Szép emlékeket őriz a Honvédban eltöltött időszakról.
Pár év alatt nagyot fordult a világ Putnokon: 2021-ben úgy festett, hogy a gárda csak a megye I-ben állhat rajthoz, ám végül mégis elindulhatott a harmadosztályban. A 2021/22-es idénynek már Szala Ákos vezetésével vágtak neki a putnokiak, a fiatal trénerrel pedig először a középmezőnyben zártak, aztán a következő szezonban ezüstérmet szereztek az NB III-ban. Idén még jobban szerepelnek Szala Ákos tanítványai, hiszen az Északkeleti csoportot tizenkét fordulót követően veretlenül vezetik, a fórjuk hét pont a második helyen álló Kisvárdával szemben. A 31 éves trénerrel többek között a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei alakulat gólvágójáról és a téli átigazolási tervekről is beszélgettünk.
Az érkezésed óta az eredményeket figyelembe véve folyamatos fejlődés jellemzi a Putnokot. Az első két idényről milyen emlékeket őrzöl?
– 29 évesen vehettem át a csapat irányítását, amit óriási megtiszteltetésnek, de egyben hatalmas kihívásnak tartottam. Az első szezonban a biztos bennmaradást céloztuk meg, aztán a nyolcadik hellyel alaposan felülmúltuk a várakozásokat. Pedig a felkészülésünk nem volt zökkenőmentes, ugyanis négy héttel a rajt előtt csupán négy játékossal rendelkeztünk… Tavaly nyáron sokkal nyugodtabb mederben zajlott a bajnokság előtti időszak. Ekkor az öltözőben a bajnoki cím megszerzését tűztük ki célként, hiszen azt gondolom, hogy mindig érdemes nagyot álmodni. Ugyan az első hely nem jött össze, ennek ellenére nem érhette kritika a produkciónkat.
– A javuló tendencia idén sem szakadt meg, sőt, tizenkét játéknap után még nem kaptatok ki.
– Nem gondolkodunk azon, hogy meddig tarthat ez a kiváló széria, mindig csak a következő feladatra fókuszálunk. Egyébként a sorozat tavasszal kezdődött, a legutóbbi tizennyolc összecsapáson nem kaptunk ki, a meccseken ötven pontot gyűjtöttünk be. Az Északkeleti csoportban erős együttesek vannak, ellenünk pedig mindenki felszívja magát, így kis túlzással gyakorlatilag az összes meccsünk élet-halál harc. Nincs okom a panaszra, mivel a játékosaim mindent megtesznek a fejlődésért. Emellett fontos kiemelni, hogy remek mentalitású srácok alkotják a keretet. Azt szeretnénk, hogy amikor az utcán zöldre vált a közlekedési lámpa, akkor is ők akarjanak elsőként elindulni. Ilyen hozzáállást várunk el a fiúktól. Olyan játékosokat keresünk, akik mindig jobbak és jobbak akarnak lenni, és sosem elégednek meg az aktuális helyzetükkel.
– A tizenkét találkozón harmincöt gólt szereztetek, ez azt sugallja, hogy domináns futball jellemző rátok.
– Valóban próbálunk mindig látványos támadófutballal előrukkolni. Egyébként minden csapatot igyekszünk a lehető legjobban feltérképezni, és a taktikánkat az adott ellenfélhez igazítjuk. Szerencsére a teljesítményünknek hála meccsről meccsre nő a nézőszám, két éve még nagyjából 40-50 szurkoló látogatott ki a találkozóinkra, ám mostanság már 400-an szorítanak nekünk. Külön öröm, hogy egyre többen kísérnek el minket az idegenbeli összecsapásokra.
– Boros Gábor eddig tizenkilenc alkalommal köszönt be. Ő mennyire fontos láncszeme a putnoki gépezetnek?
– Már az előző szezonban is jól működött a játékunk elöl, hiszen sok helyzetet dolgoztunk ki, talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egész mezőnyben mi futballoztunk a leglátványosabban. Gabi érkezésével úgy érzem, hogy a „karácsonyfánkra felkerült a csúcsdísz”. Az öltözőben szintén kiemelt szerepet tölt be, de mellette mindenki kiveszi a részét a sikeres szereplésből. A játékosoknak gyakran hangsúlyozzuk, hogy csak egymásért küzdve lehetünk eredményesek.
– Magabiztos előnnyel álltok a tabella élén. Elérhetőnek tartod a bajnoki címet?
– Fiatal csapatom van, az átlagéletkor 20,9 év, ettől függetlenül szeretnénk az első helyen végezni. Amennyiben összejönne az NB II-be jutás, az infrastruktúrával nem lennének gondjaink, mindössze egy-két dolgot kellene fejleszteni. Meggyőződésem, hogy a város elöljárói és a szponzorok mindent megtennének azért, hogy a feltételeket megteremtsék. A fogaskerék összes eleme a helyén van jelenleg, a városvezetés, a vezetőség, a szakmai stáb, a játékosok és a pályákért, csapatért dolgozó munkatársak tökéletes harmóniában működnek együtt. Emellett remek rendszer épült fel Putnokon. A Sajóvölgye Focisuli Tehetségközpontban kiváló szakemberek remek munkát végeznek, amelynek köszönhetően több tehetség érkezett hozzánk. Nyártól második csapatunk indult, amely a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei első osztályban veretlenül áll az első helyen.
– A téli átigazolási szezonban milyen változások lehetnek a keretben?
– Egyben akarjuk tartani az együttest, ez a legfontosabb feladat. Elképzelhető, hogy igazolunk két-három rutinosabb játékost, mivel a tapasztalatra szükség lehet, ha osztályozót játszhatunk. Köztudott, hogy a mostani szezonban a bajnokok nem jutnak fel automatikusan, hanem a négy elsőt összesorsolják, és a két párharc győztese kerül az NB II-be.
– Benne van a pakliban, hogy Boros Gábor távozik a tavaszi folytatás előtt?
– Hallottuk, hogy több csapat érdeklődését felkeltette, ennek ellenére szinte biztos vagyok abban, hogy maradni fog.
– 31 esztendősen még simán futballozhatnál. Miért alakult úgy, hogy mostanság már trénerként bizonyítasz?
– Ahogy telt az idő, nyilvánvalóvá vált, hogy játékosként nincs esélyem eljutni az NB I-be, emiatt egyre nagyobb hangsúlyt fektettem az edzősködésre. A putnoki szerepvállalásom előtt a Felsőzsolca U19-es korosztályával bajnoki címet ünnepelhettünk az NB III-ban, majd a felnőttekkel értünk el szép eredményeket. Amikor befutott a putnoki ajánlat, úgy döntöttem, hogy játékosként nem folytatom, ugyanis maximálisan erre a feladatra kívántam összpontosítani. Jelenleg B-licenccel rendelkezem, ha minden jól megy, a következő évben részt veszek az A-licences tanfolyamon. Hálás vagyok a sorsnak, mivel több remek szakemberrel dolgozhattam, a teljesség igénye nélkül példaként említhetem Szabó Istvánt, Szalai Lászlót, Pári Sándort, Véber Györgyöt vagy Simon Miklóst.
– Labdarúgóként öt évet húztál le a Honvédban. Hogyan tudnád összefoglalni ezt a periódust?
– Értékes tapasztalatokkal gazdagodtam, amiket próbálok kamatoztatni. Az sem mellékes, hogy rengeteget fejlődtem, főleg mentális téren. Kis túlzással Kispesten „belénk verték”, hogy mindig győzni kell. Kellett egy kis idő, mire ezt a gondolkodásmódot elsajátítottam. Ma már tudom, hogy ebben a sportágban csak a győzelem számít, ez alapján ítélnek meg minket, edzőket. A Honvédnál mutatkozhattam be a másodosztályban, továbbá az első csapat tagjaként a Magyar Kupában és a Ligakupában szerepelhettem, ezek egytől egyig szép emlékek.
– Szépen haladsz előre a ranglétrán. Mi lehet a következő lépcsőfok?
– Nagyjából két éven belül szeretnék NB II-es gárdánál dolgozni, az lenne a legjobb, ha ez Putnokon jönne össze. Később pedig örülnék, ha valamelyik egykori csapatomnál, mondjuk a Diósgyőrnél vagy a Honvédnál bizonyíthatnék, ám tisztában vagyok azzal, hogy ehhez sokat kell még dolgoznom és bizonyítanom. Tudatosan építem az edzői karrierem, hamarosan századik alkalommal irányítom az együttesemet a bajnokságban, ettől a mérföldkőtől mindössze öt meccs választ el.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
