NB III: mindent üt a 420 NB I-es meccs, kuriózum a 3-szoros magyar válogatott

Véget ért az első harmad az NB III 2023/2024-es idényéből, hiszen a 30 fordulós bajnokságban már a 12. körre készülnek a csapatok. A négy csoport 16-16 együttese a nyári átigazolási időszak változásai után immár teljes és stabil kerettel futballozhat, ennek megfelelően mostanra tisztább képet kaphattunk a kialakult erőviszonyokról.

Négy csapat veretlen eddig: az Észak-Keleti csoportot vezető Putnok, az Észak-Nyugati csoportban éllovas III. Kerület, valamint a Dél-Nyugati csoportban fej-fej mellett haladó Iváncsa és Szentlőrinc. A bajnokságot fantasztikusan, tízből tíz sikerrel kezdő, közben mindössze három gólt kapó Békéscsaba már nem sorolható ebbe a listába, hiszen a lilák vasárnap odahaza 2-1-re kikaptak a második ESMTK-tól.

Az említetteken kívül tíz klub szurkolói is kifejezetten elégedettek lehetnek, hiszen kedvenceik legalább húsz pontot szereztek az eddigi 11 mérkőzésen, amivel saját csoportjukban az élmezőnyben vannak. Ilyen a Kisvárda II., a Cigánd, a DVSC II.; a Körösladány, a Hódmezővásárhely; a Tatabánya, a Veszprém; a Nagykanizsa, valamint a Ferencváros II. is. A legtöbb gólt eddig egyébként a Békéscsaba és az ESMTK szerezte (34-34), a legkevesebbet, szám szerint ötöt pedig a Békéscsaba, a Cigánd és a III. Kerület kapta.

Az említett csapatok esetében most azt vizsgáljuk, vajon a jó bajnoki rajthoz mennyit ad hozzá az NB I-es rutin – azaz a keretekben hány olyan játékos szerepel, akik korábban az élvonalban is pályára léptek már. A második csapatok esetében szintén érdekes lehet a helyzet, hiszen hétről hétre téma, hogy kik játszanak le az első csapatból, ezáltal ők mennyire befolyásolják az adott forduló mérkőzését.

Utazásunkat az ország észak-keleti táján kezdjük. A Putnok évek óta stabilan építkezik, többször is az élmezőny tagja volt, ám most szintet lépve a bajnoki címért, adott esetben a feljutásért küzdhet. Az eddigi 9 győzelem, 2 döntetlen mérlegből Boros Gábor (akivel szeptemberben készítettünk interjút) 18 góllal vette ki a részét, ezzel toronymagasan vezeti a négy csoport összesített góllövőlistáját is. Ő a DVTK színeiben korábban hatszor lépett pályára az NB I-ben, mind a hatszor csereként, az interjúban is említett egy gólja örökké emlékezetes marad számára. Rajta kívül a putnoki keretből Nemes Milán és a kölcsönben a klubnál lévő Bodnár Attila rendelkezik élvonalbeli múlttal – előbbi 41-szer játszott a DVTK színeiben az NB I-ben, utóbbi tavaly májusban, 17 évesen kapott pár percet csereként a Mezőkövesdben az Újpest elleni bajnokin.

A Kisvárda II. és a DVSC II. a várakozásoknak megfelelően viszi a prímet ebben a csoportban, ugyanakkor nem emelkedik ki túlságosan, hiszen előbbi együttesben öt, utóbbiban hat olyan játékos lépett pályára eddig a szezonban, akiknek NB I-es meccs is van a lábukban. A kisvárdaiaktól Rubus Tamás a legrutinosabb a maga 71 élvonalbeli fellépésével (az Újpest, a Vasas, a Nyíregyháza és a Kisvárda színeiben hozta össze ezt a számot), az időközben Tiszakécskére kölcsönadott Szőr Leventének 7, az első csapatnál aktívan számításba vett Czékus Ádámnak és Lippai Tibornak 4, valamint 3, míg a Spanyolországból igazolt, 19 éves Raúl Martín Stefannak egy élvonalbeli mérkőzése van – utóbbi a fiatalpercek miatt egy félidőt kapott kezdőként a Ferencváros ellen szeptemberben.

A debrecenieknél picit más a helyzet, hiszen Bévárdi Zsombor (57 NB I-es meccs a Kaposvárban és a DVSC-ben összesen), Baranyai Nimród (27), Andrija Majdevac (3), Vajda Botond (3) és Tuboly Máté (1) is az első csapat keretéhez tartozik eredetileg. A saját nevelésű Farkas Tamás az élvonalban egyszer játszott, tavaly augusztusban a ZTE ellen kapott bő félórát.

A csoport élmezőnyéből a Cigánd a „sereghajtó” ezen a listán, hiszen két olyan játékosuk van, aki valaha pályára lépett az élvonalban – igaz, Horváth Zoltán a maga 68 meccsével (Eger, DVSC, Kisvárda) kiemelkedik, míg a szintén rutinos Katona György bő tíz éve a Kaposvár színeiben szerepelt négyszer az NB I-ben.

Észak-nyugaton stabilan megosztott a helyzet, hiszen a III. Kerület, a Tatabánya és a Veszprém is négy-négy korábbi NB I-es játékost tudhat magáénak.

Az óbudaiaknál Kulcsár Dávid (261 – Ferencváros, Vasas, Paks) és Barczi Dávid (159 – Újpest, DVTK, Vidi, Vasas, ZTE, Mezőkövesd) maximálisan a rutint képviseli, ezzel a mutatóval az egész bajnokságból kiemelkednek, míg Papp Máté (Puskás Akadémia, Dunaújváros) és Vankó Imre (Pápa) egyaránt 8-8-szor tapasztalhatta meg, milyen az NB I.

Veszprémben Zachán Péter (22) és Volter Patrik (2) paksi színekben kapott lehetőséget az első osztályban, a Honvéddal Marco Rossi irányítása alatt 2017-ben bajnoki aranyérmes, a Kaposvárnál is megforduló Tömösvári Bálint 15, míg az éveket a PSV Eindhovennél töltő Kun Bertalan egy NB I-es meccset tudhat maga mögött – Kun a ZTE színeiben a Budafok ellen kapott jó negyedórát 2020 októberében.

A Tatabányából a háromszoros magyar válogatott védő, Forró Gyula (Kecskemét, Újpest, Puskás Akadémia) 103, a saját nevelésű, a 2007/2008-as idényben a Honvéd otthonában 18 évesen betaláló, kisebb kitérővel immár szűk két évtizede a klubot szolgáló Kovács István 11, Molnár Tibor (Puskás Akadémia) 9, míg Szalánszki Gergő (Gyirmót) 3 NB I-es meccsel rendelkezik. Forró egyébként az egyetlen az összes vizsgált csapat keretéből, aki pályára lépett a magyar válogatottban.

Dél felé haladva ritkulnak a számok, a dél-nyugati régió élcsapatainál pedig olyannyira, hogy a négy együttesben (Iváncsa, Szentlőrinc, Nagykanizsa, Ferencváros II.) mindössze hat, a kritériumnak megfelelő játékos található.

Egészen pontosan Nagykanizsán senki, az éllovas Iváncsában Farkas Norbert (Puskás Akadémia – 9), a Ferencváros II.-nél az első csapathoz igazolt, ám a sérülése után a harmadosztályban bemutatkozó Alekszandar Pesics (eddig 5) és a kapus, Szécsi Gergő (Balmazújváros és Ferencváros – 5), míg a Szentlőrincnél a Balmazújváros és a Haladás színeiben összesen 50 élvonalbeli meccset letudó Tamás László, a Haladásban 2-szer lehetőséget kapó Grabant Bence, valamint a 2015 májusi DVSC-Győrt az ETO színeiben végigjátszó Németh Márk.

Nem sokkal másabb a helyzet dél-keleten sem. Itt a Körösladány van a Nagykanizsához hasonló szerepben, egy olyan játékosuk sincs, aki valaha pályára lépett volna az NB I-ben.

Az ESMTK-nál és a Hódmezővásárhelynél kettő-kettő ez a szám, előbbi együttesnél Márton Dávid a Siófok színeiben 8, a Marco Rossi-féle kispesti csapattal bajnok Kovács Dániel 2 NB I-es meccsen kapott lehetőséget, míg utóbbinál az előző szezonbeli Kecskeméttel ezüstérmes Gréczi Márton 3-szor, a Puskás Akadémiában bemutatkozó Sipos Gábor egyszer futhatott ki a gyepre az élvonalban.

Érdekesség, hogy ez az egyetlen csoport a négyből, ahol az NB I-es „túlerő” megmutatkozik a tabellán elfoglalt helyezésben, igaz, a listavezető Békéscsaba csupán eggyel több volt élvonalbeli játékost tudhat magáénak, mint az említett ESMTK, Hódmezővásárhely kettős: a Budafok kapuját az NB I-ben védő Póser Dániel  (23) és a Honvéddal, valamint a Balmazújvárossal első osztályú Vólent Roland (15) mellé az a Kóródi Nándor csatlakozik harmadiknak, aki 2017-ben a Ferencváros ellen kapta meg a lehetőséget a DVSC-ben az utolsó percekben.

Megállapítható, hogy a 15 vizsgált élcsapat keretében összesen 41 olyan játékos található, aki ebben a szezonban pályára lépett az NB III-ban, és valaha játszott az NB I-ben. Ez a 41 játékos a cikkünk megírásáig összesen 1025 NB I-es meccset játszott, de ez a szám minden bizonnyal már a hétvégén nőni fog Pesicsnek, valamint a debreceni és a kisvárdai játékosoknak köszönhetően. Az 1025 meccsnek kis híján a felét, 420-at a két III. Kerület-játékos, Barczi és Kulcsár teszi ki.

Ezek alapján ki-ki döntse el, mennyit ér az első osztályú rutin az NB III élmezőnyében, pláne annak tükrében, hogy a 11 forduló alatt 20-nál kevesebb pontot szerző csapatoknál is bőven találni korábbi, vagy épp jelenlegi NB I-es játékosokat. Az viszont mindenképpen érdekes, hogy a jelenlegi négy listavezetőnél összesen épp egy kezdőcsapatnyira való, azaz 11 korábbi élvonalbeli játékos futballozik – ami, valljuk be, nem mondható túl soknak.