Góllal, gólpasszal debütált – beszélgetés a DVTK nyári igazolásával

Egész egyszerűen nem átlagos!

 

Sem abban, amit a pályán művel, sem abban, ahogy nyilatkozik. Karakán egyéniség, akinek megvan a véleménye és el is tudja mondani azokat. Technikás, jó játékos, aki meccseket képes eldönteni, de tudni kell vele bánni és beszélni. Játszott már a fővárosban (jobban meg lehetett volna becsülni Kispesten), valamint az egyik legfontosabb vidéki fellegvárban, Zalaegerszegen. Most a magyar labdarúgás szempontjából szintén megkerülhetetlen Diósgyőr játékosa, első hazai meccsén, amikor először volt kezdő új klubjában, góllal és gólpasszal, illetve a rá jellemző játékkal és hozzáállással mutatkozott be.

 

Vernes Richárddal beszélgettünk.

 

Budapest, Zalaegerszeg, Miskolc. Mi a különbség közöttük a városok lakosainak a focihoz való hozzáállásában?

Fővárosban három nagy szurkolótábor van, megoszlik a város figyelme, Zalaegerszegen és Miskolcon kisebb összességében a közeg, de közelebb vannak a csapathoz az emberek és mindenki egy csapatot szeret.

 

Többet találkozol vidéken a drukkerekkel?

Miskolcon még csak egy hazai meccset játszottam, így még nincsenek szurkoló ismerőseim. Tavaly Zalaegerszegen nagyon rossz volt a hangulat. Pedig ott is nagyon jó szurkolás lehetne mindig. Viszont elvárták a jó teljesítményt, de a sikertelenség rányomta a bélyegét a mindennapokra. Viszont beszéltem a volt társaimmal a Siófok elleni, vasárnapi meccsük után, amit a legvégén húztak be, és elmondták, ha nincsenek ott annyian a szurkolók, akkor nem nyernek. A Zalaegerszeget a drukkerek hajszolták bele a győzelembe Siófokon! Tavaly – és ez is biztos -, miattuk maradtunk bent. Amikor megjelentek nagyon sokan a sorsdöntő, MTK elleni meccsen, tudtuk, hogy nem okozhatunk csalódást. Olyan segítséget kaptunk tőlük, hogy így is lett. Akkor sem hagytak minket magunkra, amikor vesztésre álltunk, pedig akkor az abban a pillanatban a kiesésünket jelentette.  Szerencsére csak átmenetileg.

 

Szurkolói szempontból szemlézgetve a dolgokat kijelenthetjük, az egyik legjobb helyre kerültél a nyáron.

Igen! A diósgyőri Magyarország egyik legnagyobb és legjobb tábora, ellenfélként is megtapasztaltam már ezt többször is. A Fradi elleni, idegenbeli meccsünkön is átélhettem, mire képesek. Vereséget szenvedtünk, de hangosabbak voltak, mint a hazai drukkerek. A rossz eredmény ellenére, végigszurkolták a mérkőzést, le a kalappal előttük. A Puskás Akadémia ellen, amikor kettővel ment az ellenfél, szomorúak voltak, de ezen a meccsen is olyan volt a biztatás, hogy végül sikerült egyenlítenünk. Megérdemelték volna, hogy begyötörtjük a harmadik, győztes gólt is, de ez sajnos nem sikerült.

 

Most spanyol szakember, Fernando irányít, előtte dolgoztál együtt az olasz Marco Rossival is. Egy kalap alá lehet őket venni úgy, mint latin térségből érkezett szakembereket, vagy különböznek egymástól?

Teljesen mások, de mindketten kiváló szakemberek. Rossinál agresszívabban kellett játszanunk, hálás vagyok azért neki, hogy először ő szavazott nekem rendszeresen bizalmat, Fernando kicsit lazább, közelebb van a csapathoz minden szempontból, mert nemrég még játékos volt. Rossi viszont szigorúbb. Viszont mindketten megkövetelik, amit meg kell, Rossi habitusát viszont páran nehezebben viselték. Fernando hibák esetén is próbál pozitívan segíteni. Rossinál „órákon át tolódtak a védők edzésen”. Rossi védő volt, taktikusabb, Fernando viszont a rövidpasszos, technikás focit szereti. Minél eltérőbb edzők játékosa vagy, annál több mindent tudsz ellesni. 

 

Az élmezőnyben vagy középen van a Diósgyőr helye a jelenlegi NB I-ben, vagy megint csak a bentmaradás kiharcolásáért küzd majd a csapat?

A város és a klub is jó csapatot érdemel, olyat, amely legalább az Európa-liga indulásért harcol. A Fradi és a Vidi kiemelkedik a mezőnyből, a többiek sorsa attól függ, mennyire vannak egyben a csapatok és mennyire szerencsések. A Honvédot a költségvetése miatt mindenki a középmezőnybe várta, aztán a Vidi és a Fradi előtt bajnokok tudtak lenni.

 

A Diósgyőr, sok csapattal ellentétben, nem szakosztály, hanem anyaegyesület. Mennyiben más ilyen jellegű klubnál focizni?

Profi körülmények vannak. Minden edzésen van fotós, a szurkolók a mindennapokat konkrétan nyomon követhetik, nemcsak rólunk, hanem az egész egyesületről. Két-három naponta találkozunk gyerekekkel, akik érdeklődnek a Diósgyőr iránt. Megnézik az edzéseinket, beszélgetünk velük, remek találkozásokon veszünk részt. Nyugodtan kijelenthetem, a Diósgyőr egy nagy és remek sportcsalád!