NB II-ből a lengyel élvonalba – mi történt Rossi gólkirályával?

"Kicsit azt éreztem, otthon leírtak engem" - interjú Eppel Mártonnal.

Eppel Márton úgy érzi, sokat tanult az elmúlt években az őt ért csapásokból, és pár hónapja, NB II-es játékosként ő sem gondolta, hogy mostanra egy lengyel első osztályú csapat kulcsjátékosa lesz. Ehhez persze az is kellett, hogy két műtétje után mindent egy lapra tegyen fel, és napi 6-8 óra edzéssel jobb állapotba kerüljön, mint amilyen formában NB I-es gólkirályként bajnok lett a Marco Rossi-féle Honvéddal. Az NB1.hu-nak adott interjújából az is kiderül, 32 évesen lát-e még esélyt arra, hogy újra válogatott legyen.

„Majd’ megszakadt a szívem, hogy az utolsó néhány fordulóban nem léphettem pályára műtétem miatt” – így nyilatkoztál a diósgyőri időszakod végéről 2023. június 2-án. Min mentél keresztül?
A bajnokság végén sajnos nem tudtam a csapattal lenni, mert egy kisebb műtétet hajtottak végre rajtam, amelyet május végén az elhúzódó bokaproblémám miatt egy második beavatkozás követett. Erre azért volt szükség, mert már két és fél éve szenvedtem vele. Szerencsére ezek jól sikerültek, ezért 100 százalékos állapotban kezdhettem meg a nyarat.

Nagyon vártam az NB I-et, de a klubnál nem számoltak velem, ez nyilván rosszul érintett. Közös megegyezéssel szerződést bontottunk. Ezután elhatároztam, hogy a legmagasabb szinten szeretném folytatni, és mindenképpen külföldön. Az egész felkészülést megterveztük a rehabilitációtól kezdve a labdás edzésekig. Napi 6-8 órát edzettem, hogy ha bármilyen jó lehetőség adódik, készen álljak a feladatra.

Aztán a magyar NB I-nél magasabb szintre sikerült kerülnöd, hiszen a lengyel élvonalban szereplő Warta Poznan szerződtetett. Hogy jött létre az átigazolás?
Nyáron minden alsóbb osztályú ajánlatot elutasítottam, mert hittem magamban, és kivártunk egy jó ajánlatra, ami utólag jó döntésnek bizonyult.

Az NB I-ből nem volt konkrét megkeresés, kicsit úgy éreztem, otthon leírtak engem. Szeptember végén viszont megkeresett a Warta Poznan, hogy szívesen megnéznék, milyen állapotban vagyok, ezért az októberi válogatott szünet legelejétől két hétig a csapattal készültem. Nagyon jó erőben éreztem magam már előtte is, de nyilván az, hogy leigazolt a csapat, egy jó visszajelzés volt a számomra.

Rögtön a kezdőcsapatba tettek, ami nem túl gyakori egy szabadon igazolható játékos megszerzése után. Hogyan győzted meg ilyen gyorsan az edződet?
A nyaram arról szólt, hogy egyik edzésről mentem a másikra, szóval tényleg elég jó erőben voltam, amikor kikerültem. Utólag is köszönöm Magyar Mátyás tulajdonosnak, hogy a rehabilitációm első részét a Fájdalom Ambulancián végezhettem el.

Számomra nem volt meglepő, hogy rögtön lehetőséget kaptam, mert addigra már két hete a csapattal edzettem, két edzőmeccsen is szerepeltem, amelyeken az edző kezdőként számolt velem.

Azóta az összes bajnokin kezdő voltam, és 60-70 perceket játszottam. A legutóbbin, kisebb sérülés miatt csereként léptem pályára.

Három mérkőzés kellett Lengyelországban az első gólodhoz, ez segített a beilleszkedésben?
Persze, nagyon jól megy a játék. Segített az első gól, de az is, hogy ez rögtön egy győztes gól volt a Widzew Lódz ellen, 20 ezer néző előtt. A második, Legia Varsó elleni gólommal és a pályán mutatott játékommal sikerült bekerülnöm a hét csapatába, ami jó visszajelzés. Ezt azért tényleg nem gondoltam volna két-három hónappal ezelőtt.

A Legia otthonában mennyien szurkoltak, és milyen volt a hangulat?
Nem semmi meccs volt, mert ha jól tudom, a Legia-ultrák az 50. születésnapjukat ünnepelték, majdnem telt ház volt.

Az első 45 percet több mint 60 percig játszottuk, mert 10 percre leállították a játékot füstbombák és tűzijáték miatt, és ráhúztak 10-12 percet a félidőre. Nagyon boldog voltam, hogy a Legia otthonában is sikerült gólt szereznem közel 30 ezer ember előtt.

A gólodat 11-esből szerezted, az edző jelölt ki, hogy te rúgd a büntetőt?
Ki vannak jelölve többen, én új vagyok, de valójában nem is néztem a lapot, hogy kiknek kellene rúgniuk. Megkérdeztem az egyik srácot, aki rajta van a listán, hogy rúghatom-e, ő pedig mondta, hogy nyugodtan. De odajött még egy középső védő, ő is rúgni akarta, de mondtam neki, hogy szeretném én elvégezni. „Jó, rendben” – jött a válasz, a labda pedig a kapuban landolt a lövésem után. Ez egy jó visszajelzés nekem is, hogy látták, jól ment a játék, és hozzátettem a csapat eredményességéhez. Persze, egy csatárnak minden gól fontos.

Ahogy említetted, jó erőben és jó formában vagy. No de mennyire hasonlítasz a 2017-es önmagadhoz, amikor gólkirály és bajnoki aranyérmes lettél Marco Rossi Honvédjával, és a válogatottban is bemutatkoztál?
Fizikálisan és mentálisan is erősebbnek érzem magam.

Az élet az utóbbi két-három évben nagyon megedzett, kevés jó dolog történt velem, főleg a futballban. De hálás vagyok, hogy ezek megtörténtek velem, mert most már sokkal jobban megbecsülök olyan dolgokat, amelyeket előtte nem becsültem meg. Élvezem a focit, csak játszani szeretnék, kihajtani magamat, és rengeteg motiváció van bennem.

Ha visszagondolsz 2017-re, mi jut eszedbe, hogy milyen jó volt, vagy hogy milyen régen volt?
Mind a kettő. Először is, hogy mennyire imádtam azt a csapatot, örülök, hogy nagyon sokan jó játékosok lettek abból a Honvédból, valaki még válogatott is lett. Örülök nagyon Rossi sikereinek, jó visszaemlékezni arra, amikor a klubedzőm volt, most pedig jó látni, hogy mit csinál a válogatottal.

Poznanban két első osztályú csapat is van. Nagy a rivalizálás a Lech és a Warta között?
A mi klubunk kisebb, de a kapcsolat baráti a két csapat között.

Emlékeznek még a magyar légiósokra?
Lovrencsics Gergőt egyfolytában emlegetik, de Kádár Tamást is nagyon szerették.

Nyolcszor voltál válogatott, de utoljára öt éve. Tegyük fel, sok gólt rúgsz és jól játszol, ebben az esetben biztosan felfigyelne egy jó erőben lévő, gólerős Eppelre a szövetségi kapitány. Képesnek érzed magad arra, hogy újra beverekedd magad a keretbe?
Azért igazoltam külföldre, hogy minél magasabb szinten tudjak játszani, és szerintem a lengyel bajnokság magas szintet képvisel. Ha itt jól megy a játék és gólokkal tudom segíteni a csapatot, akkor esélyem lehet a kerettagságra.

A második gólom után a haverjaim már ugrattak, hogy válogatott formában vagyok, de mondtam nekik, hogy azt majd Rossi eldönti. De most csak arra figyelek, hogy itt jól teljesítsek. Ez a szép a fociban, hogy bármi megtörténhet. Egy futballista számára mindig egy álom a válogatottság.

Az én utolsó meccsem már annyira régen volt és olyan távolinak tűnt az újabb meghívó, hogy nem is gondolkoztam rajta. De az tény, hogy most itt, Lengyelországban közelebb kerültem hozzá.

Mit gondolsz, Rossi most figyel fél szemmel?
Nem tudom, mennyire figyel. De azt gondolom, hogy ez egy erős bajnokság, és ha itt jól tudok teljesíteni, azt nemcsak ő, hanem mindenki látja. De a jó játékra és jó statisztikai adatokra mindenképp szükségem lesz.

Hogy tetszik az ország, a város?
Édesanyám Lengyelországban, Varsóban tanít, és ő is csak pozitív dolgokat mondott az itteni életről és az emberekről. Tetszik a város, jól érzem magam, jól megy a foci.

Eppel Márton augusztus elején a Hétközi Forduló című műsorunk vendége volt: