Kovácsik Ádám furcsállta, hogy még a szerződésének a lejárta előtt egy közleményből tudta meg, nem hosszabbítanak vele. De mi történt vele Győrben? Interjú.
A Fehérvár FC utóbbi nyolc évének az egyik legjobb játékosa volt Kovácsik Ádám, aki 196 tétmérkőzésén 76 alkalommal megőrizte a kapuját a góltól, és kétszer a szezon kapusának is megválasztották. Az egyszeres válogatott játékost azonban tavaly kölcsönadták Győrbe, ahol a gerincsérve rátette a bélyegét a szezonjára. A bajnokság végére azonban utolérte régi önmagát, és bár még csak 32 éves, Fehérváron nem hosszabbítják meg a most pénteken lejáró szerződését. Kovácsik azonban nem adja fel, már csak azért sem, hogy a fia is láthassa magas szinten futballozni.
Hogy vagy?
Fizikálisan teljesen rendben vagyok, hála a jó égnek sikerült mindent helyre tenni. Lelkileg is jól vagyok, nincsen semmi gondom, várom, hogy ki ad esetleg majd lehetőséget nekem. Június 30-án jár le a Vidinél a szerződésem, úgyhogy szabadon igazolható vagyok.
Az első három bajnokin még védtél a Győrben, majd január 30. és április 2-a között újabb kilenc meccsen szerepeltél. Ezek után azonban újabb kilenc meccsen hét alkalommal csak a kispadon ültél, kétszer még ott sem. Hogyan emlékszel vissza a szezonra?
Úgy kezdődött a győri időszakom, hogy eljöttem kölcsönbe azért, hogy végigjátsszak egy szezont, és újra felépítsem magam. Sajnos, az elején egy sérülés közbeszólt: gerincsérvem lett. Meg kellett műteni, de ez is elhúzódott. Augusztus elején már fájt a derekam, de nem volt egyértelmű, hogy mi a probléma, és végül csak szeptember végén sikerült a műtétet megcsinálni. A doktor szerint általában egy hat hónapos kihagyás követ egy ilyen műtétet, mert ennyi ideig tart a teljes felépülés.
Ehhez képest én négy hónapra rá már játszottam. Hamar visszatértem, talán picit hamarabb is, mint kellett volna. Ezt azért mondom, mert jól voltam már, nem voltak fájdalmaim, de nem voltam még olyan fizikai állapotban, mint mondjuk most, amikor mindenem fel van építve izomzatilag is.
De játszani szerettem volna mindenképpen, és ezért forszíroztam a visszatérésem. Amikor az utolsó mérkőzéseim jöttek, éreztem, hogy már a százszázalékos állapot közelében kezdek lenni fizikálisan és meccsterhelésben is, de ekkor történt meg az edzőváltás (Tímár Krisztiánt Antonio Munoz váltotta – a szerk.), én pedig ekkor kerültem ki sajnos a csapatból. Ezek után több időm jutott arra, hogy fizikálisan rendbe hozzam magam. Ebben Sebők Zsolt kapusedző is maximálisan partner volt, pluszedzéseket végezhettem vele a rendes edzéseken kívül.
Hogy érezted magad január vége és április eleje között, amikor végig veled kezdődött a Győr összeállítása?
Egy komoly sérülés után tértem vissza, tudtam, hogy türelmesnek kell lennem, ami nehéz volt. Az lett volna az ideális, ha már képes vagyok úgy védeni, mint a sérülés előtt. Építkeztem, meccsről meccsre jobb lettem. Egyetlen egy visszalépés volt az egyik mérkőzésen, de a Soroksár elleni találkozó utáni öt meccsen minden rendben volt. Fejlődő tendenciát mutattam, és az utolsó két-három mérkőzésre már fizikális problémám sem volt egyáltalán, és teljesen rendben voltam, sikerült felépítenem magam, és minden a helyére került.
Hogy élted meg, hogy éppen ekkor kerültél a cserepadra?
Nehezen tudtam elfogadni, de valahol számítottam rá, hiszen kölcsönben játszottam Győrben. Egy egyéves kölcsönszerződés utolsó időszaka pedig nem egy életbiztosítás arra, hogy lehetőséget kapjon a játékos.
A 21 éves Ruisz Barnabás 10 meccsen védett, a 27 éves – a Győrtől szintén távozó – Fadgyas Tamás pedig 16 találkozón állt a kapuban. Velük milyen volt a viszonyod, a közös munka?
Jó kapcsolatban vagyunk, nem véletlenül kapott a szezon nagy részében nagyon kevés gólt Győr. Igaz, a végén ez megszaladt, és nem sikerült a legjobban a bajnokság vége.
Szoktál-e álmodni arról, hogy újra a kapuban vagy?
Természetesen. Most úgy érzem, nem véletlenül dolgoztam végig a tavaszt. Végig pluszmunkát is végeztem, és június 30-ig részt veszek még a győri edzéseken is. Nem véletlenül csinálom ezt, várom, hogy újra a kapuba állhassak. Picit déjá vu-érzésem van.
Nyolc éve, amikor Olaszországból hazakerültem a Vidibe, akkor sem nagyon bízott bennem senki, nem tolongtak azért, hogy megadják nekem a lehetőséget. Mígnem augusztus végén jött a Vidi ajánlata, és szerintem kölcsönösen jól jártunk egymással, hiszen az egyik legsikeresebb időszakban voltam alapember, a válogatottba is be tudtam kerülni. Remélem, lesz egy olyan csapat, amely most majd bízik bennem annyira, hogy megadja a lehetőséget, amire én hasonló választ szeretnék adni, mint nyolc éve.
Szoktál nosztalgiázni a Vidi Európa Liga-mérkőzései, például a Chelsea elleni emlékezetes párharcok kapcsán? Akár, amikor biztatnod kell magad.
Amikor egy-egy nehezebb napom van, és nehezebb elfogadni valamit, akkor tudok ebből meríteni. De azt nem tudom elképzelni, hogy videókat nézegessek magamról, hogy „ú, milyen volt, de jó volt.” Persze néha eszembe jut, hogy egyszer már voltam fenn. De biztos vagyok abban, hogy – a saját képességeimet ismerve – most is el tudok majd olyan szintre jutni, mint korábban. De nosztalgiázni nem szoktam, talán majd ha befejeztem a karrieremet, akkor a gyerekemnek megmutatom ezeket a meccseket. De egyelőre csak arra koncentrálok, hogy most jó legyek, és visszakerüljek a régi helyemre.
Az NB I vagy akár az NB II is érdekelne?
Természetesem az élvonalba szeretnék visszakerülni. Szerintem több szezonon keresztül bebizonyítottam már, hogy NB I-es kapus vagyok. Látom én is, hogy telítődnek a helyek, és egyre nehezebb odakerülni a kapusposztokra. De azt gondolom, hogy lesz ajánlatom. A csapatok most kezdik el a felkészülést, hosszú még az átigazolási szezon, sok minden változhat, keveredhetnek jobbra-balra a kártyák. Nyolc éve is az történt, hogy egy-egy váratlan klubváltás vagy sérülés miatt nem úgy folytatódtak a dolgok, ahogyan arra júniusban számítani lehetett.
Kell arra külön készülnöd, hogy ne gondolj a jövőbeni sérülés lehetőségére?
Nincsen olyan, hogy valamibe ne mernék úgy belemenni, mint régen, vagy ne mernék megcsinálni egy mozdulatot, és fizikálisan is képes vagyok mindenre, ugyanúgy, mint régen. Semmilyen negatív dolog nincs a fejemben a pályára lépésemmel kapcsolatban. Ki tudom zárni a korábbi sérülést, az már a múlté, csak arra koncentrálok, hogy minél jobb legyek.
Van-e már terved a futball utáni életre?
Amikor kijött a gerincsérvem, akkor átfutott a fejemben, hogy mi lenne, ha nem futballoznék.
Vannak terveim, de nagyon mélyen még nem ástam bele magam, mert nem tervezem még a közeljövőben a visszavonulást. Harminckét éves vagyok, kapusként még négy-öt jó évem lehet. De ha megnézzük Tujvelt a Honvédban, 40 éves idén, és még most is hosszabbítottak vele, jó állapotban van fizikálisan.
Amennyi időt kihagytam, és elvett most tőlem az élet, lehet, éppen ennyivel fogom tudni kitolni a karrieremet. Hiszen olyan különmunkákkal készültem, amelyek segíthetnek ebben.
Nem voltál csalódott amiatt, hogy a Vidi nem hívott vissza?
Benne volt a pakliban. Tavaly nyáron csalódottabb voltam amiatt, ahogyan alakult ez az egész. De most tudtam, hogy van két kapusuk élő szerződéssel. Picit furcsa volt inkább a bejelentés.
Június 24-én történt, hogy olvasom, elköszöntek tőlem. Jólesett, amiket a cikkben írtak, de az időzítésen meglepődtem, hogy nem szóltak előtte: „figyelj, akkor 30-án jár le a szerződésed, de 24-én már hírt adunk erről”. Ez egy picit meglepett. De összességében tudtam, hogy megtörténhet, nem hosszabbítanak velem.
Mégsem örültem, mert reménykedtem, hogy maradhatok, hiszen hét évet töltöttem Székesfehérváron, a nyolcadikban kölcsönben Győrben voltam. De tavaly nyáron megtörtént már a leválás, de azért idén reménykedtem, hátha visszahívnak.
A kisfiadról korábban mondtad, motiváló már a puszta léte is. Vele milyen gyakori beszédtéma vagy közös tevékenység a foci?
Öt és fél éves már, és szoktunk beszélni a fociról. Már csak azért is motivált vagyok a visszatérésemet illetően, hogy lásson még játszani olyan szinten, ahol előtte voltam. Ő akkor született, amikor 2018-ban bajnokok lettünk, szóval nagy emlékei nincsenek róla, hogy mi is történt akkor. Jó lenne, ha maradandó emlékeket adhatnék neki, szeretném, hogy lásson engem magas szinten játszani, és ne csak videókon, hanem élőben is.
Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 50.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)
