Interjú Gyürki Gergellyel.
Novemberben 21 újabb labdarúgóedző vehette át az UEFA pro licences diplomáját. Egy közülük Gyürki Gergely, aki mindössze 32 évesen végezte el a képzést, amivel a mezőny, pontosabban az osztály legfiatalabbja volt.
Gyürki 95 NB II-es és 3 NB I-es mérkőzéssel a háta mögött ugyan csak 2023-ban vonult vissza, az edzői tapasztalatok gyűjtését már jóval hamarabb elkezdte. A nyár óta a harmadosztályó Mosonmagyaróvár vezetőedzőjeként dolgozó egykori középpályással a régi jegyzetfüzetéről, a magyar alsóbb osztályok daráló jellegéről és a fiatalság előnyeiről, illetve hátrányairól is beszélgettünk. Interjú.
Korán befejezted a profi labdarúgást és az edzősködés felé fordultál? Hogyan kerekedett felül utóbbi ambíció az előbbin?
Már nagyon fiatalon kialakult bennem az ez irányú érdeklődés. Annak idején jelentkeztem a Testnevelési Egyetemre, majd azután sorban elkezdtem venni az edzőképzés lépcsőfokait. Emellett igyekeztem gyűjteni a gyakorlati tapasztalatokat. Több klubomnál is a játék mellett az alacsonyabb korosztályoknál edzősködtem. 2019-től, Tatabányán pedig már az idősebb utánpótlás generációk mellett dolgoztam. Szép lassan megerősödött bennem a motiváció, és ma már ezt az életpályát látom magam előtt.
Nehéz volt szögre akasztani a stoplist?
Nem volt egyszerű döntés, de hamar felismertem, hogy játékosként mik az erősségeim, illetve a hiányosságaim. Ugyan a Haladás színeiben az NB I-ben is játszhattam, pályafutásom nagy részét az NB II-ben töltöttem. Ahogy ebben az osztályban elkezdett a fizikalitás dominálni, az hozta magával, hogy az ilyen jellegű játékosok szerepeltetése lett a prioritás. Ez és az edzői ambíciók tereltek arra, hogy „átálljak a másik oldalra”.
Az NB II-ről ma is ugyanígy, fizikális, erőalapú ligaként beszélnek. Eközben még mindig divat a fiatalokat oda kölcsönadni, s ők legtöbbször azt mondják, a párharcokban és a fizikalitásban fejlődnek, de kérdés, más értékes tapasztalatokból mennyit kapnak ott. Te hogy látod?
Szerintem erre az utánpótlásból kijövő játékosok nagy része nincs felkészülve. Nagyon más stílus a másod- és a harmadosztály, mint az NB I, ahol már inkább a labdatartós foci dominál. Ez minden fiatalnak nehéz, de például Tóth Alex is igazolja, hogy a kiemelkedő képességeket, ami esetében például a játékértés- és olvasás, az NB II-ben is meg lehet mutatni.
A saját edzőid közül inspirált valaki?
Rengeteg edzőtől tudtam ezt-azt tanulni a pályám során. Már fiatalon jegyzetelgettem az edzésgyakorlatokat, döntéseket, vagy akár csak kommunikációs fogásokat, amik tetszettek. Kiemelni nem akarok senkit, mert tényleg sok különböző edzőben láttam olyan dolgokat, amik tetszettek, és persze akadt olyan is, akitől inkább azt tanultam el, hogyan ne.
A jegyzetfüzet megvan még?
Hogyne, a mai napig használom. Nyilván egy-egy döntést vagy cselekedetet nem lehet egy az egyben alkalmazni egy teljesen másik szituációban. Mindenhol mások a körülmények, de sok olyan dolgot írtam le, amik jó alapot adnak a munkához.
És mi minden került bele a pro licences képzés során?
Ott inkább az olyan elméleti témák dominálnak, mint a vezetői képesség fejlesztése vagy épp a sportolókkal való kommunikáció, illetve részt vehettünk külföldi tanulmányutakon is. A témák és az előadók is ennek mentén szerveződnek, összességében szerintem egy átfogó tudást kaptunk.
Milyen szerinted a jó edző? Te milyen szakember szeretnél lenni?
Ez a kép folyamatosan alakul, változik bennem. Négy éve dolgoztam először felnőtt csapatnál, és már most érzem, hogy akkor sok dolgot másként csináltam, mint ma. Ami szerintem fontos, az a sokrétűség és az alkalmazkodóképesség. Minden csapatnak más és más dolgokra van szüksége. Sok mindenben kell jónak lenni, és persze fontosak az egyes részterületek, de a lényeg az, hogy különböző helyzetekben hogyan működsz, hogyan reagálsz, miközben a stábot is beleszámítva 30-40 emberrel dolgozol együtt. Én ebben igyekszem jó lenni, ilyen típus is vagyok, aki mindig a balanszot keresi.
Játékfelfogás terén mi az ars poeticád?
Alapvetően olyan fociban hiszek, ami a játék összes fázisában intenzív és célratörő. Tatabányán például olyan csapatom volt, amely a labdaszerzésekben volt kiemelkedő, míg most Mosonmagyaróváron egy labdatartósabb futballt játszunk. Mindig az adott helyzettől függ, hogy az alapelképzeléseimből mit lehet megvalósítani, kidomborítani. A legfontosabb, hogy ezt helyesen ismerd fel.
Az NB III-as Mosonmagyaróvár tavaly osztályozón bukta el a feljutást, s bár idén ott van a dobogó közelében, az utcahosszal vezető Gyirmótot elnézve kevés az esély a jövő évi másodosztálybeli szereplésre. Mennyire ideális pálya ez egy fiatal, ambiciózus edzőnek egy olyan (futball)kultúrában, ahol szeretünk az eredményjelző és a tabella alapján ítélni, miközben a kevésbé látványos fejlődések, előrelépések háttérbe szorulnak?
Ez egy érdekes kérdés. Szokták mondani, hogy nincs jó vagy rossz edző, csak sikeres vagy sikertelen. Azt gondolom, én most a helyemen vagyok. Kaptam egy jó megbízatást a nyáron, ahol tovább tudom fejleszteni magam egy számomra új, ismeretlen közegben.
A diplomaosztón a legifjabb voltál, 32 éveddel pedig még az újhullámos edzőgenerációhoz képest is fiatal vagy. Hogyan látod a te korosztályodat az ún. régi motorosokhoz képest?
A foci fejlődése folyamatos, ezért fontos, hogyan alkalmazkodsz az állandóan változó körülményekhez. E téren a fiataloknak mindig van egyfajta előnye, hiszen kevesebb bevésődésük van, így rugalmasabbak és nyitottabbak tudnak lenni az új dolgokra. Ez viszont olyan előny, amivel élni is kell! A kevés fiatal edzőnek, akik odakerülnek, nagy felelősségük van, hogy milyen minőségű munkát végeznek, hiszen ha egy fiatal edzőnek jól megy, az új kapukat nyithat meg a többiek előtt is!
Magyarországon bőven háromjegyű a pro licences szakemberek száma, több van belőlük, mint ahány NB-s csapat. Az, hogy játékosként nem voltál különösebben ismert, hátrány szokott lenni. Szerinted mennyire lesz majd nehéz dolgod a munkaerőpiacon?
Annyi előnyöm talán lesz a generációmmal szemben, hogy én már hosszú évek óta gyűjtöm a tapasztalatokat. Korán elkezdtem az edzőséget, nekem ez az utam. Ez biztosan segít majd abban, hogy sikeres legyek, és Mosonmagyaróváron a lehetőség is megvan, hogy megmutassam a tudásom.
