Priskin akár a DAC-ban is játszana

Pozsony – A szlovák nacionalizmus kirakatcsatában focizik, de soha nem lenne szlovák válogatott.

A szombati DAC – Slovan meccs nem mindennapi “csemegének” ígérkezik, és nem vár könnyű feladat a magyar válogatott csatárára, Priskin Tamásra sem. A komáromi születésű csatár az ősi rivális egyik leggólerősebb játékosa, így annak ellenére, hogy válogatottbeli szereplései alkalmával minden felvidéki magyar nagyon büszke rá, most egy lesz az ellenfelek közül, aki nem sok jóra számíthat a dunaszerdahelyi közönségtől. A napokban a korkep.sk-nak nyilatkozott a mérkőzés kapcsán, ebből az interjúból idézünk néhány részeletet.

Legutóbb, akkor még, mint a Slovan friss igazolását n nagyon megtalálták Önt a szurkolók Dunaszerdahelyen. Most mire számít?

Hát, az már nagyon régen volt. Azóta több mérkőzésünk is volt egymás ellen, de ugyanúgy végzem tovább a dolgomat, ahogy eddig. Bízom benne, hogy nem lesznek hasonló esetek. Ha igen, akkor sajnálom, de én a dolgomat végzem.

Dunaszerdahelyen komoly építkezés zajlik. Épül a stadion, a DAC pálya szinte az egyedüli olyan kulissza úgy a szlovák, mint a magyar bajnokságban, ahol igazi focihangulat uralkodik. László Csaba a Körképnek adott interjújában el is mondta, hogy igazi karakteres csapatot szeretne felépíteni, magyar gyökerekkel. Nem érdekelne Önt egy ilyen kihívás? Ha jönne a telefonhívás, csomagolna?

Hát, ha jönne a telefonhívás, és megfelelő lenne számomra, nagyon szívesen, persze. Miért ne. Tényleg gyönyörű a stadion, nagyon örülök, hogy épül. Úgy érzem, hogy a helyi emberek ezt megérdemelték. Látni, hogy stabil a háttér, jó kezekben van a klub is. Sok sikert kívánok nekik a jövőben, hogy egy olyan csapatot sikerüljön felépíteni, amely tényleg ott lehet majd az élmezőnyben.

Ön Győrben él, a magyar válogatott keret tagja, kettős állampolgár, a magyart ugye még akkor vette fel, amikor lehetett. Ugyanakkor a kirakatcsapatban, a Slovanban focizik, a szlovák nacionalizmus egyik fellegvárában. Emlékszünk sokan, én is ott voltam a Slovan-Fradi meccsen ’92-ben a szurkolóverésnél. 2008-ban is volt egy komoly összecsapás, szegény Lengyel Krisztiánt a pályán kellett újra éleszteni. Hogyan éli meg Ön mindezt?

Én inkább magyarnak mondom magam, nagyon régóta Magyarországon élek. A szüleimmel gyerekkorom óta magyarul beszélünk, magyar gyerek vagyok. Az, hogy a Slovanban futballozok, egy lehetőség volt számomra. A Győr után egy olyan csapatba akartam kerülni, ahol a bajnokságért, akár a kupáért játszhatunk. Természetesen az sem volt hátrány, hogy közel vagyok a családomhoz.

Előrébb tartana, ha a szlovák válogatottban szerepelne?

Erre nem is gondoltam. Megmondom őszintén, meg sem fordult a fejemben, hogy szlovák válogatott legyek. Gyerekkoromban is azt szerettük volna, én is meg a családom is, hogy magyar válogatott legyek, és, hála istennek ez megadatott.

Stadionok, beléptetési rendszer, szurkolási kultúra, foci állami támogatása… Hogy látja a szlovák és a magyar bajnokság közti különbségeket a körülmények és a háttér szempontjából?

Ebből a szempontból szerintem a magyarországi futball előrébb tart, mint a szlovák. Ha megnézzük a stadionokat és a körülményeket, meg tényleg azokat a juttatásokat, amiket a klubok kapnak a szövetségtől, akkor nagyon jó irányba megy a magyar foci. Mondhatjuk, hogy az összes NB 1-es csapatnak kiváló standionja van, vagy kiváló stadionja lesz. Szlovákiában azért ezt még nem tudjuk elmondani. Jelen pillanatban a Nagyszombatnak, a DAC-nak, Zsolnának úgymond szép stadionja van, reméljük, hogy jövőre majd a Slovannak is. De vannak olyan helyek, ahol régi stadionok vannak, és tényleg ráférne egy kis felfrissülés akár a pályára, akár a lelátóra.

Az a legfontosabb, hogy szeressék a csapatukat és biztassák úgy, mint eddig tették. Azt ugyan nem tudom megígérni, hogy nem fogok gólt rúgni, mert a munkámat végzem, és ha oda kerülök, akkor azon leszek, hogy sikerüljön a kapuba találni, de a múltban is bizonyítottam, hogy amikor sikerült gólt rúgnom, akkor sem örültem, mert tisztelem és tiszteletben tartom az ottani embereket és szurkolókat. Le a kalappal, hogy minden hétvégén megtöltik a stadiont és olyan hangulatot varázsolnak minden hétvégén, ami a játékosnak az álma.