Garantált a kiemelkedő hangulat.
Az érzelmek vihara!
Ez a kijelentés igaz minden normális focimeccsre, a rangadókra, ráadásul a kiemeltekre, pláne.
Az ilyen mérkőzéseken az igazi, vérbeli szurkolóknak nem számítanak a labdarúgás legalapvetőbb kellékei, mint például a taktikai elemek és társai, mert csak azt várják el a kedvenceiktől, hogy fussanak, harcoljanak, soha egy pillanatra ne adják fel a küzdelmet, és lehetőség szerint győzzenek, de nem a pályán elért siker a legfontosabb számukra.
És van még egy szinttel feljebb, amikor olyan kiemelt rangadóra kerül sor, mely párosításra aztán tényleg úgy készülnek a fanatikusok, hogy azon csak a győzelem, a harcos, küzdelmes játékkal elért győzelem számít csak igazán.
Ezek a mérkőzések, mint a labdarúgás és a szurkolás önmaga is, sokkal többet jelentenek, mint az egyszerű élet és az ugyanolyan egyszerű halál.
És bizony a Szeged és a Vasas csatája is (hívják előbbi gárdát aktuálisan bárhogyan is) pontosan beleillik ebbe a képletbe, mégpedig az 1988/89-es bajnokság osztályozóján történtek miatt.
A Szeged a DVSC mögött a második lett abban a kiírásban az NB II Keleti-csoportjában, így osztályozót játszhatott az NB I-be való felkerüléséért. Az ellenfele az NB I-ben gyengélkedő Vasas lett, és bizony az első, angyalföldi mérkőzésen olyan végeredmény született (1-1), ami jó alapot szolgáltatott a szegedieknek arra, hogy kivívhatják a hőn áhított élvonalba kerülést.
Az akkor még érvényben lévő, idegenben lőtt gól szabálya mellett azért is, mert az odavágón is jól és kulturáltan játszott a Szeged Angyalföldön, sokak szerint jobban, mint az amúgy hatszoros bajnok és négyszeres kupagyőztes fővárosiak.
És a visszavágó is a szegediek szája íze szerint alakult, mert egészen a 90. percig 0-0-ra állt a találkozó, így 1989. június 25-én mintegy 18 ezer szegedi fanatikus érezhette úgy a lelátón, hogy feljutnak az NB I-be, majd a legutolsó percben ez történt:
Szegeden azóta sem bocsátották meg a kezező védőnek a hibáját, a Vasasnál meg azt, hogy a pályára tóduló hazai fanatikusok miatt a játékosak és az edzőik is közvetlen veszélynek voltak kitéve.
A két gárda egymás elleni mérkőzései azóta is nagy feszültségeket hoznak, mind a pályán, mind a lelátón.
Éppen ezért, az ilyen jellegű rangadókon nem nagyon szokott számítani, éppen milyen kezdőcsapattal tudnak kifutni a pályára csapatok, hiszen a szenvedélynek mindenkiben ott kell lennie, ám mégis fontos leszögezni, hogy a két vezetőedző közül Dragan Vukmir az előző fordulóbeli, Csákvár elleni, idegenbeli 3-1-es vereség alkalmával nem tudott számítani Molnár F. Tamás kapusra, valamint Kóródi Nándorra és Daru Bencére, de a klubhonlapnak még azt is elmondta, hogy többen is betegek voltak a múlt héten.
A Vasas alapcsapatából Otigba Kenneth tuti, hogy nem lép pályára, mert a legutóbbi fordulóban, a III. Kerület elleni 1-0-s siker alkalmával piros lapot kapott.
A Szeged jelenleg a 4. helyen áll a tabellán 20 szerzett ponttal, míg a Vasas az első, 26 egységgel.
A meccsre egyébként kiemelten készül a két szurkolótábor is. A vendégszektorban is lesznek néhány százan, míg a hazai oldalakra elővételben már elment 2-3 ezer belépő.
A Szeged és a Vasas csatája mindig az érzelmek rangadója.
Egyik csapat szurkolói sem fogják elfelejteni, ameddig élnek, mi és hogyan történt 1989 nyarán Szegeden, ráadásul még a leszármazottaiknak is elmesélik.
Éppen ezért van az, hogy a Szeged és a Vasas csatája soha el nem múló rivalizálás.
Nem volt mindig az, de 1989-ben végleg azzá nemesedett!
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
