Kovács Dávid a közösségi oldalán sejtelmes bejelentést tett.
A napokban 35. születésnapját ünneplő támadó hosszú éveken át szolgálta a Budafokot, és a Promontor utcai közeg egyik ikonikus alakjává vált. Pályafutása során több mint 300 mérkőzésen szerepelt, ezeken 100-nál is több gólt szerzett.
Kovács alázatával, elhivatottságával és hűségével mélyen belopta magát a dél-budai szurkolók szívébe. A 2019/20-as kiírásban 15 találattal a másodosztály gólkirálya lett, és kulcsszerepet játszott abban az idényben, amelynek végén a Budafok 74 év után feljutott a magyar élvonalba.
Ultrák búcsúja
A közleményekben eleve erős Ultras Promontor is elbúcsúzott a kedvenctől:
„Köszönjük, Kokó!
Több mint 10 év. Rengeteg meccs, felejthetetlen gólok, csúszás-mászás a pályán, küzdelem a budafoki címerért.
Kokó, a pályán talán utoljára látunk, de a lelátón, közöttünk mindig van helyed. A Promontor utcai szurkolótábor nem felejt. A hűséged, az alázatod, a szíved-lelked itt marad Budafokon.
Visszavonulsz, de közénk mindig tartozni fogsz. Ha eljössz egy sörre, ha csak kinézel a meccsre, tudd: a budafoki család tárt karokkal vár. Egy vagy közülünk!
Voltál, vagy és leszel is a miénk.
Egyszer budafoki, mindig budafoki!
Hajrá Budafok, köszönünk mindent Kokó!”
Íme, a kiesés utáni bejelentés:
A fővárosi csapat kiesése után az ultrák érzelemdús közleményt adtak ki
A legenda elköszönése
Kovács Dávid bejelentése:
„Egyszer valaki feltett nekem egy kérdést: „Amikor hazaérsz, bele tudsz nézni a tükörbe?”
Akkor még fiatal voltam, és nem igazán értettem, mire gondol. Ma már tudom.
Most, hogy egy korszak lezárul az életemben, a válaszom egyértelmű: igen.
Tíz év hosszú idő. Egy olyan utazás, ami alatt együtt indultunk el a hegy aljáról, és eljutottunk egészen a csúcsig. Rengeteg emléket, sikert, örömöt és felejthetetlen pillanatot kaptam ettől az úttól.
Sok ember arcára sikerült mosolyt csalnunk egy-egy hétvégi győzelem után. Talán ettől ilyen különleges a labdarúgás…
Egy szép csel, egy tökéletes passz, egy utolsó percben szerzett gól – és amikor felnézel a lelátóra, látod az emberek arcán azt az örömöt amit ezzel okoztál…még ha csak néhány másodpercre is, de részese lehettél valami különlegesnek.
Ez egy leírhatatlanul gyönyörű érzés.
De most elérkezett a búcsú ideje.
Kedves szurkolók, stábtagok, csapattársak, edzők, vezetők és mindenki, aki valaha részese volt a BMTE családnak!
Köszönöm ezt a 10 évet. Nélkületek soha nem valósulhatott volna meg az álmom. Nem így szerettem volna elköszönni, de sajnos nem minden történet ér véget happy enddel.
A szívem egy része örökké budafoki marad, és mindig mosollyal fogok visszaemlékezni erre a hihetetlen, érzelmekkel teli évtizedre.
Biztos vagyok benne, hogy még találkozunk. Talán már nem a pályán, hanem a lelátón – de ugyanazzal a szenvedéllyel és lelkesedéssel fogom kiabálni:
Ez Budafok! Ez Budafok!”
