erre a kérdésre, mert elsősorban nem az a fontos, én mit szeretnék látni, hanem az, hogy a csapat milyen játékra képes. Alapvetően a 4-3-3-as felállás híve vagyok, és 4-2-3-1-ben is szívesen pályára küldöm a csapatot, de sokkal fontosabb, hogy a játékosok melyik formációban tudják kihozni magukból a legtöbbet. Az is egyértelmű, hogy a bennmaradáshoz pontokat kell szerezni, a győzelemhez pedig nem elég csak védekezni, tudni kell, hogyan támadjunk, és az átmenetekkel is tisztában kell lenni. Mindez együtt vezet sikerhez. Egyértelmű, hogy győzelmekre van szükségünk, minden más ezután kezdődik.
Kik lesznek a munkában segítségedre?
Két horvát szakember érkezett velem: Mario Kuics másodedzőként, Marko Matijevics erőnléti edzőként segíti a munkám, akikkel már Eszéken és Tiraspolban is együtt dolgoztam. A stáb tagja marad Andrusch József és Dobos Attila is.
A szombati edzőmérkőzés még nem az eredményről szól, mit vársz a csapattól?
Ezzel nem értek egyet, minden meccs az eredményről szól, már csak azért is, mert mentálisan fel kell készülnünk a következő 18 mérkőzésre. Ha az edzőmeccsen megtanuljuk a győztes mentalitást, akkor a tétmérkőzésen is nagyobb esélyünk lesz a sikerre. De továbbmegyek, az edzésen is győzni kell. Amikor otthon a fiammal játszottam, néha már sírt, de nem hagytam magam, hiszen győzni akartam. Ezt szeretném látni a játékosoktól is. Ezen túl szombaton azokat a játékelemeket szeretném látni, amiről már beszéltünk az öltözőben, illetve várom, hogy jöjjenek a felszínre azok a problémák, amit ki tudunk javítani a jövő héten. A következő hétvégén még játszunk egy mérkőzést a Mezőkövesd ellen, utána pedig élesben megy minden.
Kevesebb, mint két hét maradt az első bajnoki mérkőzésig, pedig nem csak az FTC-t, hanem a teljes magyar mezőnyt meg kell ismerni.
Az FTC elleni mérkőzésre készülünk, de az azt követő vasárnap már Pakson játszunk, és sorban jön a többi ellenfél is, ezért mindenre fel kell készíteni a csapatot. Néha több energiát kell fektetni a védekezésbe, máskor az átmenetekbe, megint máskor a labdabirtoklásba, ahogy azt a mérkőzés kívánja, ezen a szinten már minden helyzetre tudni kell reagálni. A legfontosabb a saját játékunk, mert hiába elemezzük ki az ellenfelet, és találjuk meg az ellenszert. Jó lenne, ha több idő állna rendelkezésre felkészülni az első bajnokira, de nincs több időnk. Hétfőtől már az FTC ellen készülünk, alaposan feltérképezzük az ellenfelünket. A Dinamo Zagreb ellen láttam őket, kiváló csapat, de nekünk most elsősorban saját magunkra kell figyelni, és azt kell begyakorolni, hogyan játsszunk az FTC ellen. Az ellenfelünk a találkozó favoritja, azonban nekünk nincs más választásunk, csak az, hogy pozitív mentalitással menjünk a küzdelembe.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
