Az Eb-kiesés utáni szélsőséges hazai kommentekről is kérdeztük.
Szappanos Péter ugyan csak a magyar válogatott harmadik számú kapusaként szerepelt az Európa-bajnokságon, de kora és élettapasztalata miatt egyaránt fontos szerepet tölt be a nemzeti csapatban. A Paks 33 éves kapusa bevallotta, nem tudja elképzelni a válogatottat Marco Rossi nélkül. Szappanos véleményezte a végül tizenhetedikként épphogy kieső csapat teljesítményét, és arról is beszélt, a játékosok hogyan élték meg az utolsó napokat a Skócia elleni, örökre emlékezetes siker után.
Kezdjük a végével, szerinted érdemelt volna továbbjutást a magyar válogatott?
Most az egész ország ezt fejtegeti. El kell fogadnunk, hogy nem jutottunk be a legjobb 16 közé, de tudjuk, ha sikerült volna, akkor most mindenki boldog lenne. A papírforma szerint az olaszok döntetlenje után 86 százalék volt az esélyünk, hogy ott legyünk a négy legjobb csoportharmadik között.
Közel voltunk hozzá, csalódás, hogy nem sikerült, és haza kellett jönni. De tudtuk, hogy bitang erős és nagyon kiélezett lesz az Európa-bajnokság, hiszen akár a kisebb csapatok is képesek stabil futballra. Tudtuk, hogy egy-egy gólon is sok múlhat, vagy még apróbb dolgokon, a szlovénok például egyetlen sárga lap miatt lettek harmadikok.
Rendkívül csalódottak vagyunk, de pozitívum, hogy a legvégsőkig versenyben voltunk, és nem a pályán estünk ki esélytelenül. Gyakorlatilag az döntött, hogy a nagycsapatok, Anglia és Portugália sem tudtak nyerni az utolsó körben.
Sokan inkább a svájci meccs első félidejében mutatott gyenge játékra mutatnak, amikor felmerül a kérdés, hogy miért nem sikerült a bravúr. Miként lehet, hogy egy korábban a legerősebb válogatottak ellen is helytálló magyar csapattal Svájc így ki tudott babrálni taktikailag az első 45 percben? Az a Svájc, amely azóta azért árnyalta a magyarok elleni győzelmét az Eb-címvédő olaszok kiejtésével.
Én igazából nem értem, hogy miért becsülik le ennyien Svájcot. A top öt ligában magasan vernek minket játékpercekben, és kisebb ország, világklasszis játékosok alkotják a keretüket, és igen, bejutottak a negyeddöntőbe Olaszország legyőzésével. Skóciát sokkal jobban előtérbe helyezték mint nehéz ellenfél, pedig Svájc mind technikailag, mind taktikailag nagyon magas szintet képvisel. Adtunk egy félidő előnyt nekik, de a másodikban már abszolút pariban voltunk. Hogy a legvégén egy egyéni hibából kaptunk egy gólt, bármely csapatnál megtörténhet. Mi akkorra már kinyíltunk, mentünk a döntetlenért, de az egy félidő előnyt már nem tudtuk visszahozni. Ha egy kicsit jobb napot fogunk ki, simán meglehetett volna a második játékrészben az egyenlítés.
A szurkolóknak talán az fájhatott, hogy az első félidőben nagyon sokan gyenge teljesítményt nyújtottak, mintha óriási verseny lett volna azért, hogy kit cseréljen le a kapitány.
Lehetséges, hogy nem mindenkinek volt olyan a teljesítménye, ami elvárható volt, de a második félidőben rendeztük a sorokat. Ez, amit láttunk, benne van a futballban bármikor.
Marco Rossi azt mondta, egyetlen pillanatát sem élvezte az Európa-bajnokságnak. Ennek szerinted mi lehetett az oka?
Az első mérkőzés sajnos megalapozta a hangulatot, ráadásul egy edzőnek sokkal stresszesebb megélni egy mérkőzést, hiszen nincs ott a pályán, nem tud a játékosok helyett futballozni. Nem sikerült az eredményt tekintve az első mérkőzés, ezért úgy kellett készülni a németek elleni találkozóra, hogy azon mindenképpen eredményesebbek legyünk. Sajnos, az sem sikerült, és addigra már eltelt másfél hét a két hétből, az a két meccs pedig alapvetően meghatározhatta a kapitány hangulatát. A skót meccsen aztán visszahoztunk valamit, azon már a régi önmagunkat idéztük, uralni tudtuk a mérkőzést, nem volt nagyon nagy helyzete a skót csapatnak. A végén annak a tükrében is nyerni tudtunk, hogy Varga Barni megsérült, és nem tudtuk, mi lesz vele. Ennek a meccsnek a vége elég pozitív volt, de aztán, sajnos, ez a győzelem sem ért továbbjutást. Pedig ha Georgia és Portugália játszik tíz mérkőzést, kilencszer biztosan a portugálok nyernek, de legalábbis nem kapnak ki.
A felmérések szerint a szurkolók több mint négyötöde továbbra is Marco Rossit szeretné kapitánynak, te el tudod képzelni, hogy ne ő legyen a Mister?
Én bízom benne, hogy nem fog elmenni, és továbbra is itt lesz velünk. Most volt egy kissé nehezebb időszak, a felkészülési időszakban például kikaptunk Írországtól, de ez benne van a futballban. Rosszabb szájízt hagyhat a kapitányban, hogy nem sikerült a bravúr, a továbbjutás, de ezektől függetlenül én nem tudom nélküle elképzelni a válogatottat.
A Nemzeti Sport szerint Marco Rossi úgy búcsúzott el a csapattól, hogy „nem biztos, hogy szeptemberből közösen folytatjuk”. Hogy élted meg ezt?
Én nem tudok ilyenről.
Az Eb visszhangja: Marco Rossi és a magyar válogatott útjai különválnak?
Az ország szinte két részre szakadt, sokan a kajak-kenusok, vívók, úszók Eb-aranyait állítják szembe a labdarúgók teljesítményével, míg a másik fél továbbra is odavan az egészért, amit látott, és köszönik Csoboth Kevinnek a skótok elleni győzelmi mámort. Te mit mondanál szemtől szembe az egyik, és mit a másik oldal képviselőinek?
Nem szeretnék ezzel kapcsolatban véleményt nyilvánítani. Én a történtek pozitív részét ragadnám meg.
Mi azt érzékeljük, hogy iszonyatosan nagy támogatottság áll a válogatott mögött, egy egész országot megmozgatott az Európa-bajnokság. A szurkolók fantasztikus hangulatot varázsoltak, gyakorlatilag hazai pályán játszottunk mindhárom meccsen. Aki ismerősöm kint volt Stuttgartban, mindenki köszönte, amiért életre szóló élményt szereztünk nekik – akár továbbjutottunk, akár nem. Az emberek döntő többsége azért pozitívan áll hozzánk, és én bízom abban, hogy ez a továbbiakban is így lesz.
Hogy éltétek meg a főhadiszálláson az utolsó három napot, amikor már „csak” szurkolni kellett? Az olaszok utolsó perces gólját, az angol és a portugál csapat elmaradt győzelmét hogyan fogadtátok?
Ha az olaszok nem egyenlítenek Horvátország ellen, akkor gyakorlatilag már akkor csomagolhattunk volna. Óriási gólt rúgott a végén Zaccagni, iszonyatosan örültünk. Aztán az egész csapat együtt nézte végig az Anglia-Szlovénia mérkőzést, amely óriási csalódást keltő 90 percet hozott, az idősebb játékosok már a 60. perc környékén mondták, hogy ezen a meccsen az angolok nem fognak gólt rúgni, annyira súlytalan támadásokat vezettek. Mi a törökökben nem bíztunk, nem gondoltuk, hogy nyerni fognak Csehország ellen, és el nem tudtam volna képzelni, hogy végül a portugál meccs fogja a vesztünket okozni. Eszméletlenül csalódottak voltunk, de szerintem a pályán rosszabb lett volna kiesni.
Milyen volt a hazaút?
Egy hónapig együtt voltunk, csalódott és fáradt volt mindenki, nem volt a legfelemelőbb érzés. Már sokszor hangsúlyoztuk, hogy nagyon jó csapategységet alkotunk, ez pedig csak akkor megvalósítható, ha jóban-rosszban kitartunk egymás mellett. Nem volt azért temetői hangulat. Természetesen beszélgettünk arról, hogy mit lehetett volna másképp, bízunk benne, hogy a szeptemberben kezdődő Nemzetek Ligájának pozitív kimenetele lesz majd.
Kell-e szerinted változtatni a Nemzetek Ligája-rajt előtt a kereten, a taktikán, bármin a válogatottban, vagy elég egy finomhangolás?
Nem gondolnám, hogy változtatásra lesz szükség, igazából más meccsek kimenetelétől függött a sorsunk. Nézzük meg, Lengyelország két meccs után búcsúzott a csoportjából, pedig világsztárok alkotják a keretet. Megeshet egy ilyen szereplés bármelyik válogatottal. Én idős vagyok már, emlékszem jó pár világversenyre, amikor a franciák rúgott gól nélkül mentek haza címvédőként. Előfordulhat, hogy nem úgy sikerül az egész. Nagyon jól felépített koncepció van a válogatottnál, jó taktikával, jó játékosok alkotják a válogatottat. Ilyen a futball, nem tud mindig mind a két csapat nyerni, amelyik pályára lép.
A kerettagságodat annak is köszönheted, hogy a hírek szerint rendkívül pozitív hatásod van a csapatra. Ilyen szempontból hogy teltek az elmúlt hetek?
Harmadik számú kapusként nyilván tudom, hogy mi a feladatom. Intelligensen tudom kezelni azt, hogy támogassam a csapatot, segítsem a fiatalokat. De nem úgy kell érteni, hogy az apukájuk vagyok a keretben, mert vannak hasonló korú játékos bőven, mint én, például Gula (Gulácsi Péter), Dini (Dibusz Dénes), Fityó (Fiola Attila), idősebbek vagyunk mindannyian. Van hangom az öltözőben, nem kell ezt mindig hangoztatni, de néhány jó tanáccsal el tudom látni a fiatalokat, ha szükség van rá. Már legalább három éve együtt vagyok a válogatottal, úgyhogy hallgatnak rám. Alázatos munkával lehet hatással lenni a társakra, és úgy gondolom, erre nem lehet panasz. Így kell elképzelni az én szerepemet.
Nem áll meg az élet, hiszen nemsokára pályára lép klubcsapatod, a Paks a román másodosztályú FC Corvinul Hunedoara (Vajdahunyad) ellen az Európa Liga selejtezőjében.
Július 11-én játszunk otthon, egy héttel később vendégként, és ha továbbjutunk, akkor a horvát Rijeka következik majd. Sűrű nyár elé nézünk. Én most kaptam korrekt módon négy nap szabadságot, hogy feltöltődjek és tudjak fújni egyet. Ha ennek vége, akkor csatlakozom a szlovéniai edzőtáborban a Pakshoz. Mivel végig játékra kész állapotban voltam, szerencsére alapozásról nem kell beszélni. Néhány edzőmeccs után remélhetőleg készen fogunk állni majd az EL-selejtezőkre.
Mi a célotok az európai kupában?
A Paks elég régen szerepelt európai kupaselejtezőben. Szerintem már az óriási nagy szó, hogy kivívtuk a részvételt, minimum négy selejtezős mérkőzésünk lesz.
Rossz esetben visszaesünk a Konferencia-ligába, de ahogyan ismerem a csapatom és az edzőnk, Bognár Gyuri hozzáállását, a saját játékunkat, a presszingelős támadásokat fogjuk alkalmazni, és meglátjuk, ez nemzetközi szinten mire lesz elég. Mindenki szeretné megmutatni magát a nemzetközi porondon, biztos, hogy jó hangulatú mérkőzéseket fogunk játszani. Meglátjuk majd, mi sül ki belőle.
Elérheti-e a Paks ugyanazt, mint az előző évben, amikor is ezüstérmes lett az NB I-ben, és megnyerte a Magyar Kupát, a döntőben a Ferencvárost legyőzve?
Ki lett maxolva az előző szezon minden szempontból. Tavaly a rajtot nagyon jól elkaptuk, tavasszal volt egy kisebb hullámvölgyünk. Ez akkor lesz érdekes, ha nem sikerül olyan jól a rajtunk, hiszen akkor nem biztos, hogy olyan jól sikerülhet a szezon. De azért bízom abban, hogy erre nem kerül sor, és ott leszünk a tabella elején. Továbbra is a földön kell maradnunk, és a kimondott cél ebben a kiélezett bajnokságban a bennmaradás. Minden évben ez a legfontosabb minden csapat számára – a Ferencvárost leszámítva. Aztán pedig minél előrébb végez egy klub, az annál pozitívabb.
Te akkor Pakson jól érzed magad, és ott képzeled el a jövődet?
Jól érzem magam, igen, nem szeretnék ugrálni ilyen idősen. Azt gondolom, hogy a paksiak is örülnek, hogy a klub tagja vagyok, legalábbis bízom benne, hogy így van. A tavalyi szezonom szerencsére nagyon-nagyon jól sikerült egyéni és csapatszinten egyaránt. Ezért biztosan nem fogok gondolkodni máson, mint a Paks.
„Óriási pluszt adott a válogatottság” – Szappanos odaszólt Vargának a 11-es előtt
