Az első fehérvári évét taposó védő szívesen játszana ismét a nemzetközi kupák valamelyikében.
Fehérvári bemutatkozó meccsén nagy pofont kapott csapata, amely részben emiatt is módosított játékrendszerén. A váltásban fontos elem volt a szélsőből belső védővé váló Gergényi Bencével, akit erről és a balhátvéd poszton az ő helyébe lépő Schön Szabolcs játékáról is kérdeztünk.
Hétvégén az előző csapatoddal, a Zalaegerszeggel találkozik a Fehérvár. Másként készül egy labdarúgó az ilyen mérkőzésekre?
Rengeteg barátom és jó ismerősöm van Zalaegerszegen, de – sajnos vagy nem sajnos – rám ez ilyenkor nincs hatással abban, hogyan készülök. Sokakkal tartom a kapcsolatot, de ez meccsnapon egyikünket sem befolyásolja.
A volt társakkal van ilyenkor zrikálás, üzengetés a meccs közeledtével?
Nem szokott ilyen lenni, a barátsággal megvárjuk a lefújást.
Rosszul kezdte a szezont a csapat, majd egy taktikai szerkezetváltás után egy lényegesen jobb pályára állt át a Vidi. Mit gondolsz, mi az oka, hogy ez ilyen jól sült el?
Többször is beszéltük a srácokkal, hogy kellett a csapatnak az a pesterzsébeti pofon, amikor az ESMTK ellen kiestünk a Magyar Kupából. Nagyon fájó volt, de ha az összképet nézzük, akkor az is kellett ahhoz, hogy egy jóval pozitívabb ívet írjon le utána a csapat. A váltáshoz ez a kudarc is hozzájárult, és szerencsére jól sült el az átállás. Összeállt egy mag, amelyben fiatalok és rutinosabbak együtt küzdenek egymásért és a Fehérvárért. Az ezután megszerzett győzelmek mindegyike adott egy kis pluszt az önbizalmunknak.
Ősszel taktikai, télen személyi változások
Egyike vagy azoknak, akiket személyesen a leginkább érintett a hadrendváltás. Korábban balhátvéd voltál, azóta viszont megismerkedtél a bal oldali belső védő szerepkörével. Hogy ment az átállás?
Korábban még a Zeténél Ricardo Moniz keze alatt több pozícióban is futballoztam, de ez valóban újdonság volt a számomra. Meg kellett szoknom néhány új dolgot, de ez szerencsére nem okozott extra nehézséget. Azzal viszont meg kellett barátkoznom, hogy így lényegesen kevesebbszer érek fel a támadóharmadba.
A te hagyományos posztodat az a Schön Szabolcs vette át, akinek ez szintén új terep, hiszen korábban a támadószekcióban vetették be. Mint vérbeli balbekk, mit szólsz a teljesítményéhez? Adtál neki tanácsokat az elején?
Arra nem volt szüksége. Az ő játéka korábban nem a védekezésről szólt, de alázatos, rengeteg melót tesz bele, agresszív és a védőmunkájával sincs gond. Engem is meglepett, hogy milyen jól tudott alkalmazkodni, és mivel a pályán kívül is jól megértjük egymást, így a pályán sincs gond, amikor le kell osztanunk egymás között a feladatokat.
A téli átigazolási időszak úgy indult, hogy kulcsemberek távoztak Fehérvárról, ezen a ponton még baljósnak tűnt a történet, de az új érkezők egyelőre úgy tűnik, beválnak. Hogy nézett ki ez a folyamat belülről?
Valóban sok változás történt: Szabó Levi, Kastrati, Kodro és Flores mind fontos elemei voltak az őszi játékunknak. Az új érkezők viszont nagyon jól kezdtek. Ilyenkor kulcsfontosságú, hogy a jó kezdés után fenn is maradjon az összhang és hamar tudjanak végleg beilleszkedni. Ebben segített hogy egy barátságos, befogadó öltözőnk van, próbáltuk megkönnyíteni minden új srác dolgát.
És mi a helyzet a fiatalokkal? Hiszen belőlük is felkerült egy pár a nagycsapathoz.
Mindig öröm, ha olyan fiatalok kerülnek fel a felnőttbe, akiken látjuk, hogy megvan bennük a küzdeni tudás és az akaraterő. Néha noszogatjuk őket, de sok szükség nincs rá, mert mindannyian jó hozzáállású gyerekek. Pozitív példaként említhetem Berki Marcit, vagy Tóth Tamás Videt, akik már góllal is meg tudták hálálni a bizalmat. Ezek mind olyan apró pozitívumok, amiknek örülni kell, hiszen javára válnak a csapatnak.
„A különbség óriási, százszor jobb így kimenni a pályára”
Vidi-játékosnak lenni az őszi szezon elején, illetve Vidi-játékosnak lenni most, a dobogóért küzdve. Egy labdarúgó lelki állapotát tekintve mekkora a különbség a kettő között?
A szezon legelejéről nem tudok nyilatkozni, hiszen szeptemberben érkeztem a csapathoz. Felkészülési meccsen a Kozármisleny ellen mutatkoztam be, kikaptunk. Az első tétmeccsem az ESMTK elleni kupamérkőzés volt, kiestünk. Nagyon nehéz volt, de utána változás állt be, ahogy az előbb is említettem. Elkezdtek jönni a győzelmek, gyűjtögettük a pontokat. A különbség óriási, százszor jobb úgy kimenni a pályára, hogy a társaság fejben és lélekben is együtt van, küzd egymásért és önbizalommal telve futunk ki a meccsre.
Amikor az FTC üldözése volt a cél, az túl sok volt a klubnak, az idénre kitűzött cél, a bennmaradás viszont láthatóan kevés. Érzésed szerint hol van a megfelelő pont ezen a skálán?
A tavaly történtek után óvatosan kell bánni a szavakkal ebben a kérdésben. Az NB I mindig tartogat meglepetéseket, talán idén először van az, hogy ilyen hamar lefutottnak tűnik a kiesés elleni harc. Így volt helyes, hogy a klub elsődlegesen a bennmaradást tűzte ki. Örömteli, hogy most a dobogóért küzdünk, de nem szabad elfelejteni, hogy meccsről meccsre kell haladni. Minden mérkőzést külön kezelünk, és mindegyikre úgy megyünk ki, hogy meg szeretnénk nyerni.
Jelenleg minden jel arra utal, hogy nemzetközi kupában szerepelhettek a nyáron, ami egyrészt jutalom és lehetőség, másrészt viszont extra terhelés. Készen áll erre a csapat, ha sikerül elérni?
Én nagyon szívesen belevágnék egy ilyenbe. Tavaly a Zetével megnyertük a Magyar Kupát, aminek köszönhetően – ha csak két meccs erejéig is, de – nekem is részem lehetett ilyesmiben. Nagyon élvezném, ha ez idén is megadatna, és minél többet tudnánk menni valamelyik selejtezőben. De nem szabad elfeledni, hogy ehhez még mind az öt hátralévő bajnokinkból ki kell hozni a maximumot. Először ezt kell teljesíteni, és majd azután lehet a továbbiakban gondolkodni.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
