Interjú Marián Slukával.
Marián Sluka 15 éve érkezett Magyarországra, amikor szerinte még nagyon más állapotok uralkodtak a magyar futballban. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, hazánk labdarúgása komoly fejlődésen ment át, a szlovák futballistából pedig edző lett, aki jelenleg a Dorogot próbálja bent tartani a létszámcsökkentés előtt álló NB II-ben. Mindkét témáról kérdeztük őt interjúnkban.
Októberben vetted át a Dorogi FC irányítását. Milyen állapotok fogadtak téged a csapatnál?
Nem a legvidámabb időszakban érkeztem, hiszen a csapat akkor is kieső helyen állt. Az viszont nagyon szimpatikus volt az itteni közegben, hogy mindenkiben láttam a fejlődni akarást, és az igényt arra, hogy ezen változtatni tudjunk.
21 lőtt és 35 kapott gól – mind a két mutatóban van nálatok rosszabbul teljesítő együttes, mégis ti álltok az utolsó helyen. Miben látod a gyenge szereplés okait?
Sokszor érzem úgy, hogy nem tudjuk átlépni a saját árnyékunkat. Csapatjátékban szerintem fejlődtünk, ugyanakkor egyénenként mindenkinek javítania kell a koncentrációs képességén. Hiába nyerünk egy-egy meccset, ha utána a következőn már az első félidőben nagyon nehéz helyzetbe hozzuk magunkat. A Siófok, az Ajka és a Kazincbarcika elleni meccsek jó példák erre. A csapatunk játéka alapján szinte minden meccsünkben benne lett volna legalább egy pont, de meg kell tanulnunk 95 percig koncentráltan, egyéni hibák nélkül futballozni.
Mik azok az erények, amik már most megvannak a csapatban, és bentmaradást érhetnek?
A szervezettséget emelném ki. Úgy érzem, az érkezésem óta csapatszinten sikerült előrelépnünk, ami annak is köszönhető, hogy a játékosok elvégzik a megkövetelt munkát. Viszont megismétlem, hogy egyénenként is szükség van javulásra. Az együttes céljai mellett az is fontos, hogy egy profi labdarúgónak legyenek egyéni ambíciói, hiszen ez a kulcs ahhoz, hogy javulni tudjon egy labdarúgó teljesítménye.
A Vasassal való kooperáció keretében többek között Sztojka Dominik és Szalai József is szerepelt a Dorogban ősszel. Mekkora pluszt ad nektek az ő jelenlétük?
Nagyon örülök, hogy ez az egyezséget sikerült összehoznunk a Vasas klubigazgatójával, Nagy Miklóssal. Sokat ad a csapatunkhoz az, hogy egy élvonalbeli csapat fiatal tehetségei nálunk játszanak, a fentieken kívül még megemlíteném Kapornai Bertalant és Szilágyi Szabolcsot is. Szerintem a Vasas is jól jár, hiszen a fiataljaik sok játéklehetőséghez jutnak nálunk. Nagyon bízom benne, hogy tavasszal is folytathatják itt, Dorogon, mert erősségei a csapatnak, de ha úgy alakul, hogy visszatérnek a Vasashoz, akkor sem leszek szomorú, hiszen megérdemlik a lehetőséget magasabb szinten is.
Mekkora vérfrissítésre lesz szükségetek a télen? Milyen forrásaitok vannak erre?
A végéről kezdem. Az anyagi lehetőségeink behatároltak, gazdasági erejét tekintve a Dorog az egyik legszerényebb erőforrásokkal rendelkező klub az NB II-ben. Nyáron nagy változások voltak a keretben, és nem mindegyik sült el jól. Ebből tanulni kell, javítani kell a kiválasztási metóduson, a vezetőségnek is ez volt a kifejezett kérése felém. A csapat erősítésre szorul, ugyanakkor éppen emiatt nem engedhetjük meg magunknak, hogy kapkodjunk.
Milyen játékosokat kerestek?
Karakteres labdarúgókra van szükségünk, akikben ott van az előrelépési vágy. Rutinos NB II-es játékosokat számunkra nem egyszerű megszerezni, éppen ezért nyitottak vagyunk az NB III-ból feljebb vágyó labdarúgókra is. A lényeg, hogy megfelelő hozzáállású, feltörekvő játékos legyen az illető.
Játékosként egy fél éves megszakítással hét évet töltöttél Magyarországon, míg edzőként korábban a Szentlőrinc, és az anyaegyesület ZTE révén szintén magyar érintettségű Lendvánál dolgoztál. Otthonra leltél a magyar fociban?
Kijelenthetem, hogy igen. 15 éve érkeztem Magyarországra, azóta a családommal együtt itt élek. Szeretnék a jövőben is a magyar labdarúgásban dolgozni, fejleszteni magamat, és ha lehet, akkor feljebb is lépni. De jelenleg a rövid távú terveimre koncentrálok, amik közül a legfontosabb, hogy a Dorog NB II-es klub maradjon.
2008-ban kerültél hazánkba, a magyar foci azóta markáns fejlődésen ment keresztül, amit a klub- és válogatott szinten is bizonyítanak az eredmények. Kívülről érkezve te hogyan láttad ezt a folyamatot?
Valóban nagyot fejlődött a magyar foci, ez a válogatott közelmúltbeli eredményein is látszik. Mikor ide jöttem, még egészen más állapotok uralkodtak Magyarországon. Akkoriban szerintem túl gyakoriak voltak a stratégiai váltások a magyar futballban, túl sűrűn változott a szakmai irányvonal. Az elmúlt 5-6 évben ez viszont már egyáltalán nem jellemző, ennek a stabilitásnak is az eredménye az, hogy a magyar foci előre megy. Persze nem szabad elfeledkezni arról, hogy az infrastruktúrában is mekkora fejlődés ment végbe. A fiatal magyar focisták számára ma minden körülmény adott, ez is az egyik alapja azoknak a sikereknek, amelyeket mostanában elért a magyar labdarúgás.
Nem csak elöl, hátul is sűrű az NB II mezőnye. Kiket tartasz foghatónak a bentmaradásért vívott harcban?
Harmadik éve vagyok edző az NB II-ben, úgy látom, ez az osztály folyamatosan erősödik, így én sajnálom a létszámcsökkentést. Nagyon nehéz lenne most konkrét választ adni erre a kérdésre, hiszen mindenkinek megvan az esélye, hogy minőségi munkával bentmaradjon. Nekünk öt csapatot meg kell előznünk, amihez szervezettségre, stabilitásra és türelemre van szükségünk. Ezen dolgozunk.
