Militár Iván fiatalon került ki az Egyesült Államokba, ahol előbb pályán, majd azon kívül próbált szerencsét. Dolgozott az FC Barcelona amerikai akadémiáján, volt edző a keleti parton, jelenleg a USL-ben szereplő El Paso Locomotive FC akadémiai igazgatója és az U20-as együttes trénere. Az NB1.hu-nak adott interjújában beszélt munkája nehézségeiről, a mexikói-amerikai tehetségekért való versenyfutásról, valamint a szupertehetség Diego Lunáról, akit anno NB I-es csapatoknak ajánlott.
Először is, hogy vagytok? Bővült a család, milyen az élet kétgyermekes apaként?
Megmondom őszintén, hogy nehéz. Messze van a család, mindketten sokat dolgozunk a feleségemmel. Wendy nővérként dolgozik 12-14 órás műszakokban. Mivel a család nincs a közelben, sokszor vagyok egyedül a gyerekekkel, ami egyáltalán nem egyszerű. A két és fél éves kislányunk egy igazi gengszter, három nyelven számol 10-ig, a kisfiunk pedig augusztusban született.
Adja magát a kérdés. Ha a legifjabb Iván oda jutna, hogy magyar vagy amerikai válogatott legyen, beleszólnál a döntésbe?
Sokat gondolkoztam ezen. Utoljára akkor, amikor Dárdai Pál Sportrádiónak adott interjúját hallgattam. Nagyon szimpatikusan beszélt a családjáról, őszintén. Én kritizáltam korábban, hogy mindketten magyarok a feleségével – nem úgy, mint nálunk, a feleségem amerikai – mégsem magyar válogatottak a fiúk. Ugyanakkor átgondoltam ezt a részét és el tudom képzelni, hogy mivel ott nőttek fel a gyerekek, a német válogatottat választják. Az én gyerekeimnek ez még nehezebb lesz.
Egy biztos: a magyarságukra legyenek büszkék, de például a kislányommal csak én beszélek magyarul, ezért nehéz lesz elvárnom, hogy később Magyarországot képviselje, ha sportol. Ez sokkal összetettebb, mint aminek látszik.
A feleséged Wendy mennyire támogat téged a munkádban? Hiszen ez egy olyan szakma, ha jön egy kedvezőbb feltételű ajánlat, sajnos költözni kell, pláne Amerikában ez egyáltalán nem egyszerű.
Én azt mondom, hogy itt pont egyszerűbb, mert egész iparág épül a költöztetésre. A feleségem már rutinos ebben, mert kétszer hagytuk el a keleti partot, viszont nagy konfliktusokat generál ez. Mindketten 31 évesek vagyunk, fiatalok, de két gyerekkel. Ilyenkor építed még a karriered, még le akarsz nyomni valakit, hogy fentebb kerülj és ez konfliktust okoz. Mert gyereket lenyugodva kéne nevelni, viszont úgy érzem, még nem vagyok megalapozott a karrieremet nézve. Nagyon elismerem a feleségemet, hogy ezért kibír engem, ez egy nehéz téma.
Jelenleg az El Paso Locomotive FC akadémiai igazgatója és az U20-as csapat edzője vagy. Hogy jött a megkeresés, és mi a legfőbb motivációd ebben a pozícióban?
Fiatal akadémiáról beszélünk, mondhatni a semmibe érkeztem. Nulla infrastruktúra, nulla edzői stáb, nulla játékosanyag. Egy 800 ezer-1 millió fős városról beszélünk, amelynek van egy profi csapata és ennyi. Az első fél évben gatyába kellett rázni az akadémiát. Aztán vettem át az U20-as együttest, ami a második csapatnak felel meg. A USL-csapatoknak van egy tartalékbajnoksága, melyben ezek az alakulatok szerepelnek. Ez most a 2003-as korosztály bajnoksága, de például a kapusom 2008-as születésű, balhátvédem 2007-es, a csapat 90%-a 2006-os. Mi egy nagyon fiatal csapattal, de El Paso legjobbjaival állunk ki. Idén először bejutottunk a rájátszásba, ami egy nagyon nagy dolog volt.
Militár Iván az akadémiai igazgató poszt mellett az U20-as csapat edzője. Fotó: Militár Iván
Ezeknek a játékosoknak akkor egyenes útja lesz az El Paso felnőtt csapatába?
Ez a csapat az akadémiának a kimenete, úgy kezeljük, mint a Barcelona a La Masián. Az akadémiai játékosoknak a célja – akármennyire hülyén hangzik – nem az első csapatba kerülés, hanem a Barcelona B-be kerülés. Aki nagyon extra, az mehet az első csapathoz, de az inkább egy isteni ajándék. Nálunk ugyanez a helyzet, aki kiemelkedő, az mehet a USL-be. Ez rengeteg időbe fog telni, mire kiteljesedik.
A mexikói határ mellett van a város, ha jól tudom, az akadémiai játékosok jelentős százaléka latino. A klub filozófiájában mennyire fontos az integráció?
Az a helyzet, hogy nincs mit integrálni, mert szinte mindenki latino. A 28 fős keretből csak egy játékos nem El Pasóból, vagy Juárezből – a város mexikói oldala – való. Ő is egy korábbi játékosom, akit egy MLS-akadémiától tudtunk elcsábítani. Neki alkalmazkodnia kell a többiekhez, nincs mese. Vagy beilleszkedik, vagy nem. Viszont neki legalább olyan jónak kell lennie, mint a többieknek. Ő egyébként a csapat egyik legjobbja, egész évben a felnőtt csapat edzéseit látogathatta – pedig nem helyi.
Nyáron megrendezték a Leagues Cupot, melyben a mexikói és amerikai csapatok csaptak össze. Mekkora a rivalizálás a két ország között és mennyire érzed felfújtnak, vagy valósnak azt?
A helyzet az, hogy a Liga MX (mexikói bajnokság, a szerk.) rivalizál az MLS-szel. Amikor a Leagues Cupban elkezdték az MLS-csapatok bucira verni a mexikóiakat, akkor elkezdtek kifogásokat találni, nyafogni – nem jó a sorsolás, kialakítás stb. Most már az MLS olyan játékosokat csábít el, akiket korábban a Liga MX, ezért a színvonala gyengébb az amerikai ligánál. Vagy a fiatal játékosokat már nem Mexikóból, hanem az MLS-ből szerződtetik az európai csapatok. Ezért van egy üzleti rivalizálás. A válogatottaknál az Arany-kupát leszámítva – ahol szinte B-csapattal állnak ki – törnek-zúznak a pályán egymás ellen.
Ez a rivalizálás mennyire tetten érhető egy olyan városban, amit konkrétan egy fal szel ketté és a másik oldala a Mexikóban található Juárez? Van-e verseny ezekért a játékosokért, hogy melyik országot képviseljék?
Érdekes helyzetben vagyunk, mert tényleg rengeteg tehetséges játékos van, akik egyaránt képviselhetnék Mexikót, vagy az Egyesült Államokat.
Nagy esély van arra, hogy a következő Lionel Messi a mexikói-amerikai határvonal környékéről kerüljön ki, mert olyan szintű aranybánya van, hogy az elképesztő. Az argentinok létrehoztak egy akadémiát Floridában azért, hogy az argentin-amerikai játékosokat nehogy elveszítsék.
Visszatérve, a mexikói-amerikai játékosokat nem ellopni akarják egymás elől, hanem nyílt versenyt csinálnak. Mondjuk meghívnak egy mexikói meg egy amerikai scoutot a mérkőzésre, ami után mindkettejükkel beszélgethetnek a kinézett játékosok. Nagyon kemény, de versenyeznek egymással a tehetségekért.
Hogyan értékeled az MLS-ben játszó magyarok szezonját?
Gazdagnak jobb szezonja volt tavaly, mint most. Ugyanakkor nincsen szégyellnivaló a teljesítménye miatt. Nemzetközi szintű futballista, aki Designated Player (a fizetési sapkán felül fizetett játékos, a szerk.) Philadelphiában. Sallói Daninak szintén jó szezonja volt. Stabilizálta magát, mint az MLS egyik legjobb szélsője. Szerintem nagyon alulértékelt játékos, gólérzékeny, jól helyezkedik a kapu előtt, bizonyítja 9 gólja és 12 gólpassza, amivel csapata legjobbja volt a kanadai pontokat nézve. Ő is nemzetközi szintű játékos.
Pávkovics Bence révén magyar játékos erősítette az El Paso Locomotive FC együttesét, majd pár hónap után visszatért Magyarországra, a Vasashoz, ahol az NB II egyik legjobb hátvédje. Az Egyesült Államokban milyen benyomást keltett a játéka, amikor ott játszott?
Jó barátok lettünk az itt töltött ideje alatt, sokat beszélgettünk. Hihetetlen intelligens, erős, jól fejel, atletikus, akár középpályás is lehetne. Amit én láttam, az alapján a liga legjobb belső védője volt, de Top3 minimum. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Rendkívül szomorúak voltak itt, amikor bejelentette, hogy visszatér Magyarországra.
Demkó Márton ott volt az U17-es Eb-n a magyar utánpótlás-válogatott játékosaként. Rá rendkívül büszkék voltatok, hiszen világversenyre delegált a klub egy futballistát. Azóta van több olyan játékos az akadémián, aki behívót kapott valamelyik korosztályos nemzeti csapatba?
Az a helyzet, hogy az amerikai utánpótlás-válogatottakba szinte kizárólag MLS-akadémiákból válogatnak játékost. Diego García a U17-es vb-n ott volt az Egyesült Államokat képviselve, de akkor már nem az El Paso Locomotive játékosaként. Marcira valóban nagyon büszkék vagyunk, vele kapcsolatban annyit megosztok, hogy Európában keres csapatot magának, nem várta meg, hogy profi szerződést kapjon itt. Több olasz csapatnál volt próbajátékon, meglátjuk, hova sikerül igazolnia.
Játékosod volt Diego Luna, aki jelenleg az MLS-ben szereplő Real Salt Lake-ben játszik és jó eséllyel ott lehet majd a 2026-os, részben saját rendezésű világbajnokságon Egyesült Államok színeiben. Ha jól emlékszem, említetted, hogy ajánlottad őt NB I-es csapatoknak is anno.
Sőt! Most hallottam vele kapcsolatban olyat, hogy Mexikó lehet előbb behívja a felnőtt válogatottba, mint az amerikaiak.
Valóban ajánlottam NB I-es csapatoknak és ügynökségeknek. Nem is egynek. Rá néztek, azt mondták duci, most 4.5 millió eurót ér. Diego Luna az U20-as világbajnokságon az amerikai válogatott legjobb játékosa volt.
Nem ő az egyetlen, akit ajánlottam Magyarországon, de a visszajelzésekből az jött le, hogy nem kellenek. Volt olyan USL-játékos, akit fel lehetett volna építeni az NB I-ben, ráadásul potom pénzért. Nyilván fiatal vagyok, még sokat kell lerakjak az asztalra, hogy megfogadjanak egy-két ilyen ajánlást.
Szoktak magyar klubok, vagy klubvezetők tanácsot kérni tőled?
Volt rá példa. Mostanában már annyira nem. Egyrészt kicsit kritikusabb voltam ebben az évben bizonyos dolgokban. Másrészt a legtöbb klub belső kultúrájában nincs meg az, hogy tanácsadókat használjanak.
Ha Magyarországra hívnának, jönnél?
Most biztosan nem, a családom miatt. Akkor tudnék Magyarországon dolgozni, ha majd Amerikába vissza tudunk térni. Olyan nem lesz, hogy ott telepszünk le. Olyan lehet, hogy 2-3 évet dolgozom Magyarországon, majd hazatérünk, aztán megint irány Magyarország egy kis idő elteltével. Viszont financiális lehetőségeket nézve olyan pozíciót kéne kapjak, ami átkonvertál Amerikába. Viszont ez már-már luxusfizetésnek tekinthető Magyarországon, de ezzel tisztában vagyok. Félre ne érts, nem szövetségi kapitány akarok lenni, de egy NB I-es másodedző mondjuk nem keres annyit, hogy utána vissza tudjunk jönni az Egyesült Államokba. Nem a munkakör derogál, sőt, nagyon szívesen dolgoznék NB I-es vezetőedző mellett, de anyagilag nem érné meg.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
