Vác – A vezetőedző a bajnokság előtt aláírta volna a hetedik helyet.
A 2016/2017-es szezon előtti felkészülésnek, illetve a bajnokságnak már egyértelműen a Nagy Tibor irányításával futott neki a Vác FC.
– Ha a bajnokság kezdete előtt azt mondja valaki, hogy télen a 7. pozícióból várják majd a folytatást, aláírta volna előre?
– A felkészülés előtt a célom az volt, hogy minél több olyan labdarúgót hozzak vissza, aki váci kötődésű és játszó. Egy játszó, támadó szellemű csapatot szerettem volna az első perctől felépíteni. Úgy gondolom, hogy ez részben sikerült, de nagyon sok van még a csapatban. Ezt a hetedik helyet a bajnokság előtt valószínűleg elfogadtam volna, de én azt mondom, hogy titkon előrébb szerettem volna végezni – mondta Nagy Tibor a vacfc.com-nak.– Meg is volt a csapatban a lehetőség, nagyon sok olyan mérkőzés volt, amikor irányítottuk a játékot, nagyon sok helyzetet dolgoztunk ki, és ennek ellenére pont nélkül kellett elhagynunk a pályát, gondolok itt a Nyíregyháza, Sopron, Mosonmagyaróvár, itt a vége felé, ahol gólokkal kellett volna nyernünk, és mégis elvesztettünk ezen a három meccsen nyolc pontot. Aminek nagyon örülök az, hogy egész ősszel „irányító” csapat voltunk, senki ellen nem játszottunk alárendelt szerepet. Egyetlen félidő volt talán, amellyel elégedetlen lehetek, az a Kisvárda elleni első félidő, ahol –nem tudom milyen okból- teljesen sikerült beszorítani minket. Vagy azért, mert bátortalanul kezdtünk, vagy megijedtünk. De ott is a második félidőben rendeztük a sorokat, és úgy gondolom, hogy a második félidő alapján minimum egy ikszre jónak kellett volna lennünk. Amit saját magam hibájának tartok, az a Cegléd elleni mérkőzés. Ott én sem voltam topon, a csapat se. Ott úgy gondolom, hogy az nem a játékosok, hanem az én hibám volt. Megpróbáltam megkeresni, hogy mi az oka, megpróbáltam változtatni rajta, és úgy gondolom, hogy ez sikerült. Nagyon nehéz elviselni azt, hogy nem itthon játszunk, annak ellenére, hogy mindent megkapunk Dunaújvárosban. Úgy gondolom, hogy a hazai pálya előnyeit élvezve három-négy ponttal biztos, hogy többünk lenne, és akkor ott lennénk a dobogón, vagy a dobogó közelében. Ahogy az előbb is említettem, ebben a csapatban nagyon sok van, még több van, még bátrabban kell játszanunk. Remélem, hogy ezt tavasszal be is tudjuk bizonyítani, mint ahogy bebizonyítottuk ősszel is, de szeretném, ha még jobban mi dominálnánk a mérkőzéseken.
– Úgy gondolom, hogy ez a teljesítmény különösen megsüvegelendő annak fényében, hogy az egész őszi szezonban folyamatos sérülések nehezítették a munkáját, hiszen Nyilas, Sipeki, Zsolnai, Fehér, Görgényi is hosszabb ideig sérült volt, illetve Dlusztus pedig menet közben sérült meg.
– Így utólag, a körülményeket is figyelembe véve jó eredményt értünk el. Ahogy az előbb is említettem, én titkon szerettem volna ott a dobogó környékén lenni, de nem vagyunk tőle messze. Ami probléma volt, a sok sérülés. Nyilas, Sipeki, Zsolnai, Fehér, Görgényi, utána kidőlt még a Dlusztus is. Hál’ Istennek közben a Görgényi felépült. Velük valószínűleg még erősebbek lennénk. Remélem, hogy tavasszal minden csapatrészben tudok majd forgatni játékosokat, tudok változtatni, még támadóbb szellembe felállni, és remélem, hogy a sérülések elkerülik a csapatot.
– Van-e olyan, aki véleménye szerint különösképpen kiemelkedő teljesítményt nyújtott az ősszel?
– Én nagyon nem szeretek kiemelni játékosokat. Én úgy gondolom, hogy egységesen jól játszik mindenki. Van egy nagyon stabil kapusteljesítményünk. Mindkét kapus szerintem nagyon jó képességű. A védelmünk egy stabil, masszív játékra alkalmas négyes, akik be tudnak lépni bátran a játékba, különösen a széleken. Középpályánkon óriási futómennyiség van. Hál’ Istennek ez most már nemcsak futással, hanem játékkal is párosul. Rengeteget birtokoljuk a labdát, nagyon sok helyzetet dolgozunk ki. Vannak még finomítani való dolgok, de remélem, hogy ezeket a tavaszi kezdésre sikerül kijavítanunk. Ami problémánk, hogy kimondott centerünk nincs, nincs olyan, aki nyolc-tíz gólt lő. Azonban itt látszik a csapat ereje, mert ránk azért nehéz felkészülni, mert minden játékosban –a középpályán, a védelemben, a támadósorban- benne van a gól. Ha most nézzük ezt a 24 gólt, ez eloszlik: háromgólosok vannak, kétgólosok. Nem lehet tudni, hogy az adott mérkőzésen ki rúgja a gólt, mert nálunk szinte mindenki gólhelyzetbe tud kerülni, a jobb és balhátvédtől kezdve, és nem pontrúgásokról beszélek, hanem rendes támadásokról. Ha egy kicsit szerencsésebbek vagyunk, vagy jobban koncentráltunk volna a kapu előtt és a helyzeteinknek nemcsak a 25-30 százalékát, hanem az 50-60 százalékát rúgtuk volna be, akkor elég érdekesen állna most a tabella. De van egy félév még előttünk, hogy a helyzetkihasználásunkat rendbe rakjuk.
– Hogy érzi, a téli felkészülés során melyek azok a területek, melyeken mindenféleképpen szükséges finomítani és csiszolni, hogy még eredményesebb tavasz elé nézhessenek?
– Ahogy említettem is már, a támadórészt és a befejezéseket kell csiszolni. Még szeretném tolni a védekezésünket. Most is már előrébb toltuk, mi nem egy beállós csapat voltunk, aki kontrára játszott, hanem kimentünk bátran letámadni az ellenfél félpályáján, megpróbáltunk minél előbb labdát szerezni. Úgy gondolom, hogy ez nagyon sokszor sikerült is, és azért tudtunk kellemetlen perceket okozni, az úgymond „nagycsapatoknak” is. Felépülnek a sérültek, egy Zsolnaival, egy Nyilassal a támadófutballunk valószínűleg még acélosabb lesz, de én most is elégedett vagyok. Szép fokozatosan a Balajtit –aki menet közben jött- beépítettük, most már kezd fizikálisan is rendbe lenni. Én örülök neki, hogy egy olyan keretet sikerült összehozni, ami igazi labdarúgókból áll. Akik szeretnek nyerni, technikailag, taktikailag fegyelmezettek, és rengeteg helyzetet ki tudunk dolgozni. Ugyanezt az utat kell folytatnunk tovább, remélem, hogy még bátrabban, még agresszívebben fogunk játszani tavasszal. Ami az egész csapatnak a szívfájdalma, hogy ezt a teljesítményt, amire azt mondom, hogy jónak értékelhető nem látták a hazai szurkolók. Azok, akik eljártak velünk a mérkőzésekre, azok láthatták, hogy rengeteget fejlődött a csapat, hogy mennyivel bátrabban focizik, hogy mennyivel jobb ránézni egységesen az egészre.”
– Mit minden szünetben, a szurkolókat az érdekli a legjobban, hogy milyen változások várhatóak a csapatban. Tervez változásokat a keretben télen, van olyan poszt, ahova mindenképpen szeretne igazolni?
– A csapaton nem szeretnék változtatni, én úgy gondolom, hogy ez a keret elég erős, pláne, ha felépülnek a sérültek. Úgy gondolom, hogy azért ide hozni játékosokat, hogy legyünk 26-an vagy 30-an teljesen felesleges. Véleményem szerint ez a keret bőven elég ahhoz, hogy a céljainkat tudjuk teljesíteni és tavasszal még erősebbek legyünk. Ami biztos, hogy az egy hátrány volt egész idáig, és remélem, hogy ezt tavaszra sikerül valahogy megoldani, az, hogy nem tudtunk itthon játszani. Volt három-négy olyan mérkőzés, amikor a végén ki-ki meccs volt, és a végén mi vesztettünk, én úgy gondolom, hogy ezeket a mérkőzéseket itt Vácon mi nyertük volna meg, és akkor talán egy nagy álom teljesült volna így őszre.”
– Végezetül, meddig tart a pihenő a fiúknak, és mire számíthatnak a felkészülés során?
– Elég korán kell kezdenünk. Január negyedikén kezdjük a felkészülést, mivel február 19-én már bajnoki mérkőzés van. Lesz öt-hat hetünk, hogy felkészüljünk, ezért is adtam a fiúknak egyből az utolsó bajnoki mérkőzés után pihenőt, mivel nyáron nagyon kevés idejük volt arra, hogy feltöltődjenek. Most ez a három-három és fél hét remélem, hogy elég lesz arra, hogy újult erővel neki vágjunk egy olyan célnak, amire tényleg felkapják a fejüket az emberek. Remélem, hogy ez sikerülni fog, de azért ez több összetevős: a sérülések elkerüljenek minket, a szerencsefaktor is közrejátszik, hogy mennyire erősítenek az ellenfelek. Ahogy hallani egy csomó csapat még erősít, én nem nagyon értek egyet, hogy harminc játékossal mennek neki egy NB II-nek, aztán vannak, akik hetekig nem játszanak, én ennek nem vagyok híve. Itt szeretném megköszönni az egész féléves biztatást a szurkolóinknak, azt, hogy mellettünk voltak annak ellenére, hogy ilyen távol voltunk tőlük. Szeretném megköszöni az összes játékosomnak, vezetőknek azt a hozzáállást, amit most ősszel mutattak, mert én úgy gondolom, hogy ez egy igazi csapatmunka volt. Mert ez nem egy ember munkája. Itt a szertárostól a takarítónőig, a legfelsőbb vezetésig mindenkinek tenni kell a dolgát, mert ha valaki nem teszi, akkor szétesik az egész. Sikerült egy egységet alkotnunk, remélem, hogy tavasszal még jobb és még több sikert tudunk hozni a váci szurkolóknak.
Búcsúzóul pedig szeretnék mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánni!
