Nem voltunk egyedül...

Nem állt meg az élet Liverpoolban a Southampton legyőzése után, mivel kedden már újabb csata vár a csapatra, ezúttal a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában, a PSG ellen. A vasárnap így nem a pihenésről szólt Szoboszlaiék számára,  ellátogattunk hát a Liverpool edzőközpontjához, ahol sok érdekességet tapasztaltunk. Meglepő helyről, az AXA Training Center portásától érkezett kis segítség is, aki jó pár kulisszatitkot megosztott velünk.

A Soton kipipálva…

Szemmel láthatóan mindenki hamar továbblépett Liverpoolban a Southampton 3-1-es legyőzésén. Hiába vezettek az utolsó helyezett vendégek, a bajnoki címre törő vörösök négy perc alatt fordították a maguk javára az előzetesen könnyűnek ígérkező meccset – ennyi idő alatt állt helyre a világ rendje. Merthogy a stadionban ezt lehetett érezni.

Rendben, van Dijkék talán a megszokottnál frusztráltabbak voltak, amíg a feszültség tartott, azaz amíg nem szereztek vezetést, de ahogy a dominanciájuk gólokkal párosult, úgy nyugodott meg mindenki az Anfielden. A vesztes fél pedig úgy törődött bele, hogy végül ma sem történik csoda, Arne Slot legénysége a legjobb.

A találkozó lefújása után extrán rövid ünneplés volt a pályán és a nézőtéren, és már a következő nagy csata, jelen esetben a PSG elleni BL-visszavágó volt fókuszban. Az Anfield lelátói pillanatok alatt kiürültek, a biztonságiak diszkréten jelezték, hogy keddig, a következő meccs időpontjáig nincs itt semmi látnivaló. A stadion környékén is percek alatt zártak be a büfékocsik, a megmaradt relikviákat még gyorsan kiszórták az árusok, magam is vásároltam három Szoboszlai-sálat, darabját 2400 forintnak megfelelő összegért.

A szurkolók a stadionból a környékbeli pubokba csoportosultak át. Ők még azért ünnepeltek egy-két-három sör mellett. És persze álmodoztak a PSG elleni újabb habkönnyű diadalról. Szoboszlaiék viszont a másnapra készültek. Na, nem olyanra, mint a kocsmákban ragadt rajongóik…

Másnap

Kollégámmal és egy Angliában élő barátommal valahol a szurkolók és a játékosok meccsreakciói között húzhattuk meg a határt: diszkréten néztünk bele a liverpooli éjszakába, így könnyű volt a viszonylag korai, vasárnap reggeli ébredés. Munkatársam napja ígérkezett izgalmasabbnak, ő ugyanis – több honfitárs kollégával együtt – a Liverpool edzőközpontjába (és akadémiájára) volt hivatalos. Az majd a héten kiderül, hogy miért…

Természetesen a barátomat és engem is hajtott a kíváncsiság, így reggel 9-kor mi is buszra pattantunk Gaál Tamással, hogy megnézzük, hol töltik Szoboszlaiék a meccseken kívüli idejük javát. Egy óra buszozást és öt perc sétát követően a belvárostól 14 kilométerre található AXA Training Centernél találtuk magunkat. A Kirkbyben lévő komplexumot 2017-től kezdve bővítették ki és újították fel. Az első csapat végül 2020 novemberében tudott beköltözni az addig csak az ifjúsági csapatoknak otthont adó, kívülről nézve nem túl hivalkodó, egyben modernnek tűnő létesítménybe.

Természetesen nem teljesen ugyanolyan a hely, mint az MLSZ Telkiben található edzőközpontja, de az érzés hasonló: csendes, nyugodt, ugyanakkor teljesen emberközeli környezet egy szép lakóövezet és sok zöld terület mezsgyéjén. Semmi felhajtás. Miért is lenne? Hiszen csak a hatszoros BL-győztes Liverpool játékosai élik itt a mindennapjaikat…

Szoboszlai dobogón az érkezők sorában

Helyi idő szerint délelőtt 10:30 körül magára hagytuk Tamást, és Péter barátommal úgy döntöttünk, hogy meglessük Szoboszlaiék érkezését, akik a sűrű program miatt ezúttal sem pihentek. Regenerációs tréningre jöttek. A játékosoknak fenntartott parkoló tíz perc sétára volt a vendégek bejáratától, ahova eredetileg érkeztünk.

Voltak szurkolók, szám szerint két fiatal fiú, akik minket is megelőzve már ott voltak, hogy egy-egy pillantást vethessenek kedvenceikre. Némileg szomorúan vettük tudomásul, miután beszédbe elegyedtünk velük, hogy Gakpo és Szoboszlai érkeztek elsőnek, magyarán lecsúsztunk a válogatott csapatkapitányáról. Hiába, amiben csak lehet, igyekszik az élen járni a mi magyar szupersztárunk. A korrektség kedvéért jegyezzük meg, hogy nem egységes időpontban kellett érkezniük a futballistáknak. A két tinédzser szurkolót kérdezve megtudtuk, hogy nekik személy szerint Elliott a kedvencük. De érdeklődőek voltak, amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk. Hamar megtudták, hogy Szoboszlai szülővárosa 60 kilométerre található a fővárosunktól, és külföldiek számára nehéz kimondani a nevét (ejtsd: Székesfehérvár) – akárcsak a magyar játékosét.

Robertson és a cseh kapus, Vitezslav Jaros (mindketten cserék voltak szombaton) érkezett elsőnek. Nem mondhatjuk, hogy látványosan lelassítottak a fanatikus szurkolók láttán, de azért egy biccentés belefért, mielőtt behajtottak a fából készült kapu tárulása után. Közben a szurkolók is folyamatosan érkeztek, lettünk vagy kilenc-tízen. És velünk volt a helyi portás is, aki közlékenyebb volt, mint néha egy-egy játékos vagy edző a meccseket keretbe foglaló kötelező interjúk során. Elsőre azt tudtuk meg, hogy Gakpót tartja a legjobb arcnak a játékosok közül, de Szoboszlaira is büszkék lehetünk. Megtudtuk róla, hogy a biztonsági ember szemében ő egy csendes, magának való srác, de mindig udvariasan köszön, amikor megérkezik munkába.

Közben már lettünk annyian, hogy megfigyelőkre is futotta az erőforrásainkból. Az egyik srác mindig lelkesen jelezte, ha feltűnt egy-egy gépjármű. Nem volt túl forgalmas az út, nagyjából ötven százalékos lehetett a végére a találati lista. Ez azt jelenti, hogy minden második autóban játékos tűnt fel, minden második pedig elhajtott a semmibe. 10:46-ot mutatott az óra, amikor sorrendben Mac Allister, Chiesa és Curtis Jones gurult be öt perc leforgása alatt. Utánuk van Dijk következett. Nagyjából ekkor tudtuk meg szekus barátunktól, hogy Trent Alexander-Arnold, Mo Salah és Konate is negyven perccel később fog érkezni a többiekhez képest, mivel Ramadán van. Volt, akinek ez elvette a kedvét az út szélén toporgók sorában, de a többség kitartó volt. Ha már az út szélét említettem: a Liverpoolnál még arra is figyelnek, hogy a szurkolók által gyakran használt, pár négyzetmétere terület ne legyen elhanyagolva, ezért erre, de csak erre a területre műfüvet telepítettek természetes gyep helyett.

Aston Martin, Lambó, Ferrari és a ráadás

Nem vagyok nagy gépjármű-szakértő, ezért is ragozom röviden, hogy melyik játékos mivel érkezett. Jones Bentley verdáját azonban még nekem sem volt nehéz azonosítani, Robertson egy Aston Martinnal jött. Cimikasz Lamborghinije, valamint Alisson Ferrarija is nehezen surrant volna be a kertek alatt. Személyes kedvencem mégis Jota autója volt. A portugál járgánya – egyedüliként az általunk látott kocsik közül – balkormányos volt. Ez valóban unikumnak számít a bal oldali közlekedéshez szokott Angliában.

A biztonsági őr folyamatosan kapta az információt, hogy melyik játékos érkezik következőnek. Hamar kialakult egyfajta bizalmi, már-már haveri viszony közte és az őt árgus szemekkel követő rajongók között. Emberünk így azt is elárulta, hogy a játékosok többsége Chesterben vagy Southportban lakik. Ezek a Merseyside jobb környékei. Ekkor nagyjából egy órája lehettünk az edzőközpontnál. Ez azért érdekes, mert ezen a ponton derült ki a szurkolók számára egy nagyon fontos információ. Barátunk ugyanis elárulta, hogy vasárnaponként gyakran előfordul, hogy a játékosok kijövetelkor megállnak a szurkolóknak egy-egy jó szó erejéig. Mint megtudtuk a titkot: ilyenkor nincs dolguk. Rossz hír volt viszont, hogy a nagy találkozásokra olyan délután 3-4 óra magasságában kerülhet sor, eddig tart ugyanis a napi foglalkozás.

Kollégám ekkor szólt, hogy végzett, így nekünk is eddig tartott a kaland a Liverpool edzőközpontjának környékén. Salah, Trent és Konate érkezése előtt elhagytuk az AXA Training Center legfontosabb és leglátogatottabb bejáratát. Előtte még elbúcsúztunk új barátainktól, kitartást kívántunk nekik, a portásnak pedig külön megköszöntük a segítséget és a sok hasznos információt. A helyszínt elhagyva négy betű jutott az eszünkbe: YNWA.