Véleményezte a Gulácsi-Dibusz versenyt és beszélt a Dárdai fivérekről is a volt Hertha-, jelenlegi Samsunspor-kapusedző.
Petry Zsolt három magyar-török mérkőzésen is játszott aktív kapusként, jelenleg pedig a törökországi Samsunspor csapatában edzősködik. Ráadásul az egyik játékosa bekerült a vendégcsapat keretébe, az 57 éves magyar szakember szerint Okan Kocuknak a formája alapján a kezdőben lenne a helye.
Hol fogod nézni a magyar-török meccset?
Most (csütörtök délelőtt – a szerk.) Németországban vagyok, mert kaptunk négy szabadnapot. De mivel két óra az időeltolódás, pénteken este 22.45-kor már Törökországban leszek. Így látni fogom a meccset az edzőcentrumban.
Helyiekkel fogod nézni?
Biztosan, este már mindenki ott lesz. Páran ott lakunk az edzőcentrumban, néhány játékos és edzőkolléga is ott él. A hallban szurkolunk majd, és biztosan lesz egy kis csujogatás közöttünk.
Okan Kocuknak te vagy a kapusedzője a Samsunpornál, és ő is bekerült a válogatottba. Milyen tanácsokkal engedted el a budapesti útra?
Érdekes sztori az övé, hiszen amikor októberben a török csapathoz kerültem, egyetlen edzésünk volt a hétvégi meccs előtt. Markus Gisdol vezetőedző megkérdezett engem, szerintem ki védjen. Én pedig Okant stabilabbnak, koncentráltabbnak, fókuszáltabbnak láttam, mint a lengyel Szumskit, aki előtte védett a Samsunporban. Az edző azt mondta, ősszel az fog védeni, akit most beállítunk, és nem is fogunk cserélgetni a szünetig.
Kocukot az első meccsen még kifütyülték, és egy ideig nem szimpatizáltak vele, de egyre jobb lett a teljesítménye, így a szurkolók is megszerették. Nagyon nagy dolog, hogy öt hónap után már a válogatottba is meghívták. Különösebb tanácsokkal nem kellett ellátnom, hiszen amit a közös munka során megpróbáltam nála javítani, abból mindent elsajátított.
De mindenképpen megérdemelt volt a meghívása, jelenlegi formája alapján szerintem még a török keret másik két kapusa, a Trabzonspor és a Besiktas játékosa elé is helyezném őt. De várhatóan Ugurcan Cakir fog védeni a Trabzonból, hiába van Kocuk a mostani formája szerint a többi kapus előtt. De természetesen nem az én tisztem eldönteni, hogy ki kerüljön be a kapuba.
A két válogatott előző két meccsét a magyarok nyerték, ráadásul a válogatottunk jó ideje nem kapott ki. De a törököknél a Juventusban és Interben szereplő játékosok is szerepelnek Hakan Calhanoglu és Kenan Yildiz személyében. Melyik válogatottnak lehet több esélye a sikerre?
Ötven-ötven százalék esélye van mindkét csapatnak a győzelemre. Mindkét olasz edző, Marco Rossi és Vicenzo Montella is jól összerakta a saját gárdáját. Stabil lett a török válogatott, amely szórakoztató futballra képes, miközben egy biztonságos, zárt csapatrendszert tud felmutatni.
A Törökországban eltöltött öt hónapom során azt tapasztaltam, hogy 60-65 perc után a taktikai fegyelem kezd egy kicsit elveszni, ezért szétszakadnak a csapatrészek. Ezt Montella a válogatottnál jól megoldotta, az olaszok ugyanis a taktikát az anyatejjel szívják magukba.
De Rossi is ugyanígy tett a magyar csapattal, amely rendkívül egységes. A törököknél az egyéni képességek rettentő jól előtérbe kerülnek, és nagyon jó futballt játszanak. Berlinben Németországot is megverték tavaly novemberben, de a magyar válogatott van olyan jó formában, hogy egy 50:50-es meccset játsszon a törökökkel.
Vannak bőven emlékeid a két válogatott csatáiból: egy 4-1-es, barátságos győzelem 1990-ből, négy évvel később 2-2 egy hazai Eb-selejtezőn. 1995-ben pedig 2-0-ra nyert hazai pályán Törökország – szintén Eb-selejtezőn -, akkor Hakan Sükür kétszer vette be a kapudat. Mi jut eszedbe ezekről a meccsekről?
Én még az az évet is hozzátenném – ami a tapasztalatszerzést illeti -, amikor az 1995-96-os szezonban a török Genclerbirligiben játszottam. Mindig is nagyon szerettem a török csapatok elleni mérkőzéseket, mindenki extra energiákat tett bele, és megtapasztalhattuk a futball savaborsát. Miközben a szurkolók is ízig-vérig részesei a meccseknek. A továbbjutásunk azon a 2-0-s isztambuli vereséggel foszlott köddé. De én szívesebben játszottam ellenük, mint mondjuk Izland ellen.
A Samsunspor stadionja
Mocsi Attila is tagja a keretnek, aki a Rizesporban rögtön bombaformába került. Bár most igazán nehéz bekerülni védőposzton a válogatottba. Hogy látod, mennyit fejlődött Törökországban?
Mindenképpen fejlődött, a csapata jól is szerepel, bár amikor Samsunban ellenünk játszottak, akkor nem egy jó napot fogott ki sem ő, sem a csapata. Nem találták a futballunk ellenszerét. De ahogy látom a játékát, megérdemelten került be a válogatott keretbe. A török bajnokságban főleg olyan kreatív játékosok kerülnek a csapatokba az utánpótlásból vagy akár külföldről, akik ellen nagy kihívás játszani. Gyors lett a török futball, tempóban, gondolkodásban is fejlődtek, egyedül a taktikai fegyelemben van még elmaradás. De szerintem Attila nagyon jó helyre került, a csapata igyekszik rövidpasszos, hátulról felépített játékkal érvényesülni, és ez neki is segít a fejlődésében.
Szalai Attila bennmaradt a keretben, pedig sem a Hoffenheimben, majd a Freiburgban nem sikerült elsőre a beilleszkedése. Pedig előtte a Fenerbahcéban a szurkolók egyik legnagyobb kedvence volt. Te meg tudtad fejteni, mi történhetett vele?
Ez előfordulhat egy ilyen lépésnél. A Bundesliga azért mégiscsak Európa három legerősebb bajnoksága közé tartozik, az ő esete is mutatja, mekkora kihívás bekerülni egy német élvonalbeli csapatba, akár a Hoffenheimbe, akár a Freiburgba. Engem nem kérdeztek meg, de én biztosan nem kapkodtam volna a helyében, hiszen a Hoffenheim egy olyan egyesület, ahol türelmesek azokkal a játékosokkal, akik odakerülnek. Egy-két beugrás után biztosan meg tudott volna kapaszkodni a csapatban. A váltás után a Freiburgnál semmilyen felkészülésen nem vett részt, a beilleszkedés is időbe telik. Én az ő helyében türelmesebb lettem volna Hoffenheimben. A saját karrieremben is megtanultam, hogy nem mindig az a legjobb, ha rögtön váltunk. A képességei alapján biztos, hogy be tudott volna kerülni az első német klubjában is a kezdőbe.
Marco Rossi több poszton a bőség zavarával küzd, és a legtöbbet a kapusposzt dilemmájáról ír a média, beszélnek a szurkolók. Mi szól Dibusz Dénes, és mi Gulácsi Péter mellett, vagy ellen?
Ez az egyik legnehezebb kérdés, hiszen Péter újra nagyon jó formába került, és sikerült véghezvinnie azt, amire nem sokan számítottak. Méghozzá, hogy a nagyon stabilan, magas szinten futballozó kollégáját, Janis Blaswichot kiszorította.
Ami Péter malmára hajtja a vizet, az a nemzetközi tapasztalat, hiszen hétről hétre a Bundesligában szerepelni az egy nagyon magas nemzetközi szint. Dénes pedig a válogatottban megannyi remek mérkőzésen van túl, így nem szívesen lennék most a válogatott kapusedzője helyében, akinek valószínűleg Rossi kikéri a tanácsát.
Addig is meg kell nézni, melyik az a kolléga, aki jobban passzol a csapat által képviselt taktikai játékba. Ha Rossi hátulról szeretne építkezni, akkor Péter jobb, hiszen lábban magasabb színvonalat képvisel Dénesnél. Ha nem ez a lényeg a taktikai felállásnál, akkor figyelembe kell venni Dénes az 1az1 elleni reakcióit, itt lehet neki előnye. De szerintem ez az egyik legnehezebb, de a legkellemesebb probléma is egyben, hogy két, nemzetközi szintű kapusból kell választani.
A Herhából jól ismerheted Dárdai Mártont, aki a törökök ellen debütálhat. Milyennek láttad közelről, berobbanhat a védelembe?
Marcinak a támadásépítés az igazi nagy erőssége. Ezen képessége miatt mindenképpen bekerülhet a válogatottba. A szintén ballábas Szalai Attila lehet a konkurencia, aki hiába játszik kevesebbet, robusztus, és az 1az1 elleni harcokban szerintem Marci előtt van még. Ha gyengébbnek mondható, inkább védekező ellenféllel játszik a válogatott, akkor Marci nagyon jól meglátja azokat a passzokat, lehetőségeket, ahol át tud játszani 4-5-6 játékost az ellenfélből. A test ellen harcban még előre kell lépnie, de egy kerettagságra mindenképpen érdemes a magyar válogatottban. Egy nagyon jó felfogású, szimpatikus, szorgalmas fiúnak ismertem meg Marcit.
Meglepett Dárdai Bence wolfsburgi átigazolása?
Szerintem jó döntést hozott.
Ezt az apa-fiú kapcsolatot magas szinten soha nem tartottam jónak. Azzal is vádolhatják, hogy túlságosan részrehajló, de azzal is, hogy túlságosan szigorú. Valamivel mindig vádolnak, hogy ha ilyen helyzetben vagy. Jól nem jöhetsz ki ebből mint edző, de játékosként is kellemetlen helyzet.
Bence jól csinálta, hogy egy olyan csapatba került, ahol adnak neki játéklehetőséget. A Wolfsburg ilyen hely, nincsen stressz, türelmesek a vezetők, nem olyan nagyságrendben jelentkezik a média sem, mint Berlinben.
A legidősebb Dárdai fivérről, a Fehérvárt is megjárt Palkóról Bódog Tamás Hertha-másodedző azt mondta, jó esélye lehet a kerettagságra. Te hogy látod?
Számára az a fontos, hogy amit tud, azt folyamatosan megmutassa. A múltban legtöbbször hullámzó volt a teljesítménye. A képességei arra minősítik, hogy ezen, vagy még magasabb szinten is játszhasson. De nagy kérdés nála, hogy ezeket a jó képességeket milyen gyakran tudja megmutatni. Palkónál ez a kulcs, hogy hétről hétre, folyamatosan hozzon egy jó szintet. Ha ebben előre tud lépni, akkor ő is egy lépéssel előrébb kerülhet a válogatott kerettagság felé.
Két Dárdai is odaérhet Rossi Eb-keretébe – interjú Bódog Tamással
Német-, Magyar- vagy Törökországot tekinted most az otthonodnak?
Az otthon mindig az, ahol a család van. A hazám Magyarország, soha nem csináltam titkot abból, mennyire kötődöm a szülőhazámhoz. Bárhol is jártam, soha nem volt kérdés, hogy hová is tartozom. Az a motiváció, ami belülről hajtott, arra ösztökélt, hogy magasabb szintekre érjek a labdarúgásban, mint a magyar bajnokság. Ezért jöttem el otthonról. A családom most Németországban van. Június végéig szól a törökországi szerződésem, de ha a bennmaradást sikerül kiharcolni – ebben a tekintetben most jól állunk, hiszen a hatpontos hátrányból ötpontos előnyt csináltunk -, akkor újra lehet a hogyan továbbról beszélni. Törökországban jelenleg egyedül vagyok, de ha maradok a következő szezonban, akkor eldöntjük majd, hogy mi legyen a folytatás.
A Herthával kapcsolatban – a korábbi viharos menesztésed után – most milyen érzéseket táplálsz?
Hat évig ott dolgoztam, kölcsönösen tiszteltük egymást, és megbecsültek engem szakmailag és emberileg egyaránt.
Sajnos, az a fajta Németország, amelyet korábban megismertünk, kicsit kifordult magából. De nekem a Herthával semmi problémám nincsen, sőt, több klubképviselővel a mai napig írogatunk egymásnak, és teljesen normális viszonyt ápolunk. Én nem ítélkezem senki felett, az egészen magasan van fönn, aki ítélkezik. A Jóisten megteszi helyettem.
Ha pedig ő szabadsága van, akkor ott van mindenkinek a lelkiismerete. Az pedig nagyon keményen oda szokott vágni mindenkinek, aki esetleg megvetendő dolgokat csinál. Valahol az is egy elégtétel nekem, hogy másodfokon is megnyertem a médiapereimet.
A nyugdíjaséveidet hol töltenéd majd legszívesebben?
A családdal még nem tudtunk ezügyben dűlőre jutni. A lányaim Németországban nőttek föl, és nem tudom, hová fog sodorni minket az élet. Én a feleségemmel mindig azzal próbálok érvelni, hogy a Balaton környékére szeretnék visszamenni, és a nyugdíjaséveinket ott egy szép kis domboldali házikóban leélni. Közel a rokonainkhoz, a barátainkhoz. De nagyon fontos, hogy a lányainkkal megmaradjon az a mély kapcsolat, ami jellemzi a családot. Meglátjuk, aztán a sors úgyis rendezi a dolgokat úgy, ahogyan szeretné.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
