Budapest – Minden posztra két kiváló, Kleinheisler nem is kellett.
„Bajnokok leszünk!”
Ezt üvöltötte teli torokból az a Vasas-szurkoló, aki társaihoz hasonlóan 40 éve vár arra, hogy a kedvenc csapata újra bajnok legyen. Ott állt tetőtől-talpig piros-kékben a jégtáblán a Fáy utcában, és könnyes szemmel mesélte (mindig ezt és így szokta), hogy milyen érzés volt az, amikor ők voltak a legjobbak. És megint mindenki őt hallgatta, olyanok is, akik még nem is élhették át azt, hogy milyen érzés, amikor a kedvenc csapatuk az első Magyarországon.
Ott álltak több százan a mínusz nyolcszáz fokban ma délelőtt a Csepel elleni edzőmeccsen, mert pár hónapja újra hinni kezdtek. Hinni abban, ami alapból képtelenségnek tűnt még a nyáron. Hogy a kedvenceik a bajnokság végén megelőzik a brutális gazdasási és egyéb fölényben lévő Videotont és Ferencvárost, valamint azt a Honvédot, amelyiknek toronymagasan a legjobb az akadémiája és a tulajdonosa az, aki mindig megtalálja azt a légióst, aki a bajnokság toronymagasan legjobb játékosa (most éppen Davide Lanzafame).
Ott álltak és azt vették észre, hogy a kedvenceik rugdossák a gólokat, és hiába riogatott a meteorológiai egész napos zúzmarás köddel (akkor mínusz 999 fok lett volna), még a Nap is előbújt, hogy láthassa azt, ahogyan az erőnléti edző Ferenczi István a második félidőben gólt lő. Meg azt is, hogy a friss igazolás Gaál Bálint első „labdaérintéséből” megszerzi az első angyalföldi találatát, majd azt is, ahogyan a 147. kapufája után őrjöng, hogy miért nem volt eredményes.
„Bajnokok leszünk!”
A 69. percben üvöltötte az éterbe a semmi mással, csak és kizárólag a Vasassal foglalkozó fanatikus azt, amire mindenki vár az angyalok földjén. Lejátszották fejben a bajnokságot az edzőmeccs közben, de így tesznek nap, mint nap azóta, hogy megint jó a csapatuk. Jámbor János és Vancsa Miklós ugyanis nyáron, az utolsó pillanatban kiharcolt bennmaradáskor megígérte nekik, hogy a Vasas újra olyan csapat lesz, mint régen volt, amikor a legnagyobbak és nem a leglesajnáltabbak között emlegették a nevét. Az angyalföldieknek jelenleg ugyanannyi pontjuk van, mint az őszi első Videotonnak, a második Honvédnak, ráadásul megelőzik a Ferencvárost.
De nem csak előre tekintgettek a drukkerek, hanem a hátuk mögé is, ahol éppen átépítés alatt áll a halhattalan Illovszky Rudolfról elnevezett legendás retro stadion, a jelenlegi állapotokról a linkre kattintva érhető el a filmünk.
„Nem vagyunk kényszerhelyzetben, mert minden posztra két, kiváló képességű játékosom van” – ezt mondta a lefújás után mosolyogva az nb1.hu-nak Michael Oenning, akit egyébként olyan hatalmas varázslónak tartanak a piros-kékek drukkerei, mint Diego Cholo Simeonét az Atlético Madrid nem normális hívei. Oenningnek is mindenki hisz: a vezetők, a játékosok és a szurkolók is.
„A mester szerint kész vagyunk, nem kell kapkodnunk. Viszont már beszéltünk róla, hogy a középpályára azért még lehet, hogy kellene valaki. A legnagyobb értékünk az, hogy már megint együtt maradt a csapatunk. És azt is nyugodtan megírhatja, hogy nem is akartuk leigazolni Kleinheisler Lászlót. Én vezetem a Vasast üzemeltető társaságot és én sem vele, sem a klubjával nem beszéltem a megszerzéséről” – mondta az nb1.hu-nak Vancsa Miklós, a Vasas FC ügyvezetője.
Ott álltak ma délelőtt több százan a mínusz nyolcszáz fokban az edzőpálya mellett, annak ellenére, hogy rémisztő időjárást jósoltak a meteorológusok. Mert a szurkoló az olyan, hogy egyből álmodozni kezd, ha tapasztal valami pozitív dolgot.
Az elmúlt 4 évtizedben rengetegszer jósolták és szerették volna azt, hogy a Vasas tűnjön el a süllyesztőbe a szurkolóival karöltve. De a klub mindig éltben maradt, annak ellenérére, hogy azért volt időszak, amikor pár hónapig nem létezett.
Most viszont nagyon sokan úgy vannak vele: ha nem a kedvenceik, akkor csak azért is az angyalföldiek legyenek az aranyérmesek.
’Bajnokok leszünk!”
Ezt üvöltötte az éterbe a 69. percben az a fanatikus, aki már ezerszer megfogadta, hogy soha többet nem megy Vasas-meccsre, soha többet nem lesz Vasas-szurkoló, hogy utána másnap reggel már megint csak a kedvenc klubjáról beszéljen, megint csak a piros-kékek foglalkoztassák.
Eddig mindent túlélt a csapatával, ugyanúgy, mint a társai…
Viszont annyira vágyik az aranyra ő is és a barátai is hogy félő, már az ezüstérem sem tudná megvigasztalni…
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
