„Ne Marco Rossin múljon, hogy a válogatott a kirakatban jól szerepeljen” – ezzel nyitotta Barczi Róbert azt a sajtóbeszélgetést, amelyre az NB1.hu szerkesztőségét is meghívta. A Magyar Labdarúgó Szövetség sportigazgatója szerint apró előrelépések történtek ugyan a szövetség sportágfejlesztési munkájában, de nem kertelt: van hova fejlődni a következő, tíz-tizenöt éves távlatokba is tekintő időszakban, amely során az egységesítés és a központi mérések vannak fókuszban – az utóbbi vízió nagyon hamar valóra válhat.
Célok 2010 óta
A magyar labdarúgás megújulási programjának első szakasza egy 2010-ben elindított folyamat, amely nagyjából 2020-ra lezárult. Ebben az időszakban Barczi Róbert szerint a több évtized alatt felhalmozódó „mennyiségi mutatókon” kellett változtatni és fejleszteni. Ezek közül kiemelkedett az igazolt labdarúgók alacsony száma, illetve a létesítmények siralmas állapota. Pénzügyi stabilitásra és a presztízs növelésére is szükség volt.
2020-ra fordulva, amit egyébként a koronavírus-járvány nehezített, a minőségjavulást tűzte ki újabb céljául a szövetség sportigazgatósága, amelynek főbb elemei: jobb eredmények; utánpótlás fejlesztése, ezen belül a középtávú koncepciójának megvalósításához szükséges alapok lerakása; a sporttudomány fejlesztése, ami hiányzott a magyar labdarúgásból; a nemzetközi eredményeken keresztül áttérni a végső cél megvalósítására: „Ha nem is piaci alapú, mert az nagyon távoli tervnek tűnik, de legalább egy racionálisabb gazdálkodás útjára lépni.”
Az MLSZ-ben azt szeretnék, ha a klubok legalább középtávon gondolkodnának, amihez szükséges a rendszerszintű folyamatok beindítása is, például a különböző utánpótlás csapatok és a felnőtt keretek munkájának, kiválasztásának összehangolása. Fontos a reális célok kitűzése, az MLSZ keretrendszerével összhangban.
Hosszú távú cél – természetesen – a fiatalok térhódítása az NB I-ben és az NB II-ben, amihez Barczi Róbert szerint szemléletváltás szükséges, ehhez pedig az edzőképzést hívták segítségül, aminek egyik eleme egy egészséges vitakultúra, nyitottabb kommunikáció kialakítása a magyar futballközegben. Emellett szeretnék gyakorlatiasabbá, interaktívvá tenni a magyar edzőképzést.
Fontos továbbá a vezetők képzése, ezen belül a sportigazgatók, akadémiavezetők és technikai vezetők kitermelése és beforgatása a rendszerbe, mert fontos, hogy a nemzetközi szinten is versenyképes klubok építése „felülről” kezdődjön.
A nagyjából egy évvel ezelőtti helyzetről itt írtunk korábban.
Barczi Róbertet három évvel ezelőtt nevezték ki a Magyar Labdarúgó Szövetség sportigazgatójának. A ’90-es években utánpótlás válogatottságig jutott abban a korosztályban, amely az akkori évtized egyik legnagyobb magyar labdarúgó-sikerét elérve kijutott az 1996-os atlantai olimpiára. Sérülése miatt korán abba kellett hagynia a futballt, így elég korán, már a húszas éveiben elkezdte az edzősködést, miközben földrajz- és testnevelőtanárként diplomázott és újságíróként is dolgozott. 23 évesen lett edző, dolgozott akadémiai és NB III-as szinten is. Sportvezetőként, amihez közgazdász-, jogász-, és sportmenedzser-diplomát is szerzett az évek során, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei igazgatóságot vezette, és volt a Nyíregyháza Spartacus ügyvezetője is, amellyel 2015-ben feljutott az NB I-be. 2015-ben versenyigazgató lett az MLSZ-ben, 2020 óta az UEFA szakmai testületének tagja.
Az MLSZ sportigazgatója ezúttal a következőket emelte ki a beszélgetés során:
Egységes mérés, átláthatóság
„Ma már kamerarendszer van az akadémiákon és a tehetségközpontok pályáin – a mérkőzéseket és edzéseket tehát fel lehet venni. Következő lépés, hogy egy olyan elemző rendszert szeretnénk, amiben az MLSZ válogatottjai, az NB I-es klubok és akadémiáik ugyanazt az elemző rendszert használják. Azokat a mérkőzés-adatokat láthatják majd a klubok és az MLSZ is. Ha látjuk mondjuk a futások és a passzok mennyiségét és minőségét az elvárt, felnőtt szinten, akkor az utánpótlás, amikor méri ugyanezeket az adatokat, látja, hogy hova kell eljutni, és annak megfelelően tudja kialakítani játékrendszerét. Remélem, hogy legkésőbb januártól tesztelhető lesz ez a rendszer.” Ez a rendszer egyébként hároméves egyeztetés után jöhet létre.
Barczi Róbert, fotó: MLSZ
Mentorálás
Az MLSZ kézikönyvet adott ki a tehetségközpontoknak és körzetközpontoknak (28 B- és 94 C-szintű sportszervezet – ők felelnek az amatőr és grassrootsklubokban, azaz a D-szinten nevelkedő labdarúgók kiválasztásáért, képzéséért és versenyeztetéséért), amely olyan részletekre is kiterjed az alapelvek lefektetése mellett, hogy miként kell felvenni a kapcsolatot egy helyi óvodával. Fontos, hogy a tehetséges gyerekeket már az akadémiai képzés előtt, 6-14 éves korban összeszedjék régiós szinten, és a szövetség ennek a folyamatnak a hatékonyságát szeretné elősegíteni az egységesítéssel. Ennek az útmutatásnak a nagy részét az akadémiák is átvették. Ők is, tehát akik a 15-19 éves korosztályt képzik, megcsinálták maguknak ezt a kézikönyvet.
Barczi Róbert szerint:
Nem lesz jelentős előrelépés, ameddig nem lesz teljesen egységes a képzés az utánpótlásban.
Az utóbbi félévben jobb lett a kapcsolat az akadémiákkal, annak is köszönhetően, hogy már az NSÜ is felvett olyan szakembereket, akik a szakmai munkát is fogják ellenőrizni. Három évvel ezelőtt az MLSZ minden klubtól bekért egy szakmai koncepciót, amiből sokat vissza kellett adni, mert, ahogy az MLSZ sportigazgatója fogalmaz: „Nem reálisan gondolkodtak a klubok, nem volt reális a napi munka, és ezért kellett belemennünk a részletekbe. A kluboknak még a feladatait és a szerkezeti felépítését, a játékfelfogását és a versenyeztetését is leírtuk. A négy fázis, a védekezés, a támadás és a két átmenetnél még vezényszavakat is írtunk azért, hogy az edző tudja, mit kell mondani egy adott korosztályban. Konkrét feladatokat írtunk elő, amiket a kollégáim ellenőriznek.”
Szeptemberben jön a következő ellenőrzés
„Ősszel indul egy audit, ahol a tehetségközpontokat a Double Pass fogja ellenőrizni háromnegyed éven keresztül. Az MLSZ tehetségközponti mentorai is dolgozni fognak: meg akarjuk nézni, hogy a klubok mennyit fejlődtek, és annak megfelelően fogjuk kialakítani az újabb támogatási rendszert.”
A külföldre költözött magyar családokat is figyelik
„Állandó hiány volt a válogatottaknál a külföldön játszó magyar gyerekek monitorozása. Egyre több magyar család költözött külföldre, a magyar gyerekek helyi klubokhoz mentek focizni, és ezeket a srácokat nem nagyon értük el. Most tesztelünk egy rendszert, ami a megfelelő adatok alapján a világ összes országában leszűri a játékosok mutatóit, és ezek alapján látjuk, hogy kik azok a magyar gyerekek, akiket aztán megtalálunk a klubjukban. Ez alapján 88 új játékos került a látókörünkbe, akik közül 25-en már meghívót is kaptak a különböző korosztályos válogatottakba.”
Engedni kérdezni
„Ami még újdonság a válogatottaknál: a Dinamo Zagrebnél, illetve a Rapid Wiennél és az Austria Wiennél voltak az edzőink tanulmányi úton. Egyrészt, hogy megismerjük az ottani kultúrát, mert vannak onnan gyerekek, akiknek adott esetben már a szokásaik is mások. Például van olyan srác, aki Dániából jár haza a válogatottba, ahol elvárják a gyerekektől, hogy ők folyamatosan kérdezzenek, ugyanis szeretnék, ha a gyerek értené, hogy mit miért csinál. Ezt nekünk is meg kell itthon szokni, hogy amikor egy gyerek hazajön, akkor ezt a kultúrát hazahozza magával, ne sértődjön meg az edző azért, mert a gyerek folyamatosan kérdez. Szeretnénk érteni a gyerekek hátterét és az ottani neveltetésük logikáját.”
Kevesebb Guardiola, több játék
„Történt ugyan előrelépés, de ahogy korosztályonként haladunk felfelé, a helyezésünk egyre rosszabb. Pár dolgot fontosnak tartok: tegyük rendbe a gyerekek alap technikai képzettségét (6-14 évesek képzése). Az edzők gyakran túlbonyolítják a meccseket és az edzéseket, mert Guardiolák akarnak lenni. Taktikai elemekkel terhelik a gyerekeket már 8-9-10 éves korban – ez káros, ahogy az is, ha a gyerekek előre rugdossák a labdát, hogy a tornát egy magas gyerek fejesével megnyerjék. Ilyenkor nem fociznak a gyerekek, hiányzik a kreativitás, pedig ebben a korosztályban még önfeledten kell hagyni játszani őket. Szeretnénk megszüntetni az eredménykényszert, emellett pótolni kell a fizikai lemaradást.”
A 2025-ös Eb szeptemberben induló selejtezőire készülő U21-es válogatott góljai a Ciprus elleni felkészülési meccsen
A végcél
A legfontosabb a piacképes felnőtt labdarúgók kinevelése. Az NB I-ben nőtt ugyan az átlagosan pályán töltött idő az U21-es játékosok körében, de régiós szinten még mindig messze van a néhány szempontból etalonnak számító dán bajnokság, ahol több mint 20000 perccel többet szerepeltek a hazai fiatalok, mint az OTP Bank Ligában az U21-es játékosok. Az MLSZ a fokozatosságot tartja szem előtt, ezért engedik, hogy az U19 helyett NB III-ban induljanak a csapatok. NB II-ben az U20-as, NB I-ben pedig az U21-es játékosok szerepeltetésére ösztönöznek. Barczi Róbert szerint a klubok „jól reagáltak” a kezdeményezésre.
Ahogy már hírben közöltük, a Magyar Labdarúgó Szövetség megvált az U17-es válogatottat eddig irányító Belvon Attila szövetségi edzőtől. Barczi Róbert nem elsősorban a hazai Eb-n való leszerepléssel indokolta a döntést, hanem mint mondta: „Tizenkét éves együttműködés után úgy éreztük, hogy a megújulás érdekében mindkét fél számára az a legjobb, hogyha egy klubnál tud adott esetben tovább fejlődni.”
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
