50 napig feküdnie kellett, öt hónapig labdát sem látott.
Bobál Dávid 336 nap után lépett újra pályára szeptember 22-én az MTK NB III-as csapatában, múlt héten pedig már a felnőttcsapat kispadján ült a Debrecen elleni, 3-2-es győzelem során. Nem akármilyen küzdelem árán tért vissza sérüléséből a 29 éves középpályás, aki jelenleg a Mezőkövesd kölcsönjátékosaként vár bevetésre a kék-fehéreknél. A Honvéddal korábban bajnoki aranyat is nyert játékos a kálváriájáról, optimista világszemléletéről őszintén mesélt az NB1.hu-nak adott interjújában.
Egyetértesz azzal, hogy te lehetnél egy „Soha ne add fel!” kampány reklámarca?
Pont erről beszélgettünk az MTK klubmenedzserével, Polyák Balázzsal arról, milyen kevés olyan játékos van, aki egy ilyen sérülésből vissza tud térni. Én is végig azt mondtam, hogy ez nem lehetetlen, bár nagyon nehéz volt. Ha valami nem lehetetlen, azt meg lehet csinálni.
Szokták mondani, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Téged megerősített a sérülésed?
Bizonyos szempontból igen. Sérülés előtt az ember nem mindig tudja értékelni a pillanatokat, de amikor ezeket elveszíti, akkor átértékelődik minden. Most igyekszem minden edzést élvezni. Vannak nehezebb napok, amikor fáradtabb vagyok, de szeretném a legtöbbet kihozni magamból, és élvezni a focit.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Tavaly október 22-én, a Puskás Akadémia elleni bajnokin szenvedtél Achilles-ín-szakadást. Mi jut eszedbe, ha visszagondolsz rá?
Nyilván rossz emlék, de már túlvagyok rajta. Megtörtént, így hozta a sors.
Amikor megsérültem, rögtön azon gondolkodtam, hogyan térhetek vissza minél hamarabb.
Napról napra terveztem. Mert mondták ugyan, hogy mikor futhatok, mikor focizhatok várhatóan újra, de én csak a rehabilitációra koncentráltam.
A rehabilitációd 50 nap fekvéssel kezdődött. Ez milyen hatással volt rád?
Az elején még jó is volt egy kicsit pihenni… De a viccet félretéve, hamar kiderült, hogy ez nem nekem való. Nemcsak egy sportolónak rossz 50 napig feküdni, mindenki számára az, aki él. Csak az orvosi kontrollvizsgálatokra és a hazai meccsekre tudtam kimenni. Vagy inkább fél lábbal kivittek. Otthon a kanapén vagy a hálószobában, az ágyban feküdtem. A gyerekeimmel próbáltam eltölteni az időt, de a mozgás hiánya nagyon nehéz volt, nekik is inkább csak meséltem, beszélgettem velük. Túl kellett rajta esni, de utána is még két hónapig küszködtem a járással, sokáig csak bicegtem, hamar elfáradt a lábam. Hosszú folyamat volt, de csak kikecmeregtem belőle, és végig igyekeztem csak előre nézni. Nem akartam leragadni azon, hogy miért velem történik, miért rossz nekem.
Tapasztaltál annyit, hogy másnak segíts hasonló esetben?
Nem tudnék tanácsot adni, csak azt, hogy nem szabad kapkodni, és be kell tartani, amit mondanak. A legfontosabb a türelem. Arra szükség volt, hiszen öt hónap után tudtam először futni. De az is milyen futás volt? Lassú futás. Az egyetlen pozitívum, hogy nem ért annyi stressz a foci miatt, hogy teljesíteni kell, nyer vagy veszít-e a csapat. Most ez a teljesítménykényszer nem volt jelen az életemben. Nem mondom, hogy azóta lazábban veszem a dolgokat, de nem görcsölök rá mindenre.
Tizenhét évesen keresztszalag-szakadásod volt, az volt durvább sérülés vagy a mostani?
Ez sokkal rosszabb volt. Fiatal játékosként gyorsabban regenerálódtam, a szervezet gyorsabban reagált. Ahogy idősödik az ember, a gyógyulás is lassabb. Ha 34 évesen sérültem volna meg, talán még nehezebb lett volna most ebből a sérülésből visszatérni.
Sok sérülésen átestél már: sípcsonttörés, boka-, kéztörések. Tényleg nem gondoltál arra, hogy miért éppen veled történik ez?
Nem gondoltam erre, jól tudom, hogy ez benne van a sportban. Aki vállalja, annak ezzel számolnia kell. Én mindig belemegyek a küzdelmekbe, de ilyen vagyok, nyerni akarok. Talán emiatt van több sérülésem, de ez a futball része.
Nem mondták a családtagok, hogy egy kevésbé veszélyes szakmát kellett volna választanod?
De, a feleségem említette, hogy ki kellene találni valami mást is a futball mellé, ez így nem lesz jó, hogy mindig a kórházban kötök ki. De nem gondolkodom ilyenben még, szeretnék focizni még jó pár évet. Remélem, a lábammal nem lesz már gond, szerintem elég sokat edzettünk, hogy ne legyen probléma.
Kemény volt a rehabilitáció, próbálom magam úgy felépíteni, hogy ne legyen több sérülésem.
De valójában csak töréseim és szakadásaim voltak, az izmaimmal nem volt probléma. Kontaktsérülések értek, azt kell majd a jövőben okosabban megoldani, hogy ezeket meg tudjam előzni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Úgy érzed, jellemző rád, hogy belemész a legkeményebb csatákba is?
Igen. Nagyobb veszélyben van az, aki belemegy, mint aki nem megy bele. Mindent megteszek, nyerni akarok, nemcsak a meccseken, hanem az edzéseken is. Remélem, most már elkerülnek tényleg a sérülések.
Mentálisan kik segítettek neked a legtöbbet a felépülésben?
A családom és a csapattársaim rengeteget. Jártam a meccsekre, akkor mindenki sajnált, bár nem kellett volna, hiszen ez hozzátartozik a focihoz. A klub is támogatott, az orvosi és a szakmai stáb mindent megtett, hogy lelket öntsön belém. Szomorú voltam, de muszáj voltam elfogadni a történteket.
Egy ikertestvérnek ilyenkor van dolga? Hiszen a Honvédban futballozó Bobál Gergely bárkinél jobban ismer.
Persze, vitt az orvoshoz, gyakran átjött hozzám, és rengeteget segített.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Öt hónap labda nélkül, nagyon hiányzott?
Persze. De utána is csak dekázni tudtam, belerúgni még nem. Ahhoz hét-nyolc hónapnak kellett eltelnie. Volt lemaradásom, de nagyon jó volt újra labdához érni. Örülök, hogy újra a csapattal edzhetek, és megvan a napjaim rendje.
Az MTK NB III-as csapatában tértél elsőként vissza, hogy tetszett?
Jó érzés volt újra a pályán lenni. Bár az NB III-ban nem a világ legfontosabb meccseit játsszák, mégis jó volt újra érezni a mérkőzés előtti drukkot, és jó volt a fiatalokat irányítani. Persze, még sok lépést kell megtennem, hogy újra az NB I-ben játszhassak a kezdőben, de lépésről lépésre haladok.
Hány százalékosnak érzed most magad?
Erőnlétben körülbelül 90 százalékosnak mondanám magam.
Nem azt mondom, hogy le tudnék játszani egy teljes meccset, de megpróbálnám.
Most, a válogatott szünet alatt még többet fogok dolgozni, és utána remélem, hogy számítanak rám az NB I-ben. Bár lehet, hogy egyelőre még az NB III-as csapatban futballozhatok. De úgy kell edzeni, hogy számítsanak rám.
Mi az a maximum, amit még kihozhatsz, amit ki szeretnél hozni a pályafutásodból?
Lépésekben gondolkozom. Játszani szeretnék folyamatosan az NB I-ben. Jól érzem magam az MTK-nál, és a célom, hogy minél tovább itt maradhassak.
Az MTK hogy tetszett az előző fordulóban?
Jól játszott a csapat. A Debrecen szerintem fél tőlünk, tavaly háromszor is megvertük őket. Most jön a Kecskemét, ha megverjük őket, egész jó helyre kerülhetünk. Nyomni kell, menni kell tovább.
Tehetsz bármit az ellen, hogy ne legyen több súlyos sérülésed?
Még keményebben dolgozom a konditeremben is, hogy ne legyen izomsérülésem, de kivédeni nem lehet. A kezem kétszer is eltört, nem sokat tudtam volna tenni ellene a konditeremben. De próbálok minél több minőségi munkát végezni, hogy megelőzzem, de van, amit nem lehet kikerülni.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
