Két centin múlt, hogy most nem a lemondását követelik.
A Magyarország-Montenegró (3-1) Eb-selejtező után Loic Nego meghökkentő nyilatkozatot tett az NB1.hu-nak, amikor azt mondta: „Gondoljunk csak vissza 2004-re, amikor Görögország megnyerte az Eb-t. Senki nem hitte volna, hogy megcsinálhatják. Miért ne lehetnénk képesek mi is hasonlóra?”
Természetesen kíváncsiak voltunk arra, hogy Marco Rossi mit gondol Nego optimista szavairól. A szövetségi kapitányt a Rossi – „Folytassa, Mister!” című könyv bemutatóján kérdeztük.
„Két lábbal a földön kell állnunk, viszont…”
„Vasárnap a meccs utáni üzenetekben már az elnök (Csányi Sándor, az MLSZ elnöke – a szerk.) is elkezdett nyomás alá helyezni. De jól tudjuk, hogy az eufória pillanataiban a valóságot hajlamos az ember szem elől téveszteni. Sokszor mondtam, most is megismétlem, két lábbal a földön kell állnunk” – így nyilatkozott Marco Rossi, de egy mondatot még hozzátett, ami jelzi, hogy sportemberként természetesen ő is mindig a csúcsot célozza meg.
Az is igaz viszont, hogy ha mindenki ott tud lenni ezen az Eb-n, és mindenki jó formában lesz, akkor fel fogjuk tudni venni a versenyt mindenkivel
– fogalmazott Rossi, aki a válogatottal több húzóember távollétében is meg tudta nyerni a G csoportot. Hiányzott ugyanis Orbán Willi, Fiola Attila, Sallai Roland, Varga Barnabás, de jó ideje Schäfer András és Gulácsi Péter sem tagja a keretnek. A csapat mégis négy ponttal maga mögé utasította Szerbiát.
A könyvbemutatón arról is kérdezték Rossit, hogyan ünnepelte meg vasárnap éjjel a csapattal a kijutást. A Puskás Aréna VIP-zónájában az MLSZ vezetői és a csapat együtt vacsoráztak, több játékos kitüntetést kapott. Majd kezdődhetett a kötetlen ünneplés, amelyre Rossit is hívták a játékosok. „A srácok mentek be a városba, kérték, tartsak velük, de én már öreg vagyok ehhez. Ezért inkább elmentem aludni.”
A selejtezősorozat egyik legkiemelkedőbb 20 percét a 2-2-re végződött bolgár-magyar meccsen élte át a kapitány. Szófiában a bolgárok Deszpodov 11-esével vezetéshez jutottak a 78. percben, majd a 97.-ben Szoboszlai szabadrúgása után Petkov öngólt vétett, a mieink pedig ezzel bebiztosították a kijutást. „Az egyik ilyen csúcspont az volt, amikor a bolgárok ellen játszottunk, az ellenfél büntetőből gólt szerzett, majd jött egy emlékezetes 20 perc.”
Ez olyan feszültséget okozott, amit a gyengébb idegzetűeknek nem ajánlok. De aztán, az egyenlítésünk után olyan felszabadító érzés kerített hatalmába, amit korábban még soha nem tapasztaltam.
Az 59 éves szakember kiemelte a veretlenségi szériát is. „Tavaly szeptember 26-a, avagy az Olaszország elleni meccs óta nem kaptunk ki, ez pedig egy szép és maradandó élmény. De a válogatott kispadján a helyem néha centimétereken múlik. A bolgárok elleni gól két centi híján ment be, ha akkor nem tudunk egyenlíteni, sokkal bonyolultabb lett volna a Montenegró elleni zárómeccs. Ha akkor is kikapunk, lehet, az lenne napirenden, hogy a lemondásomat követelik.”
„Mintha egy sci-fi filmben lettünk volna”
A magyarországi kapitánysága legemlékezetesebb meccsének természetesen az Anglia elleni idegenbeli mérkőzést tartja. „Emlékezetes, hogy kétszer egymás után sikerült kijutni, de ha csak egy meccset, vagy meccs utáni érzésvilágot szeretnék kiemelni, akkor a wolverhamptoni 0-4-et mondanám. Amit ott átéltünk, olyan volt, mintha egy sci-fi filmben lettünk volna.”
Az Eb-selejtezők tanulságaként megemlítette, hogy sokat kell még fejlődnie a válogatottnak abban, hogy olvasni tudja a játékot, a mérkőzést. „Méghozzá úgy, hogy a körülményektől függően, ha kell, gyorsítsunk, ha kell, lassítsunk. De ez egy következő lépcső. Ami a legfontosabb, egy olyan csapatunk kell, hogy legyen, amelynek a ritmus felett kell játszania.”
A ritmus feletti játékhoz nagy erőnléttel és nagy személyiséggel kell rendelkezni. Néhány játékosban ez már megvan, míg másoknak még meg kell dolgozniuk ezért.
A kapitány kiemelte, Szoboszlai Dominik hiányában is sikerült jó eredményeket elérni, amit azért tart fontosnak, mert ez is jelzi, hogy a csapategységben rejlik a válogatott legnagyobb ereje. „Ettől még igaz marad az a tény, hogy Szoboszlai egy meghatározó játékos, és ha nem is játszik jól, hiszen ez is előfordulhat, akkor is érdemes a pályán tartani az utolsó másodpercig. Hiszen, ha visszagondolunk az Eb-selejtezők mozzanataira, a döntő pillanatok azok voltak, amikor gólt rúgott Izland ellen már a ráadásban, és Montenegró ellen is valóban rendkívüli volt, amit a meccsen nyújtott. De ennél talán még meghatározóbb volt, amit a litvánok és a bolgárok ellen nyújtott. Ez tehetség kérdése. A fejlődési vágy, ami megvan benne, a személyiségéből fakad, a benne lévő erőből. És ebben nekem semmi érdemem nincsen.”
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
